Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 1
  •  
    1
    Share

Pákh Imre neve örökre összefonódott Munkácsy Mihály világhírű magyar festőgéniusszal. Ez nem csupán annak köszönhető, hogy fáradhatatlan munkája nyomán példátlan Munkácsy-kollekciót gyűjtött össze, de annak is, hogy ezt a kincset nem csupán önmaga örömére válogatta össze, hanem rendszeresen tárja a nagyközönség elé. És hogy miért beszélünk minderről a Sztárkonyha rovatunkban, az mindjárt kiderül.        

ERDÉLYI E. PÉTER

Akárcsak Ön, Munkácsy Mihály is Munkácsról származik. A szülőföld meghatározza-e az ételekhez való viszonyt? Ön is gourmet-nak tartja magát, mint a festőóriás?
Sosem éreztem, hogy ínyenc lennék, igaz, nagyon szeretem az ínycsiklandó ételeket, a zamatos borokat. Viszont a képzőművészetben biztosan hasonló az ízlésünk a Mesterrel, abban valóban gourmet vagyok én is.

Ez azt jelenti, hogy minden finoman elkészített ételt szeret?
Az, hogy mit eszem, az mindig a hangulatomtól függ. Ha például Fásy Ádám barátom fasírtot készít nekem tökfőzelékkel, azért feladok bármilyen éttermet itt Budapesten. A Nobut, vagy a Félixet, vagy bármelyiket és akkor hozzá sietek, mert tudom, hogy azt az ételt hihetetlenül fogom élvezni.

Milyen a hétköznapi, megszokott étkezése?
A „megszokott étkezésem” mindig attól függ, éppen hol vagyok. Elsősorban New Yorkban élek, vidéken pedig van egy birtokom. A városban lehet vagy 30.000 étterem, azokból nagyjából 100-nak igen finoman főző szakácsa, jó konyhája van. Manhattanben bevett életforma, hogy az ember nem otthon eszik, hanem valamelyik étteremben ebédel, vacsorázik. Manapság sok étteremben szokás megkérdezni, hogy a vendég allergiás-e valamire, erre én mindig azt felelem, hogy kizárólag a rossz kajára vagyok allergiás. A birtokomon pedig egy magyar házvezetőm él, aki kiválóan főz. Ő magyaros ételekkel kényeztet.

Van kedvenc étele? 
Még gyermekkoromból származik, és ez a csirkepaprikás nokedlivel, jófajta kovászos uborkával, de imádom a töltött káposztát és a finoman elkészített rántott húst is. Képes vagyok nagy hírű, elegáns éttermekben a kifinomult ínyenceknek összeállított étlapról bécsiszeletet rendelni, ha tudom, hogy ott jól készítik. Ezzel a rendbontó kívánságommal sokszor meglepem a személyzetet éppen úgy, mint az asztaltársaságomat.

Főzni tud-e, szeret-e?
Tulajdonképpen nem tudok, de van egy étel, amit rendkívül finoman készítek. Ezt szerénység nélkül mondhatom, mert a barátaim állítják, mégpedig egybehangzóan. Ez a „bárányborda Pákh módra”, amit az amerikai birtokomon szoktam sütni a barátaimnak. Boszorkányos száraz pácot használok hozzá, amelynek a titkát egy kaukázusi barátom árulta el nekem és a fogadalmam szerint nem oszthatom meg senkivel. Újzélandi “baby lamb”-et vásárolok, majd bepácolom és erős tűzön egy-egy oldalát 2-3 percig sütöm.   

Milyen köret jár hozzá?
Ehhez az ételhez kizárólag egyfajta köret jár: a bárányborda! Ez a finomság annyira csodálatos, hogy egy ember együltő helyében akár hetet, nyolcat is képes megenni belőle. Természetesen, hogy jobban csússzon, csípős paprikát, uborkát, retket és egyéb friss zöldséget fogyasztunk hozzá, semmi mást. Amúgy sem férne több a hasunkba.

Másutt is rendel báránybordát, vagy csak a sajátjára esküszik?   
Már soha nem kérek idegen helyen, mert az évek során bebizonyosodott, hogy sehol másutt nem tudnak olyan finomat sütni, mint az enyém. A legjobb éttermekben sem.

Hiába, hiányzik a titkos kaukázusi recept… Milyen ital jár a sült báránybordához?
Jóféle száraz vörösbort fogyasztunk hozzá, de sajnos nem magyart, mert azt Amerikában nem lehet kapni, ezért amerikai, chilei, argentin, francia, olasz borokat iszunk…

A fehérbort szereti-e? 
Nem kedvelem a fehérborokat. Nyáron a feleségemmel rozét szoktunk kortyolgatni a tengerparton, vagy az úszómedencénk mellett. Egyébként az én kedvenc fehérborom a pálinka! Az „Árpád Pálinkákat” szeretem, közülük is a birs és a berkenye a kedvencem. 

Az étkezés fontos eleme az asztaltársaság. Ön is ezt tapasztalja?
Igen! Ez a siker ötven százaléka, mert a társaság határozza meg a hangulatot, sokszor az ízeket is. Például birtokom mellett lakó bankár szomszédom szokott nekem segíteni barbecue-t készíteni, vagyis tőle, mint kuktától is függ a hús zamata.

Mindig ugyanazokat a barátait hívja meg?
Körülbelül 20-25 barátom van, közülük általában tízet szoktam meghívni, majd a következő alkalommal a többiek látogatnak meg. De vegyesen, attól függően, hogy kik érnek rá. Persze gyakran engem hívnak meg. Most a karantén idején ez nagyszerű időtöltés, hiszen nem járhatunk máshová.

Vegyes nemzetiségűek a barátai?
Igen, nemzetközi a társaságunk. Vannak közöttük magyarok, oroszok, tősgyökeres amerikaik, hiszen az ember a barátait nem a származásuk szerint válogatja. Ezért közöttünk több nyelven folyik a diszkurzus és előfordul, hogy valamelyik nyelv túlsúlyba kerül, ilyenkor a többiek csak néznek. „Hát tanuljatok meg magyarul, vagy oroszul” – szoktuk huncutul mondogatni nekik. De előbb-utóbb belejönnek, a jó bor mellett könnyen megy a nyelvtanulás és nem baj, ha valamit nem ért meg pontosan az ember.

A beszélgetések alatt szóba kerül-e Munkácsy? Például az, hogy miért lett ilyen híres és sikeres, hiszen köztudott, hogy ő volt minden idők legjobban fizetett festőművésze – még életében! 
Hogyne, hiszen érthető módon ő a legfőbb vesszőparipám! Ilyenkor el szoktam mondani, hogy sikerének a tehetsége volt az alapja. Kevesen tudják, de Munkácsy egy nap alatt robbant be a köztudatba, miután 1870-ben a Siralomházban című festménye nyerte el a párizsi Salon nagy aranyérmét. Ez volt az egyik összetevő, a másik az, hogy Karl Sedelmeyer ügynöke úgy menedzselte a 19. században, mint manapság a 21. században szokás a hollywoodi sztárokat. A harmadik tényező pedig a felesége volt. Ő úgy működött, mint egy profi PR-cég. Palotájukban minden pénteken nagyszámú vendéget fogadott, akik között királyok, hercegek, bárók, grófok is sokszor megfordultak. Ezeken az estélyeken népszerűsítette férje friss munkáit.        

Ezen estélyek elmaradhatatlan étele lehetett Munkácsy kedvenc eledele, a kalács, de engem más érdekel. Ön lassan fél évszáda él az USA-ban. Szereti-e a hamburgert?
Amerikában 15-20 éve nem ettem hamburgert, de szeretem, ha kézműves. És éppen Budapesten a japán Nobu étteremben készítenek fogamra valót. Különlegesen, prémium marhahúsból, úgynevezett wagyu húsból sütik és rendkívül finom.

Mennyire édesszájú?
A madártejnek nem tudok ellenállni, a fagylaltokat szintén szeretem és általában a süteményeket is, de túlzás lenne azt állítani, hogy édesszájú lennék. Érdekes módon az utóbbi években sokat változott az ízlésem.

Ez miben mutatkozik meg?
Étrendemben az utóbbi húsz évben a japán konyha foglalt el jelentős szerepet. És azon belül a nyers halak. A feleségem csábított el egyszer japán étterembe és azonnal megkedveltem, ezért még itt Budapesten is hetente legalább egyszer japán ételt rendelek most a járvány idején. Egyébként is sok tengeri élőlényt eszem. Ott ahol a házam áll, azt a helyet Osztriga-öbölnek hívják. Tudomásom szerint 170 éve ugyanaz a család foglalkozik itt az osztrigatenyésztéssel és én nagy híve vagyok ennek a kagylófélének és az egyéb tengeri élőlényeknek.

Jobbak-e a magyar ízek, mint az amerikaik?
Az az érdekes, hogy minél keletebbre utazunk, annál finomabbak az ízek. Rántott csirkecombot kizárólag Kárpátalján eszem, mert ott még a szabadon tartott, kapirgáló, frissen vágott csibékből sütik ezt a finomságot. Máshol nem ízlik a rántott csirkecomb, csak ott. Vagy itt van egy másik példa: amikor Budapesten járt a feleségem nagymamája, aki száznégy évesen is életerős, talpraesett asszony volt, szilvás pitével szeretett volna kedveskedni a családunknak, de sem a Lehel téri piacon, sem a boltokban nem talált megfelelő fajtát. A patthelyzetet a Munkácsról érkező bátyám mentette meg, aki néhány kiló szilvát is hozott otthonról, ahol a szilvafa úgy terem, mint másutt a gaz. „Na, ez az, amit kerestem!” – kiáltott fel a nagyi és isteni pitét sütött belőle nekünk. Ebbe a sorba tartozik az az azerbajdzsáni étterem is, amelyet soha nem hagyok ki, ha Moszkvába utazom, mert olyan finom paradicsomsalátát csak ott lehet kapni, nyugatabbra sehol másutt.

Ön tehetős ember és gyakran jár különleges éttermekbe. Hozták valaha zavarba a magas árak?
Egyszer igen. Exkluzív párizsi étterembe vittem a hölgyeket és valamilyen okból csak az én étlapomon szerepeltek árak, a hölgyek nem látták, mi mibe kerül. Amikor a borkínálathoz értünk, a hölgyek kedvük szerint válogattak, csak én láttam, hogy amiket szeretnének megrendelni, azok egy vagyonba kerülnek. Történelmi borok voltak, palackonként többezer eurós áron. Nos, végül úgy döntöttünk, hogy szerényebb árfekvésű italokat fogunk rendelni…

Munkácsy Mihály rendkívül népszerű képzőművészként világszerte kapós vendég volt. Minden vendéglátója igyekezett kedvében járni. Érdekes például, hogy milyen étkekkel fogadták szülővárosában. Erre az ünnepségre a Krisztus Pilátus előtt című műve adta az alkalmat, amelyet az előző esztendőben fejezett be és 1882-ben állítottak ki Magyarországon. Az étlap régies nyelvezete és érdekes fogásai derűs időutazásra adnak alkalmat. Például a „kappansült rizsikével”.

Vezető kép: MTI/Czeglédi Zsolt


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 1
  •  
    1
    Share