Megjelent vinyl formátumban a Kispál és a Borz 1993-as keltezésű Ágy, asztal, tévé és az 1994-es Sika, kasza, léc című albuma, azaz: helyükre kerültek a dolgok, végre úgy néznek ki, és olyan hangminőségben szólnak, ahogy meg kellett volna szólalniuk a szentgotthárdi fehér Opel Astrák Blaupunktjában.

PZL – 061.hu

1993 lehetett az utolsó év, amikor még maradt valami a rendszerváltás illúziójából, még nem fullasztották meg teljesen az országot az olajügyek, a robbantások. Az 1960-as években született generáció helyet követelt magának, már nem a világ megmentése, a leszerelés és a vízlépcső érdekelte őket elsősorban, a közösségi élményt sem a rock a and rollban vagy a tüntetésekben akarták megélni, hanem a családban. Ekkor írta Kemény István Család, gyerekek, autó című kötetének tárcanovelláit, ekkor született a Kispál és a Borz Ágy, asztal, tévéje is (Berendeztem én már a világom, és kirándulok benne, mint egy bölény). Ez volt talán az utolsó olyan békeév, amikor egy korszak vizuális jelei részei voltak az életünknek. Ahogy a hatvanas évek modernista neonfeliratai áttükröződtek a hétköznapokon, és megjelentek a gyerekjátékokon vagy éppen az újságok betűtípusaiban köszöntek vissza, úgy a kilencvenes évek eleje is sikerrel emelte át a fanzine-ok, szamizdatok grafikai elemeit, fontjait.

Ágy, asztal, tévé, Kallax polc (Fotó: PZL)

Az Ágy, asztal, tévé borítóját Tooth Gábor Andor tervezte, aki dolgozott hetilapoknak, magazinoknak is, így jellegzetes formái részei a kilencvenes évek eleji kulturális sormintáknak. Maga az album a zenekar majdnem-koncept albuma, afféle generációs mosolyalbum, azaz: „…végül mindenki összeáll egy képpé…” És ezt a bizonyos világ végén készített nagy fotót írja körül a lemez. És az már tényleg csak apróság, hogy a címoldalon az ágy, a korong  A-oldalán asztal, a B-oldalán a tévé látható… A két album részint összetart, de valójában az Ágy, asztal, tévé az első két lemezhez húz, a zenekar első nagy alkotói korszakát zárja le. És persze egyben csúcsmű is, számosan vannak, akik szerint ez a legjobban sikerült Kispál-album, a legmagasabb slágerhányadossal (mindegyik dal fülbemászó, szerethető szerzemény), a kreatív együtthatókról nem is beszélve. Itt minden együtt van, még a Tooth Gábor Andor tervezte arculat is. A Sika, kasza, léc is remek album, számos klasszikussal. Itt a Napos oldal című perfekt és a legjobb értelemben vett tipikus Kispál-dal, és A honi csillagászat fejlődése című helyi érdekű kis csoda is.

https://www.youtube.com/watch?v=6Jgx9b7leAM

És itt jövök én is / Látom, Te sem vagy rest / Elindulunk miként / Az égen az a két test / Úgy gondolom modelleztük / Hogy mozoghat minden együtt / A világűr az némi anyag / Meg a semmi keveréke/ Mondtam még akkor este / Bele a lány szemébe. Ez minden bizonnyal az egyik legjobb valaha magyar nyelven született popvers. Mindkét lemez a Tom-Tom stúdióban készült, ami szintugrás volt a Rocker és a Reaktor Stúdióhoz képest, lényegesen jobb a hangzása e két albumnak. Míg a CD-k (és a kazetták) dobsoundja kopogós, addig itt már van telítettsége, tere a dobnak, a basszus eleven, vastag, mintha magukat a címadó dalban megénekelt kígyókat húrozta volna fel Lovasi a gitárjára. Az Ágy, asztal, tévé ügyesen úsztatja egybe a négy fal közötti rituálékat, a komfort illúzióját, és egyfajta természetkritikával (Hiába mész az erdőbe, már mindenki ott van), és úgy ahogy van, a természet közeli létezés, az erdő és a patak zúgása folyamatosan hallható a lemezen, hogy aztán a természeti kép a Sika, kasza lécen táguljon univerzálissá (A honi csillagászat fejlődése).

Sika, kasza, kollázs (Fotó: PZL)

Az Ágy, asztal, tévé a kilencvenes évek egyik kulcslemeze, aminek imponáló a szerkezeti felépítése az invokációban (Nekem nem) van cirkusz, egy kis rock and roll maradék, költészet, csajok és József Attila kis lábaskája. A cirkusz ad varázslót / Nagylányt adja nagyváros / Költőből van a töltőtoll / Én meg egy kis rakkendroll/ Maradékot szombatról/ Hozok kis láboskámban. Aztán egy afféle életrajzi kifestőből, a Levesek porból című klasszikusból megtudjuk, hogy az adatközlő ’67 nyarán született, és némi biblikus spéttel hozzátette: evett a fáról, és attól nem megy a rejtvény… Amilyen ügyesen elindul a lemez úgy, épül tovább (például mindkét dalban van lábos), miközben klasszikus kerettörténet nincs, hacsak maga a ház és az azt körülvevő természet nem jelöli ki ennek a lemeznek a helyrajzi számát. Ezután jön a Zsákmányállat, az örök kedvenc…, ami úgy tipik pop, hogy egyben tovább folytatódik a Levesek porból nagy keresztrejtvénye (…mi lehet öt betű. És a szívhez szól? Hegedű? Nem mer’ az hat betű)… A valódi látványt jelző kürtszó felharsan. Ez kb. maga a pop hermeneutikája, miközben a szám maga a zenekari corpus egyik legnagyobb táncolós slágere. Korábban azt mondtuk, hogy a lemez inkább az első két lemezhez húz, ami igaz is, de az is igaz lehet, hogy a Zsákmányállatban hallható acapella betét (Zsákmányállat máját mosod egy névtelen patakban…) már előlegezi az Egy az egybe (csak maga) című 1994-es műnépdalos acapelláját….

És ha nagyon akarjuk akkor megvan a keretes szerkezet, ott van az utolsó előtti felvétel, a címadó dal az Ágy, asztal, tévé nyitó sora: És a végén mindenki összeáll egy képpé… Tisztelt nézők és rádiót hallgatók, / Itt a világ végén csinálnánk egy nagy fotót… Jöjjön ki este hétre a Nagyrétre / Várja önt a világ pont a végére, végére, végére, végére. És ezzel a kertvárosi apokalipszissel véget is érhetne a lemez, de nem, kapunk még egy posztmodern bónuszt, hogy mindent idézőjelbe rakjunk. A lemez azzal fejeződik be, hogy Rajtakaptál nincs történet… És persze ezt nem lehetett 1994-ben überelni, viszont a Sika, kasza, léc is parádés album, olyan dalokkal, amelyek elviszik a hátukon a lemezt. Ott van például a Jutka, az Egy az egybe (csak maga) folkos acapellája, „Vagy kiskabát lennék egy milliomos fián…” A dal a 90-es évek egyik legerősebb popverse, és kellemes meglepetés volt újrahallgatni az Éjjeli lámpát, aztán ott a spagettiwestern hangulatú underground blues, a Szécsi Pál, a zenekar örök repertoárdarabja, a Napos oldal, a Honi csillagszat fejlődése és a Helló.

Ezek a dalok a Jutka kivételével a B-oldalon találhatók, szóval, a lemez második fele talán erősebb matéria. Az A-oldal inkább afféle poszt-grunge-os, keményebb hangvételű dalokból áll, amik közelebb állnak a Pixies-hez, mint a Metró együtteshez…. Erről a tájékról legjobb dal a Jutka… Szóval, a lemez nem egy olyan egységes egész, mint az Ágy, asztal, tévé, de cserébe van rajta hat olyan erős szám (és egyben szöveg) is, hogy sok zenekar a mikrobuszát is odaadná egy-egy Lovasi-sorért. A Kispál és a Borz főleg az első négy albuma miatt lett a rendszerváltozás utáni honi pop legfontosabb zenekara, mind a négy lemez (az első kettő (Napozz Holddal, Föld, kaland, ilyesmi) tavasszal már megjelent vinylen). Íme egy kis rock and roll maradék tegnapról, de a mai napig bármikor jóllakunk velük.

Kispál és a Borz
Ágy, asztal, tévé
Megadó
14 szám 43 perc

Kispál és a Borz
Sika, kasza, léc
Megadó
14 szám 42 perc