Turkajárás, csobánolás, kolindálás, vagy subrikálás – egy már eltűnt világot képviselő népszokások, amelyek mára eredeti funkciójukat részben elveszítve, új közösségi alkalmakká szerveződve újra és újra megszületnek. Január 6-ig látogatható a Kárpát-medencei népek téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokásait megidéző, Porka havak esedeznek című szabadtéri fotókiállítás, amely a Budavári Palotanegyedben, a Halászó gyerekek teraszán és a Várkert Bazár Déli panorámateraszán nyílt meg. A Várkapitányság és a Néprajzi Múzeum közös tárlatáról Kemecsi Lajost, a Néprajzi Múzeum főigazgatóját kérdeztük.
MM – 061.hu
„Porka havak esedeznek” – mit jelent ez a mondat? Azt, hogy porhó hull. A Budavári Palotanegyeben nyílt szabadtéri kiállítás címe ez a székelyudvarhelyi regölés-részlet. De tudjuk-e, mi az a regölés? Nos, ez a magyarság egyik legarchaikusabb népszokása, termékenységvarázslást jelent. Egyfajta termékenységi rítus a turkajárás is, amikor is egy kecskeálarcot viselő szereplő meghatározott dallamra, sajátos táncot járva lép be a házba, a lépéssort pedig hegedűvel, dobbal, énekkel kísérik. A kecskemaszkos báb, azaz a turka egyébként a hiedelmek szerint elűzi a gonoszt az új esztendőben.
A Kárpát-medencei népek téli ünnepkörhöz kapcsolódó szokásait megidéző tárlat a bukovinai székelyek betlehemes játékát, a Krisztus születését megjelenítő dramatikus szokást, a csobánolást is bemutatja, de azt is megtudhatjuk, miből áll a román karácsonyi népszokás, a kolindálás. A kiállításon ízelítőt kapunk abból is, hogyan ünnepeltek és készültek az új évre a moldvai csángók, szlovákok, románok, matyók, romák, svábok vagy a bunyevácok. A Néprajzi Múzeum archívumából válogatott hanganyag is várja a látogatókat: eredeti karácsony énekek, Luca-napi kotyolás és regölés.
Időutazás dédszüleink korába
A fotók közül a legrégebbi 1899-ben készült, innen is látszik, hogy a tárlat valódi időutazást ígér a nagy- és dédszülők korába, amit sokan már csak dokumentumfilmekből, archív fotókból vagy könyvekből ismernek. A téli népszokásokból válogatott képi anyag több, egykor a Kárpát-medencében a magyarokkal együtt élő nemzetiségek téli népszokásaiból is ízelítőt kínál.
A téli ciklus magába foglal egy sor vallásos eredetű ünnepet – karácsony, aprószentek napja, vízkereszt-, melyeknek saját jellemző szokásanyaguk van. A kiállításból kiderül például, hogy noha a család, főként a kiterjedt rokonság mindig fontos szerepet játszott a karácsony ünneplésében, a karácsonyfa-állítással kísért családi ünnep meglehetősen új keletű szokásnak számít Magyarországon és Európa más paraszti kultúráiban is. A karácsony közösségi voltát, az egyes falvak életében betöltött összetartó szerepét hangsúlyozzák azok a fotográfiák, amelyek a templom előtti táncot és táncosokat néző asszonyokat ábrázolják. A karácsony másod- vagy harmadnapjához kötődő táncalkalmak az első világháborúig a farsang előtti legjelentősebb téli mulatságnak számítottak. A leggazdagabb hagyománnyal Erdélyben rendelkezett a karácsonyi tánc, ahol gyakran az ünnep első napjától a negyedikig, azaz aprószentek napjáig is eltartott.
Más a fényképekhez, és más az ünnepekhez való viszonyunk is
“A téli ünnepkör szokásrendszerét megélő emberek környezete átalakult. Ugyan ma is vannak szokásaink, és módosult tartalommal akár még újra is élesztünk hagyományos emlékeket őrző szokáscselekedeteket, de mégiscsak egy modernizálódott világban élünk, és ez a modernizáció a fényképezés technikájára is kihatott.
Amikor mi büszkén azt mondjuk, hogy 320 ezer fényképfelvétel van a Néprajzi Múzeum gyűjteményében, akkor egy pillanatra gondolkodjunk el, hogy ma egy perc alatt készül ennyi fényképfelvétel Magyarországon. Korábban egy év alatt sem készült ennyi. Teljesen más tehát a fényképekhez való viszonyunk, és más az ünnepekhez való viszonyunk is, de mégis megmaradt valami az egykor a közösségeket tápláló és a várakozás időszakára koncentráló téli időszak emlékeiből”
-fogalmaz Kemecsi Lajos, a Néprajzi Múzeum igazgatója a 061.hu-nak.
Mint mondja, azt remélik, hogy ez a kiállítás ezt az élményt segít feleleveníteni. Hogy egy pillanatra elgondolkodnak a szabadtéri tárlatot megtekintők, hogy mit jelentett ezeknek az embereknek a karácsony. Az ő egykori életüket, a gondolataikat, érzéseiket hűen tükrözik ezek a felvételek, amelyeket részben fotóművészek, részben terepen dolgozó néprajzkutatók készítettek. “Ez magyarázza azt a változó minőséget is, ami egyes képek között tapasztalható. De talán pont ez az esetlegesség, a hétköznapokból kiragadott ünnepi pillanatokra jellemző, nagyon izgalmas helyzet teszi különösen vonzóvá a látogatók számára ezt a kollekciót”, fogalmaz Kemecsi Lajos.
A képeken nem csak magyar szereplők vannak
A Porka havak esedeztek az egykori Kárpát-medence, a magyar nyelvterület, a magyar királyság területén együtt élő nemzetiségek téli népszokásait koncentráló válogatás, mondta el Kemecsi Lajos. Itt találhatóak az egykor a magyarokkal együtt élő nemzetiségek szokásanyagára dokumentatív jelleggel hivatkozó fotók is. Ez, mutat rá, teljesen természetes vállalása volt a Néprajzi Múzeumnak, hiszen létrejöttekor és hosszú ideig működése időszakában teljesen természetes módon gyűjtötte nemcsak a magyar, hanem a Kárpát-medencei, sőt a világ távoli területein élőknek a szokásanyagát is. Ez a kiállítás most kimondottan a téli ünnepkörre koncentrál, és bízunk abban, hogy a Várkapitánysággal a későbbiekben más jellegű közös programjaink is megvalósulnak, hangsúlyozta az igazgató.