Idén kétszáz éves a Himnusz. Vajon mennyire ismerjük a ma már kívülről fújt sorok történetét és eredeti tartalmát? Milyen üzenete volt a versnek a maga korában és mit üzen nekünk ma? Ezeket a kérdéseket járja körül január 22-én, a magyar kultúra napján a Várkert Irodalom Aposztróf sorozata, melynek szerkesztőjével, Juhász Anna irodalmárral beszélgettünk, többek között arról, jó versnek tartotta-e Kölcsey a Himnuszt, és hogy miben különbözik e vers szövege a költő többi munkájától.
MM – 061.hu
A Várkert Irodalom Aposztróf sorozata különleges évfordulóval – idén 200 éves a Himnusz – indítja az újesztendőt. Becze Szilvia, a Bartók Rádió kiemelt szerkesztő-műsorvezetője, Nagy Tímea, kétszeres olimpiai bajnok párbajtőrvívó, a Budapesti Filharmóniai Társaság zenészei és Szervét Tibor, színművész lesznek a vendégei a programnak január 22-én a Várkert Bazárban. Milyen kérdéseket fognak körüljárni?
Van egy vers, ami amellett, hogy születésünktől meghatározza az identitásunkat, ami hazánk legismertebb fohásza, ami az ódával csaknem azonos jelentésű fogalommá vált az idők során, hisz egy szárnyaló lendületű költemény – tehát egy vers, amit mindannyian ismerünk, fejből kell tudnunk, kötelező – idén születésnapját ünnepli és fontos újrafelfedeznünk, közelebb lépnünk hozzá. Lehántani a kötelező jelleget és megismerni a történetét, a keletkezését, a miérteket, a vers útját az emelkedéshez.
Ennek a kétszáz éve született versnek biztos vagyok benne, hogy minimum kétszáz története van. Fontos, hogy ma, 2023-ban is megtaláljuk azokat a fogódzókat, amelyek által meg tud szólítani bennünket a költemény, különben csak kötelező tananyag marad.
Ezért arra gondoltunk, hogy az ünnepi programon innen, a mából kezdjük el értelmezni, és onnan haladunk majd szépen visszafelé. Olyan kérdéseket járunk körül a vendégeimmel, minthogy mit jelent számukra a Himnusz, hol jön elő az életükben, egyáltalán mennyire tipikus himnusz a mi himnuszunk? Vajon a Himnusz verset miképpen értelmezhetjük Kölcsey Ferenc költői életműve tekintetében? Erre választ Szervét Tibor felolvasószínháza ad majd, itt ugyanis több Kölcsey-mű is elhangzik – azaz bemutatja ezt a nagyon gazdag gondolati, és egyben romantik,us, érzelmes életművet, gondoljunk csak a Talányokra, a Vanitatum vanitasra, vagy a Parainesis Kölcsey Kálmánhoz című művére.
Mit tudunk a Himnusz keletkezéstörténetéről?
Kölcsey Ferenc 33 évesen, krisztusi korban írja meg ezt a verset, 1823. január 22-én tisztázza le. Nem himnusznak szánta, és nem is volt megelégedve ezzel a művel. A szatmárcsekei birtokán magányosan, egyedüllétben írta, mégis ez lesz az az emblematikus vers, ami mindannyiunkat képvisel. Beszélgetünk majd arról, milyen üzenete volt Kölcsey versének a maga korában, hiszen tudjuk, hogy sok minden előzte meg a magyar himnusz megszületését, és azt is tudjuk, hogy milyen utóélete van, érdekes, mit üzen a későbbi koroknak. Mit üzent Petőfi Sándoréknak? Egyáltalán, milyen kapcsolódása lehet a Himnusznak Petőfi Sándorhoz? És mit üzen nekünk, ma?
A vendégeink a zene, a sport, a színpad irányából kapcsolódnak majd be a beszélgetésbe, így meg tudjuk mutatni a közönségnek, hogy egy kétszáz éve született vers nemcsak azért kell, hogy velünk legyen, mert kötelező, hanem azért is, mert mindannyiunk számára van egy olyan fontos mondanivalója, ami megtartó erővel tud bírni.
Mit gondol, hogy érdemes tanítani ma a Himnuszt?
Ugyanígy – a mából értelmezve, az életművet is megismerve. Az elmúlt években számos rendhagyó irodalomórát tartottam, bízom benne, hogy erre a délutáni eseményre is sok diák fog hozzánk érkezni. Hirdettünk tanulójegyet igen kedvezményes áron, pont azért, hogy együtt tudjunk gondolkodni a fiatal generációval. Számomra fontos, hogy megismerjük az adott szerző életét, csakúgy mint a kort, amelyben élt. Kölcsey Ferenc nemcsak költő volt, hanem a korában nagyon előremutató politikus és nyelvújító is.
Vannak olyan pontjai az életének, amelyekkel előkészíthetjük a vers értelmezését, például, hogy mikor találkozik először Kazinczyval, egyáltalán ki volt Kazinczy. Nem titok, Kölcsey Csokonai temetésén találkozik először vele, ekkor még csak 15 éves volt, később kezdett neki leveleket írni. Itt már rögtön szót ejthetünk arról is, mit jelent az, hogy levelezés. Ismerjük a Szemere Pállal való levelezését, a Kazinczy-levelezést, számos olyan alkotói kapcsolatot, amelyek valóban ezek által a levelek által indulnak be.
Ez így volt a romantika korában, így volt a reformkorban is. Biztos, hogy megnézném, melyek voltak azok a helyszínek és barátságok, amelyek az ő életében jelentősséggel bírtak. Barátai közül említhetném Szemere Pált, Vitkovics Mihályt, akár Virág Benedeket, vagy a nyelvújítókat. Végigmehetünk az előzményeken, hogy miért döntött úgy, hogy Szatmárcsekére költözik, hogy 25 évesen elkezd itt gazdálkodni. Hogy hogyan találja meg a természetben a saját töprengésének, életének a hátterét. Ezután pedig magát a verset érdemes elemezni: mit mutat be a magyar történelemből, kit szólít meg, milyen előzményei vannak ennek a műfajnak. Azt talán mindenki tudja, hogy a mai nemzeti himnuszok többsége a 19-20. században keletkezett, ám maga a himnusz egy sokkal ősibb műfaj. Érdemes erről is egy picit beszélni, hogy ennek az emelkedett műfajnak, amely annyi mindent kifejezhet, és annyi mindent összefoghat egy nemzetről, mi lehetett a hátterében.
A Himnusz zeneisége mennyire lesz hangsúlyos az esten?
Amikor a Himnusz szót kimondom, akkor rögtön megszólal egy dallam a fejünkben, de nem biztos, hogy ez a dallam korábban így szólalt meg, ahogy mi ma ismerjük. Erre világít rá a Budapesti Filharmóniai Társaság, amely számos zeneművel készül erre az estre. Erkel Ferenc mellett Egressy Bénit is említjük, hogy miért, az is kiderül vasárnap este. A zenészek végig velünk lesznek a színpadon, így a különböző Himnusz-variációkat, zenei betéteket élőben hallhatja majd a közönség. Terveink szerint a január 22-i beszélgetés tényleg egy komplex élményt nyújtó program lesz: egy mini koncert, egy beszélgetés, egy felolvasószínház formájában megvalósuló irodalmi est. Bízom benne, hogy egy méltó programot tudok összeállítani a magyar kultúra napja alkalmából, hogy minél többen megismerjék a Himnusz történetét.
Érdekes, hogy Kölcsey nem tartotta jó versnek a Himnuszt, és később is következetes maradt e döntéséhez. Élete végén írott önéletrajzi levelében újra összefoglalta, melyek e korszakának legfontosabb versei, és nem szerepel közöttük a Himnusz.
Valóban nem volt vele elégedett. Először 1829-ben Kisfaludy Károly Aurorájában jelent meg a Himnusz, a kéziraton még szereplő „a Magyar nép zivataros századaiból” alcím nélkül. Csak kilenc évvel a megírása után, 1832-ben jelent meg kötetben, ekkor már alcímmel együtt. A ’20-as években Kisfaludy Sándor, Kisfaludy Károly öccse érezte elérkezettnek az időt, hogy megszülessen egy himnusz – a Magyar nemzeti ének című költemény ’22-ben jelent meg az Aurórában. Ez a mű valamiképpen tekinthető a Himnusz előzményének. Magyarországon ezelőtt nem volt nemzeti himnusz, vallási énekek voltak, illetve a Gotterhalte, amit ha emelkedett pillanat volt, elénekeltek. A Kisfaludy-szöveghez Scheiber Sándor komponált zenét, amit egyébként még Kazinczy is lelkesen üdvözölt, mégsem tudott ez a vers annyira megerősödni, hogy himnusszá váljon.
A Himnusz hangulatához sokat hozzátesz, hogy Kölcsey ezt a három-négy évet valóban teljes magányban töltötte, ebben az időszakban mindösszesen tizenkét verset írt. Ez már önmagában egy fontos adalék ahhoz, hogy mi mindent fejez ki ez a vers.
1823 januárjában tisztázta le a verset, ezután sok nehéz szálat felégetett az életében, ekkor kezdett el valamiképpen oldódni a magánya, és nem sokkal később el is hagyta a birtokot. Azt gondolom, hogy ez fontos választóvonal volt, még akkor is, ha abban a pillanatban ő nem is érezte, hogy milyen nagy, vagy kultikus művet írt meg.
Miben különbözik a Himnusz szövege Kölcsey más munkáitól?
Kölcsey műveire nem volt jellemző a népiesség, a népdal, sokszor még Csokonai verseit is kritizálta. Ezzel szemben egy nagyon magasztos témájú imádságos verset írt, amihez népi versforma kapcsolódik. Talán az imádságos műfaj és a kuruc történetmesélő műfaj párosítása az, ami teljesen egyedivé teszi a Himnuszt.
Fotó: Horváth Péter Gyula