A napokban jelent meg a The Cure Torn Down: Mixed Up Extras című dupla vinyl albuma, ami az 1990. november 20-án megjelent Mixed Up album koncepciójának a továbbgondolása. A Never Enough kivételével teljesen új a dallista, szóval a 16 dalból álló, szigorúan szerkesztett Mixed Up Extras önálló entitás, egy új The Cure album, még ha azt nem is mondanánk, hogy sorlemez.
PZL – 061.hu
A dalok megőrizték eredeti tartópilléreiket, a változások kb. olyanok, mint amikor egy szecessziós házat a húszas évek végén átalakítottak art decóvá, őrzik a régi ház szellemiségét, de máshol vannak az építmény hangsúlyai. Olyan ez az új remix kollekció, mint egy ideális setlist egy koncertre – a dalok megtartották az alapozásukat, pusztán csak más fénytörésben halljuk azokat, de nagyjából csak annyi a változtatás, amit minden zenekar teker 35 éves számain egy koncerten. Szóval nem kell a kiadványtól idegenkednünk, nem történt szentségtörés, Robert Smith tisztelettel nyúlt a saját életművéhez. Persze, az is igaz, ahogy az 1991-es Wish után az életműben egyre kevesebb lesz a magaslati pont, úgy veszít a jelentőségéből a Mixed Up Extras 4. oldala. Azaz míg az 1992-ig tartó periódust mazsolázó mixek kimondottan izgalmasak, a kevésbé jól sikerült dalokból nehezebb volt izgalmas remixeket készíteni.
Robert Smith (fotó: NME.com)
Az eredeti 1990-es Mixed Up album alaposan meghökkentette a Disintegration-nel kreatív csúcsra jutott The Cure rajongóit, pedig az a mix is alapvetően szelíd hozzászólás volt ahhoz, hogyan is lehetne másképp játszani az unalomig ismert számokat, és tényleg: 1990-re már két generáció is annyit hallgatta a The Cure-t, annyira az életük részévé vált, mint az építőtáborozóknak a reggeli ébresztő gyanánt berakott “óracsörömpölős” Time a Pink Floydtól. Az album szigorú szerkesztésén főleg azt értjük, hogy minden lemezről elővettek egy dalt, amik időrendben követik egymást. A Three Imaginary Boys-szal kezdünk, majd jön az M a Seventeen Secondsről, aztán The Drowning Man a Faith-ről, és így tovább.
A kollekció remek válogatás, ott van például a The Head on the Doorról az A Night Like This, ami egyértelműen a csúcsmű erről az 1985-ös albumról. Nem ez a legnagyobb slágere a lemeznek, hanem a Close to Me és az In Between Days, de a legértékesebb felvétel talán a tágabb terű A Night Like This, amelyben a poptörténet egyik legjobb szaxofonszólója található. És szerencsére nem keverték le, a zenekari rész centrumában marad. A Mixed Up Extras – amelynek a remixeit Robert Smith készítette – minden The Cure-rajongó számára kötelező fétistárgy, egy olyan emlékkönyv, amelyből kiretusáltuk a régi képek hibáit, és kisimítva raktuk vissza a régi koncertjegyeket meg az Igora Royal fekete hajfesték 1989-es használati utasítását.
The Cure
Torn Down: Mixed Up Extras 2018
Universal
16 szám 40+40 perc