Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A héten mutatták be a magyar mozik az Oroszlán című játékfilmet Nicole Kidman, Rooney Mara és a Gettómilliomosból ismerős Dev Patel főszereplésével. Ennek örömére összeszedtünk tíz Indiában forgatott, illetve a szubkontinens történelmét, kultúráját, társadalmát vagy éppen gasztronómiáját középpontba állító és nemzetközi karriert befutott mozit.

MAPET- nullahategy.hu

Gandhi (1982)

Richard Attenborough 8 Oscart nyert filmeposza 56 évet ölel fel az 1948-ban merénylet áldozatává lett indiai vezető  életéből. A történet kezdetén a még fiatal ügyvéd Mohandas Gandhi (Ben Kingsley) dél-afrikai küldetése során szembesül az önbecsülését és igazságérzetét mélyen sértő faji diszkriminációval. Passzív ellenállásra buzdító, szenvedélyes beszédei már ekkor táptalajra lelnek a köznép körében, ám a britek résen vannak. A börtönben határozza el, hogy mozgalmat szervez a színes bőrűek egyenlőségéért és a független India elismertetéséért. Gandhi a Satyagraha főideológusaként és vezéreként kapta a Mahatma nevet, amely “nagy lelket” jelent. Attenborough tripla történelemórájából egy jó eséllyel felülmúlhatatlan életrajzi film kerekedett. Ebben pedig nem csekély szerepe van annak, hogy a rendező az akkor még ismertelen, indiai származású színészre, Ben Kingsley-re osztotta a főszerepet.

 

Indiana Jones és a Végzet Temploma (1984)

Sokan kiakadtak annak idején, hogy a Spielberg-Lucas páros némileg a horror irányába vitte el az Indy-franchise második epizódját.  Az első rész ifjúsági kalandfilm hangulatához valóban nem illik a folytatásban megjelenített rituális szívkitépés és gasztro-gusztustalankodás – az indiaiak pedig éppúgy felháborodhattak volna a hamis kép miatt, mint tették azt a kazakok a Borat miatt -, de a rontást sokkal inkább a filmet végigrinyáló Spielbergné, Kate Capshaw számlájára írnánk. Kalandor régészprofesszorunkat általában a kultúrtörténeti értékek megmentése hajtja, míg megbízóit és ellenségeit a nyereségvágy. Ebben a részben egy szegény indiai falu lakói kérik meg, hogy szerezze vissza elrabolt gyermekeiket és szent kövüket. A nyomok a maharadzsa palotájába vezetnek.

 

Út Indiába (1984)

Adela 1924-ben Indiába utazik vőlegényéhez, aki ott dolgozik. A nő meg akarja ismerni az “igazi Indiát”, amiben segítségére van Aziz, az indiai orvos. A férfi a faji előítéletek ellenére szabadon mozog a brit arisztokrácia köreiben, de ez hamarosan megváltozik:  az egyik közös kirándulásról visszatérve Adela megvádolja, hogy megerőszakolta őt. Aziz élete egy pillanat alatt romba dől:  a brit gyarmati hatalom letartóztatja, a bírósági tárgyaláson elítélik ártatlanul. E.M. Forster regénye az irodalom szavával először ítélte el a gyarmati vámpírizmust és mondta ki, hogy a briteknek nincs semmi keresnivalójuk Indiában. A mű alapján készült film az alapanyaghoz hűen ontja a humánum szellemét, amihez gyönyörű képek társulnak a “korona ékkövérről”.

 

Esküvő monszun idején (2001)

Mira Nair , a Salaam Bombay!  és a Káma-Szútra indiai rendezőnője igazi nemzetközi filmes, aki rendszerint a hazájáról forgat, alkotásai pedig otthon és külföldön is megszólítják a nézőket. Romantikus etno-vígjátéka egy új-delhi, pandzsábi lakodalom forgatagán keresztül mutatja be a nyugati kütyükultúrával összegyógyult indiai mindennapokat és tradíciókat, a merev társadalmi rétegzettséget és az esküvő körüli bonyodalmakat. A menyasszony párját a családja választotta ki számára, és bár a lány a maga szerény eszközeivel lázad a hagyomány ellen, kénytelen búcsút mondani nős szeretőjének. A készülődés és az esküvő négy napja alatt a szervezés visszásságai olykor burleszk-szerű jeleneteket szülnek, máskor a felszín alatt megbúvó titkok teremtenek feszültséget.

 

Utazás Dardzsilingbe (2007)

Wes Anderson rendező vasúti road movie-jában  három elhidegült testvér vonatozza át a színpompás Indiát apjuk halála után, hogy felkutassák a Himalája lábához költözött anyjukat és közben közelebb kerüljenek egymáshoz. Ilyen helyzetben az összezártság nem mindig tesz jót, kapóra is jön hát, hogy útjuk letér a vágányról, és két állomás között ismerkedhetnek kicsit a természettel meg az indiai folklórral. A hollywoodi csodabogár Anderson (Holdfény királyság, Grand Budapest Hotel) húsz éve építgeti filmről filmre mesevilágát, amely Tim Burtonéhez hasonlóan elsősorban egyedi vizualitásával ragadja magával a nézőt.

 

Gettómilliomos (2008)

A szerfelett népszerű vetélkedő, a Legyen Ön is milliomos! indiai változatában főhősünk, a mumbai nyomornegyed lakója diplomahalmozó játékosokat megszégyenítve küzdi magát a főnyeremény előtti tízmillió rúpiás kérdésig. A játékmestert azonban zavarja, hogy egy ilyen senki került helyette a reflektorfénybe. Jamalt (az Oroszlánban is főszereplő Dev Patel) csalás gyanújával kihallgatják a rendőrségen, ahol elbeszéléséből kibontakozik az élettörténete, abból pedig a vád cáfolata. Danny Boyle vérprofihoz illően, szinte észrevétlenül szerkeszti össze Bollywoodot Hollywooddal, a globalizmus csillámlerakatát a harmadik világ nyomorúságával. A Trainspotting rendezője nem a legszebb és nem is a legőszintébb arcát mutatja Indiának, de ahogyan mesél róla, elhisszük neki.

 

Pi élete (2012)

Aki több vallásban hisz, feltehetően egy vallásban sem hisz igazán, Pi Patel istenhite azonban elbírja, hogy egyszerre legyen jó keresztény, hindu és mohamedán.  Állatkertet üzemeltető családjával a jobb megélhetés reményében Indiából Kanadába költöznek egy teherhajó fedélzetén, ám útjuk során viharba keverednek, Pi pedig egy mentőcsónakban találja magát az óceán közepén, a Richard Parker nevű bengáli tigris társaságában. „Mire a történetem végére érek, istenhívő lesz” – indít Ang Lee filmje az adaptált sikerregény merész állításával, de a tajvani exportrendező szerencsére nem erőlteti túl az alapanyag filozofikus mondanivalóját. És hogy mit kapunk? Egy mérsékelten érzelgős, kellőképpen elgondolkodtató és mindenekelőtt lélegzetelállító látványvilágú kamasz-odüsszeiát.

 

Keleti nyugalom – Marigold Hotel (2012)

A csodás környezetben játszódó kedves vígjátékában egy csapat angol nyugdíjas úgy dönt, hogy hátralévő éveiket egzotikus és izgalmas vidéken, egy gyönyörű indiai szállodában fogják eltölteni. Ám becsekkolván kénytelenek szembenézni a kiábrándító valósággal: semmi sem olyan, ahogy azt a brossúrában hirdették. A hotel omladozik, nincs víz meg telefon, és néhány szobának is hiányzik az ajtaja. Elsősorban a fényképezés és a parádés szereposztás, a brit színjátszás idős géniuszai miatt érdemes megnézni John Madden filmjét: Judie Dench, Maggie Smith, Penelope Wilton, Celia Imrie, Bill Nighy, Tom Wilkinson és Ronald Pickup mindannyian nagyszerűek, még a laposabb szerepekben is képesek korrigálni a forgatókönyv hiányosságait. A Gettómilliomos főszereplője, Dev Patel itt az inkompetens hoteligazgató szerepében domborít.

 

Az élet ízei (2014)

A vendéglátós Kaddam család Indiából Európába költözik, egy provance-i kisvárosba fészkeli be magát. Autentikus indiai éttermet nyitnak közvetlenül az elegáns étteremmel szemben. Ám annak szenvedélyes, de karót nyelt és sznob tulajdonosa (a csodálatos Helen Mirren) nem szíveli a konkurenciát, pláne, hogy kiderül, a giccses indiai rokokó falatozó ízei méltó ellenfelei a Michelin-csillagos csúcskajáknak. Idővel  azonban  a madam megenyhül, és felveszi konyhájára Hassant, a család szakács zsenijét, aki a bájos francia séfhelyettessel szövetkezve egyesíti a két kultúra ízeit, a városka lakóinak legnagyobb örömére. A szebb napokat is látott Lasse Hallström filmje majdnem odakozmál, de kiszámíthatóságát és a bugyuta párbeszédeket ellensúlyozó könnyed romantika és a szemérmetlen ételpornó miatt fogyasztható marad.

 

A dzsungel könyve (2016)

Miként a klasszikusokat általában, Kipling halhatatlan történetét sem kerülhette az újracsomagolás. Ezúttal a Vasember-t is jegyző Jon Favreau forgatott belőle élőszereplős filmet – már ami Mauglit illeti, a fauna ugyanis színtiszta CGI -, állítólag a Disney rajzfilmje alapján. Ehhez képest a sztori hangsúlyaiban és karakterábrázolásában is eltér a Kipling-eredetitől és a 1967-es kalandtól,  bár igaz, utóbbira számtalan kikacsintás jut a filmben. Sir Kán jóval rémisztőbb, a mese pedig akciódúsabb, ugyanakkor cukibb is, mint az 1994-es vagy az 1942-es változatban, amelyben a valóban élő állatoknak jobbára csak a díszlet szerepét szánták. Az új adaptáció nem csak bámulatos látványvilága, hanem tanulságos mondanivalója alapján is kiemelkedik a hollywoodi gyermekfilmek sorából.

Fotó: HBO


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •