A punk nem halott, és a vinyelen megjelenő punk válogatások sem azok. Napokban került a boltokba a Pajtás daloljunk X. című kompilláció a Trottel Records gondozásában. A korong már a megjelenése pillanatában is része lett a magyar poptörténelemnek, ugyanis valószínűleg ez az első piros színű magyar vinyl album. De ne is rugózzunk a tovább az arculaton, mert még megtalál minket a virtuális térben újból összeálló Invázió ’84, akik hazazavarták a New Punks című dalukban a külsőségekbe bonyolódó „divatpunkokat”.

PZL – 061.hu

Persze, a Pajtás dalojunk X lemeznek elsősorban a dokumentum értéke a legnagyobb, ugyanakkor szinte minden felvételben van valami, ami miatt érdemes meghallgatni, hiszen az amatőr sound és az esetleges technikai körülményeknek köszönhetően létrejött egy izgalmas, semmihez sem hasonlítható különös izzás, így a lemeznek legalább annyi köze van a zajköltészethez, és az avantgard kollázsokhoz, mint az anarcho-punk ráolvasókhoz. Ezek a felvételek egyszeriek és megismételhetetlenek, a négysávos keverő is álom volt ebben a szubkultúrában, a legszarabb csehszlovák gitárokkal, buherált torzítókkal szólaltak meg a zenekarok, de pont annak van különlegessége, hogy a felvételek zöme nem keverős. Ha közelebbre tették volna a pilleszékre állított magnót, és egy másik kazettára rögzítik a számokat, akkor más került volna a szalagra. Pont ez az egyedisége az egyik legfőbb értéke az anyagnak. Mert a zenélni nem tudás sokszor olyan őserőt, olyan mágiát szabadít fel még most is, hogy minden ötven körüli, egykori tarajos eldobja a vasalót, a fakanalat, a kockás papucsát a sarokba rúgja, és előkapj az MN-től leselejtezett sötétbarna katonai surranóját…

A nyolcvanas évek elején és közepén minden punk zenekarban általában egyetlen ember volt, aki valamennyire tudott zenélni, mindenkinek ő mutatta meg, hogy mit fogjon le, hogyan üsse meg a dobot, szóval, itt most fontosabb az atmoszféra, a düh, a szenvedély, az ide lőjetek-attitűd, mint a csiszolt, riffek, vagy a precíz dobolás. Ha más kell, hallgasd meg az első két Expoited-lemezt, hallgass GBH-t, vagy Kennedyst! Ez az anyag annak a korszaknak a dokumentációja, amikor az Őrs vezér térre érve a csövesek vertek meg, a Blahára érve a skineheadek, és mire eljutottál a Nyugatiig, már a kiskatonák és a popperek is beszóltak, a saruzó vasutasokról nem is beszélve. A punkokat mindenki utálta ők is utáltak mindenkit, kvittek is lennénk ugyebár…

Hajtás, pajtás! – A Pajtás dalokjunk X című vinyl album covere és melléklete (Fotó: PZL)

Szóval, ún. slágereket ne is keresünk a lemezen, nem attól jó, de azért itt van a Biztonsági Tanács Csábos kislány című száma, ami még a punk Beatrice repertoárjában is megállta volna a helyét. 1985-ben volt a kezemben néhány szélsőbalos olasz punk kislemez, terrorista merényleteket tartalmazó képi mellékletekkel, no, azoknál nagyobb kakofóniát nem hallottam, azokhoz képest minden King Crimson, még a Pajtás daloljunk X is. Kellemesen karcos a T34, a Kispolgári Anarchia és a Kísérleti zene című new wave-be hajló instrumentális anyaguk is figyelemre méltó, és persze, ilyenkor azonnal eszünkbe jut, mi lett volna, ha be tudják futni ezek a bandák a maguk köreit, ha normális cuccon zenélhettek volna.

Elvásik a veres csillag – A Pajtás daloljunk X album hátoldala (Fotó: PZL)

Az Inváió 84 fésületlen, kevésbé kidolgozott a T-34-hez képest, de a szövegek radikalizmusa átsegíti a hallgatót a holtpontokon… Dolgozz és zabálj! és a Kommunista szombat olyan vagány, mintha CPg-t hallanánk… Az egri Biztonsági Tanács sem akart volna megállni ott, hogy mondjuk feldolgozza a UK Subs-tól a Warhead-et, szóval, izgalmas, art-rockkal kevert atomizált punk káoszuk tényleg van olyan izgalmas, mint a jól karban tartott német vagy osztrák punk produkciók. Hasonlóan izgalmas az első magyar hardcore bandánk, a Marina Revue repertoárja, az pedig csak növeli a lemez dokumentum értékét, hogy a Marina három számát a poptörténeti jelentőségű paksi Totál ’85 fesztiválról válogatotta a zenekarban játszó Rupaszov Tamás.

Napot hoztam, csillagot – A Pajtás daloljunk X album fő képi motívuma, az Inconnu csoport munkája, a nyolcvanas évek közepéről

Az egyik legjobban megszólaló zenekar a Marina Revue, amelyben olyan kipróbált zenész is játszott, mint a T-34-ben is húzóembernek számító Balatoni Endre, aki aztán a VHK-ban teljesedett ki. És ott van ugyebár a szintén Rupaszovhoz köthető Der Trottel is, a Sárga esővel és a XX. századi kultúremberrel. A lemeznek talán az a legfőbb tanulsága, hogy ebben az időben nemcsak a CPg ment el a falig, hanem a lemezen szereplő zenekarok is, na jó, a CPg le is döntötte ezt a falat. Igaz, hogy nekik ezért börtönbe kellett menniük, viszont a teljes punk szubkultúrának sem volt könnyű. Oly’ annyira, hogy gyakorlatilag úgy múlt el ez a korszak, mintha nem is lett volna, mintha nem mentek volna erre rá életek, érettségik, diplomák. Mintha senkinek nem lett volna fontos, hogy volt egy nemzedék, amelyiknek nem 1989-ben volt nagy a szája, hanem már 1984-ben is teli pofával az üvöltötte, hogy Ne aggódj a kormány miatt (Marina Revue), vagy hogy Légy olyan marha és gyere be holnapra! Kommunista szombat (Invázió 84). És akkor még nem beszéltünk a T34 a Kispolgári anarchia című számáról, amiben szó szerint használja a zenekar a rendszerre a diktatúra jelzőt.

A válogatás egyik legjobb ajánlata persze a Botos-Tűz Kriszta-féle korai Auróra,  üde színfolt a pasik által uralt punk színtéren. Remekül szól már 1984-ben is a Robotok, amit persze később sokkal jobban is megcsináltak Vigiék. És hát ne feledkezzünk meg a Tizedes Meg a Többiekről, amely talán a legérettebb, leginkább összefogott formáció az albumon, ott van például a punk-hardcore himnusznak sem utolsó Zuhanj te bombázó című daluk, amit aztán ők is megcsináltak jobban, de Rupaszov nagyon helyesen ragaszkodott az eredeti, történeti korban rögzített felvételekhez. Minden más csak kozmetikázás lett volna, itt viszont az szól, ami: magyar punk, csehszlovák gitárral, NDK magnószalaggal. Kicsi, savanyú, de legalább igaz. Az album az elfeledett punk szubkultúra méltó emlékműve. 

Pajtás Daloljunk X
Magyar punk 1982-1986
Trottel Records
22 szám 42 perc