Az úgy volt, hogy csereberével egybekötött kávézásra ültünk be az Ankerbe Vitáris Ivánnal, az Ivan & The Parazol énekesével, aztán az egyik pillanatban azt mondtam: na jó, kapcsoljuk be a magnót, legyen ebből valami! Egyrészt azért, mert Iván mindig érdekeseket mond, másrészt pedig november 21-én jelenik meg harmadik, The All Right Nows című nagylemezük, december 3-án pedig az A38 hajón lépnek fel.
PZL – 061
24 éves vagy, de már összeraktál egy magyar beat- és rockzenéből álló lemeztárat. Komplex képed van a magyar popzenéről, a magyar dalszövegekről, rendszerben, látod a honi rock and rollt, így aztán legitim a legócskább kérdés: miért nem írtatok az új lemezre magyar nyelvű szövegeket?
Legutóbb a Fonogram díjátadón összefutottunk Charlie-val. Azt mondta: „Gyerekek, ezt a magyart hagyjátok a picsába, ez nem kell senkinek!” Én ezzel nem értek egyet, persze a külföldi karriernél más a helyzet… Azt is mondta a dalra amit ott élő adásban elnyomtunk (Omega-Nem tilthatom meg), hogy „egészen tök jó volt, de te kurva hamis voltál, igaz, a Meckynél /Kóbor János/ ezerszer jobban toltad, ja, úgy mint Alex, a Révész, olyan volt, ja, olyan hamis…” Én azóta nem hallgatom a Generált… (nevet) De viccet félretéve nekünk két pályán megy a vonatunk. Ne hogy félre értsd! Nem akarunk sokak hibájába esni, azaz: megírunk jó dalokat, amiket aztán külföldre lefordítunk angolra, mert úgy már nem működik… Nagyon fontosnak érzem a magyar könnyűzenét, és a magyar szövegeket is. Azért el kellett telnie néhány évnek, míg rájöttem: Miért van az, hogy elérzékenyülsz a Rolling Stones Gimme Shelterétől, de sírni már Szállj, szállj magasra című Piramis-számtól fogsz…Mert a szavak kimondva akkor érnek el a szívig, ha azt anyanyelvi szinten érted. De fontos, hogy egy mű, egy lemez legyen koherens, most egy 12 dalos angol nyelvű albumnál nem törném meg 2-3 magyar nyelvű szöveggel az egységet. De a készülő maxinkon már magyar szöveges dalok szerepelnek majd. A magyar szöveg külföldön óriási kuriózum, de kinti karriert csak az angolra építhetsz. A pozsonyi koncertünkön az Illés Add a kezed című klasszikusa volt a záródal, és azon teljesen megőrültek az emberek…Szóval, két pályán megy a vonat, és mindkettőt egyformán komolyan kell venni. Hiszek abban, hogy tud egymás mellett futni a két pálya, szóval, írunk két magyar dalt, aztán majd egy angolt és így tovább.
Az LGT vonata is éppúgy ment Varsóba, Londonba, mint ahogy ment Debrecenbe is….
Csak az ő mozdonyukkal egy baj volt: hogy nem ők vezették..
Mikor tavasszal beszélgettünk, és még készültetek az új lemezre, akkor szó volt arról, hogy talán erősebb nyomot hagy az albumon a hard rock, a Deep Purple-féle hangzás… Keményebb lett, de nagyobb fordulatra számítottam.
Megírtuk az első két lemezt, és mindkettőnél azt szerettük volna, hogy olyan legyen, mint amilyen ez a harmadik lett…Most zártunk le egy korszakot. Persze, az első albumról a Take My Hand elvitathatatlanul jó dal, a másodikról pedig ott a Together, stb., de „most lett meg” igazán az, amit mindig is akartunk. Ha a zenekar jövőképét nézzük, nem azt mondom, hogy olyanok szeretnénk lenni, mint az AC/ DC, akik „mindig ugyanazt” a magas minőséget szállítják, de kb. ugyanazt hozzák, amit bármelyik lemezükön…Tetszenek Bowie, az LGT, az Illés folyamatos megújulásai, de azt gondolom, hogy nekünk sok lenne az ilyen 90 fokos fordulat. A 45-ös elég nekünk. Fejlődik a stílusunk, de nem akarjuk drasztikusan megváltoztatni.
A hármas lemeznél úgy tűnik, következetesebb a hangszerelés…
Erre most nagyon odafigyeltünk. Például a Korg szintetizátor konzekvensen visszaköszön, egy afféle támasztó a dalstruktúrákban. Használunk két számban csellót, azok is adnak egyfajta keretet, és a vokálok is következetesen vannak jelen és gazdagabbak mint az eddigi anyagainkban. A billentyűsünk, Bex (Beke István – a szerk.), a dalok egyik fő hangszerelője, ő irányította a lemez felvételeit is. Érdekes hogy nem feltétlenül a hatvanas és a hetvenes évek rockját szereti legjobban, hanem a később született zenéket, ennek is köszönhető hogy „mai tudással” és tapasztalatokkal idézzük meg a rock aranykorát.
Ebbe az ökonómiába illik a borító következetes világa is.
A coveren a barátnőm szobáját rendeztük be afféle virtuális rajongói szobának, amely az alterego zenekarunk, a ’The All Right Nows’ fan szobája. Ez az a név, amit mi egymás között használunk a bandára.
Nyílván a Free számára utal…
Persze, van köze hozzá, játszottuk is a dalt… Létező Parazol plakátokat írtunk át a The All Right Nows „zenekar” plakátjaira… És egy „igazi” rajongónk, egy szegedi lány szerepel a képen, de valóságos ún. közös rajongói fotók is vannak ezen a coveren, azaz a szobában, amik korábban készültek a zenekar tagjaival.
Mit tartalmaz az kreatív felhívás, ami aztán visszaköszön majd az album vizuális világában?
Az új lemez bookletjéhez közzétettünk egy kreatív pályázatot, az új dalokhoz kellett grafikusoknak, képzőművészeknek használati tárgyakat tervezniük, amiknek a márkája és az arculata maga a dal. A The All Righ Nows című dalra én például egy mezítlábas cigit terveztem. Úgy komponáltam meg méretarányaiban is, mintha gyári cigaretta lenne. Le is gyártottam a prototípust, de mindegyik projektet elkészítettük. Egy másik dalból könyv formátum lett, és a regény címe az egyik dal, míg egy másik űrkaja konzerv. Ezekből a lemez megjelenésének napján kiállítás nyílik.
Szörényi, egyik példaképed mondta, hogy a zenész afféle adóvevő, aki azt a fajta ihletet tudja zenébe önteni, amiről nem tudja, honnan jön…Te tudod, hogy honnan jön ez a bizonyos ihlet?
A legtöbb jó dalunk intuíció, afféle belső robbanás, tehát nem úgy születtek, hogy addig jammeltünk, amíg össze nem kalapáltuk. És a szövegekkel is így vagyok. Amikor megvan egy jó gitártéma, valamit improvizálok rá, és sokszor maradnak meg ezek a felhevült pillanatokban született sorok. Persze, van amin aztán hónapokat dolgozunk, és mindig jön később is valami kis fűszer ami feldobja és “megírja” a dalt.
A Mode Bizarre megjelent bakeliten is, sőt készült 70 darab alternatív borítóval készült példány is. Miért ilyen fontos az arculat?
Ezek a különlegességek értékesebbé teszik a zenekari brandet is. Mode Bizarre lemeze elméletileg bárkinek lehet, de ez a limitált, 70 darabos verziót csak 70 ember birtokolhatja… Két éve vadászom Szörényi eredeti borítóval megjelent Utazását, akkor gondolhatod, hogy saját projektjeinkkel kapcsolatban is fontosnak tartom az egyediséget…
Mennyit adnál egy eredeti borítós Utazásért?
Maximum 30.000 Ft-ot.
Melyik a legértékesebb lemezed?
A Syriustól Az ördög álarcosbálja az egyik legféltettebb kincsem, mondjuk, de ez azért sok embernek megvan… Imádom a Tízezer lépésnek azt a verzióját, amelyhez egy gyönyörű plakát is készült. Az Illések és pofonok megvan három verzióban… most nagyon ráálltam a magyar könnyűzenei albumok begyűjtésére. Van egy 1972-es japán nyomású Rubber Soul-om is, kemény borítós, vastag, lakkozott, érintetlen, és van hozzá japán szövegkönyv, gyönyörű. Amerikában persze rengeteg lemezt vettem, de azok bárkinek meglehetnek, hiszen az e-bay-en is szinte bármi megrendelhető…De ott van a dedikált In Rock is… Amikor a Deep Purple előtt játszottunk, és lejöttünk a színpadról, 15 másodperc után már ott állt Roger Glover a backstage ajtaja előtt… Annyira meg voltam illetődve, hogy a nálam lévő, német nyomású In Rock lemezemet kézbe véve rámutattam a kőbe vésett fejre, hogy az ugye te vagy? Yes, It’s Me – mondta. Na, az a lemez is kivételesen fontos számomra, és azt az élményt nem lehet beárazni.
Fotó: Müller András