Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

27 éve jelent meg a Sepultura Arise című albuma, erre a kereknek nem nevezhető évfordulóra megjelent az album remaszterizált verziója, 10 bónusszal, és és egy 18 dalt tartalmazó bónusz albummal, így aztán nyugodtan mondhatjuk, hogy új lemezzel van dolgunk. Persze, minden az 1991. március 20-án megjelent album körül forog. A bónuszok afféle kisbolygók, amik szétrobbannak a thrash galaxis hatalmas becsapódása után, amit így hívnak: Arise.

PZL – 061.hu

Vannak történelmi időszakok, amikor az évszámok esetében nemcsak az év, hanem a nap, sőt a perce is számítanak. A rock and roll történetének egyik utolsó nagy korszaka volt a grunge felfutása előtti thrash-kultusz. Érezhető volt, hogy valami készül, a thrash lassan elmegy a falig, elképesztően színvonalas indie-rock bandák tűntek fel, közülük a Pixies annyira erős műsorral állt elő, hogy 1991 végére a Nirvana sem tud elmenni a jelenség mellett és a korszakos Nevermind című albumukkal rendesen le is veszik a Pixies Doolitle című albumának hangképét, a Guns ’N’ Roses úgy tűnt hogy annyira fantáziált a rock and roll aranykoráról, hogy majdnem el is hozta azt, és már lehetett sejteni az MTV klipjeiből, hogy a Metallica új irányba megy majd el az 1991 augusztusában megjelenő ún. Black Albumával, és már suttogtak arról is, hogy a Nirvana is valami nagyot fog robbantani a szeptemberben megjelenő Nevermind-al.

De ez év márciusában megjelent több mint egymillió példányban értékeített Arise néhány hónapig tematizálta a metál világát és ez a szerény fél év is elég volt ahhoz, hoyg örökké emlékezetes maradjon a thrash nagy korszakát lezáró Sepultura-album, ami megmutatta, hogy túl lehet lépni a Slayer árnyékán, és érvényes, számos egyéb hatást magába integrálva fel lehet mutatni egy olyan albumot, ami úgy lett a modern metal egyik etalon-albuma, hogy nem túlozta el groove-okat, az etno hatást, a death-jelleget, egyszerűen csak a nyersességet  dühöt, és a metálba konvertált kreativitást adott. A brazil favellák mocskából érkezett, mindennek fejjel nekirohanó Sepltura hitelesen mutatta fel mindazt, ami még a thrashban van, és egyben le is zárta ezt a dicső korszakot.

Mert a kemény megszólalást bármelyik kaliforniai metálbanda csuklóból hozza, viszont a dühöt, az évezredek mélyéből feltörő törzsi indulatot nem lehet lekamuzni. A Sepultura tehát a hátrányából faragott erényt, és olyan klasszikusokkal járult hozzá a műfaj dicsőségéhez, mint az Arise, a Dead Embryonic Cells, a Murder  vagy a Meaningless Movements. A Scott Burns producer irányította felvételek tökéletes arányérzékről tanúskodnak, nyersnek tűnnek, miközben kimondottan rétegzett, rendesen megtekert albumról van szó, ami olyan, mint egy brazil esőerdő: áthatolhatatlanul sűrű, kísérteties, és mégis otthonos.

Sepultura
Arise 
Warner
9 szám 52 perc

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •