Fotó: Horváth Péter Gyula

Az teljesen mindegy, hogy Zana Zoli a nyócba lakott-e, vagy a XIII-ba, azt, hogy valami nagyon nincs rendben az országban, azt ugyanúgy érezhette volna a Békés megyei temetőkben is, ahol rá lehetett mutatni azokra a fiatal rendőrökre, akik az olajügyekben nyomoztak, és aztán állítólag öngyilkosok lettek. A Kartel tehát nem egy afféle kerületi harsona volt, hogy akkor kérem ez megy a nyócban, vagy Angyalföldön, józsefvárosi kurvanegyed csak kiinduló pont volt, a zenekar a prostituálódott országról írta meg olyan alapossággal a való világot, ahogy azt a harmincas években népi írói a szociográfiákban. És most az sem számít, hogy a hiphop abban az időben divat volt, és hogy a szövegi fordulatokban is érezzük itt-ott a nyersfordítások báját. Mert a Kartel olyan erővel vágta szájon a Z+ tévé munkatársait, a Wanted szerkesztőségét, a feminista mozgalmat és a prostituáltak érdekvédelmi szervezeteit, hogy kijelenthetjük: a Jégre teszlek elment a falig, csak azért már nincs értelme lemezt csinálni, hogy még mocskosabb szájjal köpje tele valaki a mikrofont.

Az album nemcsak az akkor kibontakozó hiphop szcénának adott muníciót, de megihlette a kortárs magyar irodalmat is, Térey János több művében (pl. Paulus, Nibelung-lakópark) találunk Kartel-sorokat. A Jégre teszlek nemcsak a lefegyverzően erős szövegi pusztítás miatt figyelemre méltó, Pierrot produceri megoldásai máig afféle referencia munkák, fúvósokkal, remek groove-okkal teletűzdelt melodikus slágerek. Ott van a két csúcsdal a Keleti oldal – nyugati oldal és a Rossz vér, de ugyanilyen erős a Ki a fasza gyerek és a Stricik és kurvák is. És ez szinte egy fél lemez, de a többi szám sem üresjárat, ami az volt (pl. Don Döglégy, Gyors sávban élek, Hyva Suomi), az nem is került fel a vinyl változatra. Mivel egy vinyl album maximum 45 perc lehet, és az 1997-ben megjelent CD lényegesen hosszabb volt a Budapest Vinyl Records két dolgot tehetett: vagy lehagy néhány kevésbé erős track-et, vagy dupla lemezen adja ki, esetleg a Fehér hó maxi dalaival kiegészítve…

Mivel a limitált szériás vinylek gyártási költsége magas (a lemez 6000 Ft-os áron került forgalomba), így a kiadó nem akarta a rajongókat fölösleges költségekbe verni, inkább elkészítették a zenekar tagjainak ajánlásával egy afféle Jégre teszlek best of-ot. És jöjjön a legfontosabb kérdés: hogy szól az anyag? Nos, miután a felvétel kapott egy masztert, jobban kijön a „mélységélesség”,  nincs minden középre tolva, szóval, olyan élmény meghallgatni, mint amikor 1997-ben bevágtuk egy Toyota Celica lejátszójába, és meg sem álltunk az E-klubbig. Az sem utolsó szempont, hogy a fiúk jól nyomják a vakert, remekül érzik a ritmizálást. Aki megpróbált már házibuliba rappelni, az tudja, hogy jól nyomni, ritmizálni, legalább olyan nehéz, mint mondjuk elénekelni egy népdalt. Talán az sem utolsó szempont, hogy az album intróa az A.E.Bizottság Kalandra fel című lemezének felütése mellett (Mit látsz Laca?… Egy nagy segget látok….) a legerősebb indítás: Kész vagytok, gecik? Innen már mindenki tudja, hogy mihez tartsa magát.

A zenekar talán akkor a legerősebb, amikor életképeket írnak meg, vagy éppen elmesélik egy-egy napjukat, amiben persze kulcsszerepük van a kurváknak, a striciknek és a játékosok klubjának. Ugyanakkor Döglégy Zoli nem veszi halálosan komolyan magát („Hiphop nemzet, ezt a hülyeséget!”), miközben remekül profiloz egy olyan társadalmat, amely a lemez megjelenése után néhány hónappal szembesül azzal, hogy az utcán lelövik a kiváló politikai kapcsolatokkal rendelkező Fenyő János médiavállalkozót, majd bomba robban az Aranykéz utcában. A Jégre teszlek vinyl nemcsak szuvenír, otthoni hallgatásra is javallott, mert az anyagot nemcsak a húszéves BMW-ékben lehet bömböltetni a lakótelepi parkolóban, hanem otthon is, de csak akkor, ha már elvittük a gyereket az oviba.

Február 11-én a zenekar a Lemezbörzén (Dürer kert) dedikálja a Jégre teszlek albumát. 

Ganxsta Zolee és A Kartel
Jégre teszlek
Budapest Vinyl Records
13 szám kb. 45 perc