„Minden reménytelen, ami Miskolcról indul“- magyarázta még a 70-es években egy ózdi kohász, a város hivatalos kocsmájában, a Kék Acélban. Talán még köpött is egyet, hogy kijelentésének nyomatékot adjon, itt azonban már homályos a népi emlékezet.
BARTA ZSOLT- Nullahategy.hu
Nem lett igaza, ezt mondani sem kell, jött az Edda együttes, majd írók, költők, Ficsku Pál, Vass Tibor, Keresztury de szintén Tibor, hogy csak néhányat említsünk, és a magát „irodalmi zombinak“ nevező, de sokszor avasi ezermesternek látszó Kabai Lóránt.
Avasi keserű címmel látott napvilágot Kabai Lóránt negyedik verseskönyve. Először is nem árt tisztázni a címben rejlő kétértelműséget, ugyanis az „Avasi keserű“ egy likőrféle ital, melyet csak és kizárólag Borsod-Abaúj-Zemplén megye területén fogyaszthat az effélére szomjazó, ám Avas a neve annak a Miskolcra szinte ráboruló hegynek is, melynek oldalában és tetején, a híres kilátó Tv-torony mellett, az ország egyik legrémesebb panellakótelepe található. Keserű lehet arrafelé az élet, gondolhatnánk, idézve, felidézve napilapok híreit, pimasz és gyors szenzációkat, ám ez olcsó szlogen lenne csupán, s nem is erről van szó, hanem magáról Kabairól, aki „kisbetűs, férfi, ír, olvas, firkál, stb., miskolcon született, ongán nőtt fel, budapesten él.“ , ahogy és amit magáról vall kötete fülszövegében.
Maga a könyv három részre, vagy ciklusra tagolódik, s mindhárom más-más költői eszközzel szól ugyanarról, Kabai sajátos, belső világáról.
Az első rész a „váróterem“, versei nagyrészt önéletrajzi ihletettségűek, ehhez kétség nem is férhet, hiszen már a nyitóvers, a „vasgyári capriccio“ át van itatva „miskolcisággal“, amit csak az ért, aki maga is észlelte, érezte már a város „savószín égboltját“, a „fáradtolajszagot“. S ahogy a nap felkelő sugarai megjelennek az Avasi lakótelep felett, úgy jutunk egyre beljebb Kabai megismerésében, legalábbis ezt sejtetik a „mama kínzó fejfájása vagyok“ és az „önarckép 2009-ből“ című versek.
A kötet második ciklusa a „munkacím: élethasználatiutasítás“ címet viseli, s számozott prózaverseket tartalmaz. Nyilvánvalóan nincs összefüggés, ám idekívánkozik annak a Pali bácsinak az említése, aki a 80-as évek Miskolcán, a Gerendás kocsmában osztogatott filozófiai jellegű tanácsokat, s mindössze egy felest kért cserébe. Kabai semmit nem kér, ám mindenképpen érdemes megszívlelni egyes szám második személyben, felszólító módban írott tanácsait, melyek ugyanúgy szólnak nekünk, mint saját magához.
Ami nyomban feltűnik, Kabai óriási élettapasztalata, és ahogy, amit megoszt olvasóival, az valóban nem más, mint amit a fülszövegben ír a kötetről Keresztury Tibor: élveboncolás. Ez az „irodalmi zombi“ versről-versre egyre jobban kitárulkozik, miközben kimérten, szigorúan osztogatja túlélésre alkalmas tanácsait. „legyél kicsinyes, önző és számító, gátlástalanul gázolj át bárkin, ezt várja tőled mindenki, ezt várjuk tőled mind, jó, hogy végre beláttad, ez legmegbízhatóbb túlélési stratégia…“ , írja Kabai (3) című prózaversében. Komolyak ezek a gondolatok, vagy csupán provokálni kíván a szerző? Választ nem adhatunk, ám annyi mindenképpen idekívánkozik, hogy Kabai magát, némi iróniával természetesen, gyakran nevezi „kísérleti filozófusnak“ is.
A harmadik, s terjedelmében leghosszabb ciklus, a „sötétkamra“, szintén prózaverseket tartalmaz, azonban immár nyoma sincs tanácsoknak, használati utasításoknak. A kötet legszemélyesebb versei vannak itt, nevezhetnénk nyugodtan naplóbejegyzéseknek is. „ és van, hogy nem tudok elaludni a saját hangomtól, éjjel félálom doktornő kérdez, válaszolok, s mikor tudatosul, hogy pusztán az agyam teszi fel a kérdéseit, nemcsak a doktornő tűnik el, hanem a dilemmái is (mérgem, mérgem, kedves férgem, ki a legszebb a vidéken? ) – hagyjam csak a fagyos szavakat másra“ , közli Kabai „hideg“ című prózaversében.
Az Avasi keserű egyszerre meghökkent és beavat, miközben megismerni véljük Kabai Lóránt költészetének külső és belső világát. És ez egyáltalán nem „Édeskevés“, ahogy azt Spiegelmann Laura mondaná, de az egy másik történet.