Néha jobb, ha a halott halott marad – írja Stephen King a Kedvencek temetője című regényében, és ezzel a megállapítással csak az vitatkozna aki éppen most veszítette el közeli hozzátartozóját. Erről szól a Kedvencek temetője. A klasszikus horror óta tudjuk, hogy nemcsak halottakat lehet feltámasztani hanem filmeket is. Aki azt gondolja, hogy a 2019-es változat hullagyalázás, az téved: bizony olyan aspektusait világítja meg a történetnek, ami ellen nem valószínű, hogy King kifogást emelne.

PZL – 061.hu

Jól gondolta a rendezőpáros Kevin Kölsch és Dennis Widmyer, hogy ebben a történetben több van, mint amit Mary Lambert filmre vitt belőle 1989-ben. Bár a harminc évvel ezelőtti, Ramones zenéjével megküldött mozi kultikus státuszba került, azért mára már máshol van az ingerküszöbünk. Például az 1989-ben Church cica annyira félelmetes, hogy inkább egy családi sitcomban tudnánk elképzelni, vagy a Postás Pat bábfilmben Jazz cicus, viszont a 2019-es macska már tényleg a frászt hozza ránk. Jeff Buhler forgatókönyvíró olyat is kihozott a filmből, ami nincs benne az eredeti történetben, de ez cseppet sem vált a mozi hátrányára, sőt. A 2019-es film sokkal jobban megvilágítja a történet lélektani hátterét, mint a Mary Lambert-féle vízió. A film egyik kulcsmotívuma a lelkiismeretfurdalás. Ugyan hány szülőben él a rettegés, hogy ha nem vigyáz a gyermekére,  kiszaladhat az úttestre és elüti az autó…

A Kedvencek temetőjében is ezt a tudatalatti félelmet tárja fel, hiszen a szülők pontosan tudták, hogy fékezés nélkül mennek el házuk közelében a kamionok, mégsem tesznek meg minden óvintézkedést annak érdekében, hogy elkerüljék a tragédiát. A férjnek, Louis Creednek (Jason Clarke) sokszorosan bűnhődnie kell, mert annak ellenére sem vitte el a családját az erdő közepére épült házból, hogy erre határozottan kérte a neje, Rachel (Amy Seimetz) és kislányuk, Ellie (Jeté Laurence). Louis nem képes szembenézni a tévedésével, mert nem tud veszíteni, ezért kell aztán mindent elveszítene. A film lélektanilag is ül, bár az nehezen hihető hogy egy értelmes család ne vezetett volna be óvintézkedéseket a házuktól alig pár méterre elhúzó kamionok miatt, és az sem valószínű, hogy egy hatalmas erdei birtokon található házat pont az autóút közvetlen közelébe építsenek, de inkább adjuk át magunkat a rémmesének…

Maga a film képi nyelve remekül festi fel az erdő a és természetfeletti hatalmát, jelzi, hogy nem érdemes a természet legyőzhetetlen erejével szembeszállni, például aki halott, az maradjon is a föld alatt. Louis orvos, pontosan tudja, hogy nem lehet beavatkozni a természet rendjébe, de nem akarja elfogadni a tévedését, azt, hogy hibázott, amikor hagyta, hogy a kislánya kimenjen a forgalmas útra… Kiássa a lánya holttestét, kiviszi a titokzatos állattemető mellé, abban bízva, hogy feltámad, ahogy visszatért az élők közé Church cica is. Louis tudta, hogy Church megváltozott, gonosz lett, hogy bajok sorát szabadította a házra, mégsem hallgatott a figyelmeztető jelekre (figyelmeztetések voltak maguk a kamionok is, jelezve azt, hogy egy megátkozott környékre jöttek), és feltámasztotta a lányát. Ezért is kell bűnhődnie.

A film szembesít minket azzal, hogy mi mindent tennénk meg azért, hogy visszahozzunk valakit a túlvilágról, aki nekünk nagyon kedves, és egyben figyelmeztet: nem léphetünk fel a természet rendje ellenében. Az élet erdejében az egyik legnagyobb rémség az, ha nem tudjuk elfogadni a veszteségeinket, mert akkor azok visszatérnek, de már nem kedves emlékként, hanem rémalakként. Át kell tudni lépni a múlton, ahogy egy sírhalmon is. Legyen az egy kisállat földhalma, vagy egy magasabb, már kővel kerített sír.

 

Kedvencek temetője
amerikai horrorfilm
rendezte: Kevin Kölsch és Dennis Widmyer
szereplők: Jason Clarke, Amy Seimetz, Jeté Laurence
bemutató: 2019. április 4.