Ha egy zenekar dalt ír az idő múlásáról, akkor nem árt, ha a kerek évfordulóikra is odafigyelünk. 50 éve, 1969-ben jelent meg a Pink Floyd első nagy korszakának két klasszikus albuma, Music From the Film More című, Barbet Schroeder filmrendező felkérésre készített anyag, és szintén ’69-es keltezésű az Ummagumma is.
PZL – 061.hu
1969 a Pink Floyd történetének egyik legtermékenyebb éve volt, ami meglepő lehet annak fényében, hogy ekkor már nincs velük egykori fő dalszerzőjük az őrült gyémánt Syd Barrett. Helyébe szintén a remek dalszerző képességekről tanúbizonyságot tett David Guilmour lépett. A More-t könnyű lenne elintézni azzal hogy alkalmi munka, hogy felkérésre készült, hogy csak filmzenealbum ún. atmoszféra témákkal, hiszen ezen a lemezen hallható a korai korszak egyik legjobban sikerült kőkemény pszichedelikus rock& rollja, a varázslatos lüktetésű, transzig fokozódó The Nile Song, és ennek a szexi verziója, az Ibiza Bar, és olyan zseniális felvételeket is köszönhetünk az albumnak, mint a zeneipar elidegenítő hatásairól szóló Cymbaline, és a hipnotikus erejű, madárfüttyös Cirrus Minor.
Persze, itt a kakofón jazz stílusgyakorlat, az Up The Khyber… és a Party Sequence is inkább csak afféle közjáték, és a Main Theme is inkább zajköltészet, a More Blues pedig inkább csak egy bluesban abált maszatolás, mégis: az album nagyon egyben van, folkos, panteista hangulata miatt (pl. Green Is The Colour) egy-egy felvétel meditációra is alkalmas. A More azért is fontos lemez, mert a zenekar első munkája azóta, hogy Syd Barrett 1968 elején távozott a zenekarból, az Abbey Road Studiosban rögzített lemez lett a tárgyi bizonyítéka annak, hogy Gilmourral is nagyszerűen tudnak a fiúk együtt dolgozni.
https://www.youtube.com/watch?v=Mx3H2ANjnHY
Az Ummagumma a Pink Floyd első dupla lemeze, és az első, amely élő felvételeket is tartalmaz. Az első korongon hallhatjuk a koncertrészleteket (Astronomy Domine, Careful with That Axe, Eugene, Set the Controls for the Heart of the Sun, A Saucerful of Secrets), amit Birminghamban, a Mothers Clubban rögzítettek. Ezekben nincs különösebb meglepetés, csak annyi, hogy élőben is ugyanolyan izgalmasak, minta stúdióban, és hogy sikerrel terjesztették ki az eredeti dalok tartományát egy nagyobb térbe. Na jó, az Astronomy Dominét inkább az Ummagummáról ajánljuk, ott sokkal atmoszférikusabb, érettebb hangszerelésben játssza a zenekar. Azt tegyük hozzá, hogy a Careful with That Axe-ben hallható kellemetlen halálsikolyok még az öreg hifistákat is kilökik a komfortzónájukból, amúgy minden rendben ezzel a Roger Waters, Richard Wright, Nick Mason és David Gilmour által közösen jegyzett szerzeménnyel.
A második korongon hallhatjuk a meglepetéseket, ami olyan mint egy bemutatkozó promó anyag: minden zenekari tag megmutatja, hogy mit tud. Kortárs zenei látomások, stílusgyakorlatok, afféle avantgard jutalomjátékok, a zenekar itt teszteli le, hogy milyen az, ha elmennek a kísérletezésekben a falig. Ilyen anyagokat akkor szoktak leadni a zenekarok, amikor ki akarják tölteni korábbi szerződésbéli kötelezettségüket, de már egy másik kiadóhoz szerződtek. Erdei hangok, madarak csiripelése, fókusz nélküli zajok, hangköltészeti performance-ok világát idéző kísérletek, és néhány olyan kedves izék, mint amilyen a Several Species of Small Furry Animals Gathered Together in a Cave and Grooving with a Pict cím is…
Most már világos, hogy melyik az a lemez, mellyel a barátnődet sosem tudnád rávenni arra, hogy megszeresse a Pink Floydot… Igen, az Ummagumma zajköltészete az, de valójában minden korai Pink Floyd-lemez a popkultúra egy-egy hitelesített csodája, a progresszív rock bibliájának az ószövetségi könyvei, melyek megjósolják az eljövetelt, mely a Dark Side Of The Moon, a Wish You Were Here és a The Wall lemezekkel jön el.
Pink Floyd
Music from the Film More
EMI / Warner
45 perc 13 számPink Floyd
Ummagumma
EMI / Warner
86 perc 4+ 12 szám