Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Hogyan dobjuk fel az irodalmi esteket? Még több művészettel! Azaz? Animáljuk meg! Így tettek az Új életre kelt bábok és a Válogatott Irodalom rövidfilmsorozat alkotói, akik a művészethez hozzátettek még egy kis művészetet. Az Új életre kelt bábokban A. Tóth Sándor magyar festőművész képei elevenednek meg, a Válogatott Irodalom című rövidfilmsorozatban pedig kortárs írók, költők meséltek a focihoz való viszonyukról, majd az animáció segítségével közelebb kerülhettünk egy foci ihlette alkotásukhoz. 

TR – 061.hu

A belvárosi Vallai kert termére kitehették volna a megtelt táblát, az írók, költők, rendezők és animátorok izgatottan várták, hogy vajon mi sül ki ebből az összművészeti szpartakiádból. Csak a közönség nem izgult, ők szórakozni jöttek. Először levetítették Kiss Sándor, az Új életre kelt bábok című filmjét, majd ahogy azt kell, a rendező mesélt a filmjéről.

Kiss akkor találkozott először A. Tóth képeivel, amikor dokumentumfilmet készítettek a Szivárvány Színházról, ami a harmincas években Párizsban működött. A festő kalandos élete során többek között ebben a színházban is dolgozott. “Az internet szerint híres magyar festő – szerintem nem, mert nagyon sokan nem ismerik, pedig zseniális” – nevetett Kiss Sándor. “Már akkor készítettem egy kisebb animációt, egy plakátot mozgattam meg”. A rajongás nem múlt el, pár évvel később azon gondolkodott, hogyan lehetne megismertetni a művész képeit a nagyközönséggel. “Rettenetesen nehezen találtuk fogást rajta” – mesélte. A képeken teljesen hétköznapi szituációk láthatók, a festő szeretett Párizs utcáin alkotni, megörökíteni a járókelőket, a város hétköznapi életét. “Azt volt a legnehezebb kitalálni, hogy hogy érjek hozzá egy műalkotáshoz úgy, hogy ne nyúljak hozzá”.

A filmet nézni egyrészt olyan, mintha egyhelyben ülve végigjárnánk egy egész életmű-kiállítást, másrészt azonban ennél sokkal több: ott állunk a festő válla fölött a harmincas évek Párizsában, figyeljük a járókelőket, halljuk a léptek kopogását, a villamos csilingelését.

Ha valaki szeretne továbbra is Párizs macskaköves utcáin sétálni, akkor vegye az irányt a sokkal közelebbi Modem Modern és Kortárs Művészeti Központba, ahol november 19-én nyílik egy kiállítás Blattner Géza kísérleti bábszínházáról, a Szivárvány Színházról, ahol többek között ezt a kisfilmet is levetítik.

Ezután a Válogatott Irodalom rövidfilmsorozatban szereplő írókat, költőket hívták egy beszélgetésre. Nem tudott mindenki eljönni, amibe bizonyára az aznap esti Costa Rica – Magyarország meccs is közrejátszott, de így is kitettek egy fél focicsapaot. A filmekben szerepelnek: Cserna-Szabó András, Egressy Zoltán, Fehér Renátó, Gazdag József, Inkei Bence, Kiss Tibor Noé, Kukorelly Endre, Maros András, Nagy Dániel és Szálinger Balázs. Esterházy Péter a pályázat beadásakor még élt, de sajnos mire a kivitelezésig jutottak az alkotók, már elhunyt, ezért csak animálva jelent meg a képernyőn. “A foci közös nyelv” – így gondolkodott a sportról.

Egressy Zoltán elmesélte, hogy pár évvel ezelőtt még neki is dilemmát okozott volna, ha a válogatott meccsével egyidőben kell megjelennie egy ilyen eseményen, de sajnos már nem ez a helyzet, pedig “gyerekkoromban kitöltötte az életem a foci”. Megjegyezte, hogy meglepődött, amikor meglátta az animációkat, mert azt hitte, csak egy interjú lesz. Lepődjetek meg ti is:

Nagy Dániel jelenleg is az Ikarus igazolt játékosa, és szerinte azért fontos a foci, mert “a sport egyenlővé tesz mindenkit”. Abban reménykedik, hogy a gyerekeivel egyszer elmehet úgy meccsre, hogy megérje kimenni, mert tele a stadion és jó a meccs. “Olyan jó lenne már szurkolni valakinek”.

Fehér Renátó az interjújában arról beszélt, mennyire szerette Király Gábort, és miatta ő maga is a kapus posztját választotta mindig. Az EB nyitónapján megjelent egy szövege a könyvesblogon a kapusról, “ami aztán Szombathelyen elhangzott valamilyen esten, amin én nem voltam ott, de valaki felolvasta, a Király meg ott ült, mert vele beszélgettek az EB-ről. Tehát már hallotta, hogy van valaki aki ír róla dolgokat ilyen irodalmi cuccokban”.

Inkei Bence a filmben nagyon érdekes történetet mesélt a fociról, telefonbetyárkodásról, és volt osztálytársáról, Puzsér Róbertről. Most ezt kiegészítette egy másik sztorival, amiről még korábban nagyobb közönség előtt nem beszélt. “93 decemberében felültünk a vonatra, lementünk Miskolcra és meglátogattuk Kuttor Attilát.” Vittek ajándékokat, megismerkedtek a családjával, pedig a focista “nem tudott rólunk, egyszer csak megjelentük ott, hogy itt vagyunk, és szeretnénk örülni annak, hogy ő van”.

Kukorelly Endre szerint a foci egy olyan mozgásforma, amit nem lehet nem belülről csinálni. “Apukám focizott a Sárosi fivérekkel, és elvitt a Fradi meccsre, még az ezelőtti stadion előtti-előtti stadionba, abba a híres falelátós stadionba. Volt egy ilyen három- vagy négyfordulós válogatás, és engem valahogy kiválaszottak, nem tudom miért, aztán ott fociztam a Fradiban egy darabig, az nagyon jó volt, és labdaszedő voltam.”

Cserna-Szabó András a gombfocikészletéről mesélt, amit mindennél jobban szeretett, sőt szakrálisnak tartotta azokat, pedig: több mint száz csapata volt… Ahogy cserélődtek a játékosok a csapatokban, kivágta az újat fejét a Képes Sportból és átragasztotta a gombokat…

“Levelet írtam Zombori Sándornak, ahol meghívtam anyám mákos pitéjére. Nem jött el” – idézi fel nevetve Maros András. Pedig gyöngybetűkkel írt a Fáy utca 58. címre, ahol az angyalföldi Vasas szentélye található. 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •