Május 5-én lép fel az Budapest Arénában a fennállásának 40. évfordulóját ünneplő Korál. Az 1978. tavaszán a Budai Ifjúsági Parkban bemutatkozó zenekar máig az ország egyik legnépszerűbb formációja. Bár a legnépszerűbb dalaikat 1978 és 1984 között írták, a Korál slágerei ugyanúgy részei a mindennapjainknak, mint mondjuk 1981 nyarán. Balázs Fecóval beszélgetünk.
PZL – 061.hu
A Taurus 1973-as feloszlása után, gyorsan újjászervezhettél volna egy hasonló felfogásban játszó zenekart. Ehhez képest külföldre mentél…
Több dolog miatt mentem el… Nagyon csalódott voltam, hiszen az első szerzői és előadói sikereim is a Taurushoz kötöttek. Túl fiatalon kaptam ezt meg, éppen hogy csak huszonegy éves voltam, amikor véget ért ennek a zenekarnak a tündöklő karrierje, és felejteni akartam. Hiába volt elképesztő sikere a Taurusnak, annak ellenére nem kaptuk lehetőséget nagylemezre, hogy velünk játszott Som Lajos, Radics, Brunner és később Zorán is. Arról nem beszélve, hogy a Lemezgyárnak konkrét ígérete volt erre. És más mód abban az időben nem volt komolyabb pénzszerzésre és az utazásra sem, így elmentünk vendéglátózni. Ausztriába és Németországba mentünk Zoránnal és Brunner Győzővel és két fiatal sráccal. A gázsinkból tudtunk hangszereket venni, ami kulcsfontosságú volt egy új zenekar létrehozásában. Negyvenöt év távlatából azt mondhatom, hogy Taurus vonatkozásában a legszegényebb a közönség lett, hiszen két kislemezen kívül nem maradt értékelhető dokumentum Radics Béla legjobb időszakáról. Amikor hazajöttem, felkértek hogy szervezzek kísérő zenekart Koncz Zsuzsának. Ez a formáció azonban nem tudott önállóvá válni, havonta cserélődtek a tagjai, és egy idő után ez a kihívás nekem kevés volt. Utána hoztam létre az önálló repertoárral rendelkező Korált.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Amikor Som összerakta a Piramist, nem volt szó arról, hogy a Taurus romjain hozza össze? Azaz: hogy többek között veled együtt csinálja meg?
Nem voltam különösebben jó viszonyban Lajossal, igaz, rosszban sem voltunk. Neki más elképzelései voltak, kivárt, mert talán már akkor tudta, hogy Révészre akarja alapítani az új zenekart.
1975-ben a Tessék választani vetélkedőre írtatok egy dalt, a Hazafelét. Akkor már elkészült egy komplett Korál-műsor? Ha igen, mi lett azokkal a dalokkal?
Akkor még nem volt saját repertoárunk, és nem volt még olyan csapatom, amellyel feleleveníthettem volna a Taurus-hagyományt. Kinéztem magamnak Vikidált, az akkori legjobb rockhangot, akivel demóanyagot is rögzítettünk. Ő énekelte volna a kemény rockdalokat, a líraiakat pedig én, aztán az első fellépésünk előtt néhány nappal bejelentette, hogy meggondolta magát, és marad a Mobilban. Én annak köszönhetem az igazi karrierem, hogy Vikidál végül nemet mondott. Már az első koncertünkön a Budai Ifjúsági Parkban olyan sikerünk volt, hogy négyszer kellett ráadást adunk.
A Vikidál-affér után milyen lett a viszonyod Schuster Lórival?
Éveken keresztül nem beszéltünk, ugyanakkor Vikidálnak nem ez volt az első lelépési kísérlete, és nem is ez volt az utolsó, hiszen 1979 májusában átigazolt a Dinamitba. Nekem végül is Gyula hozta meg a szerencsémet, mert a közönség itt szeretett meg. Kiválasztott, és ezt nem lehet megvenni Kossuth-díjjal, tévéfelvételekkel, mert a közönség szeretete megfizethetetlen.
Egyfelől ott egy kedves szerény fiúnak tűntél, máskor meg azt láthatta a közönség, hogy dobálod a Moogot a színpadon…
Elfogadták tőlem a színpadi showt. Az végül is az más korszak volt, és az hozzátartozott a bulihoz a dalok engedte határig. Én csak szeretet kaptam. Nem kezdtek ki azért, mert néha elengedtem magam a színpadon és ide-oda toltam a hangszerem, de mindig tudtam hol a hatar, mindig szinkronban voltam a zenével. Ösztönösen mentem a zenekarral előre, mert valami hajtott minket. Az ember persze változik egy bizonyos kor után, így én is, és megváltozott maga a rockzene szerepe is. A nyolcvanas évek elején lassan felnőtt egy új generáció, és az olyan karakterű zenekarok, mint a Hungária vagy az R-GO, amelyek részben átalakították a színpadi látvány szerepét. Talán ebben az időben kezdődött az a tendencia, hogy lassan elmaradt a rockzene utánpótlása, hogy nem léptek a nagy öregek helyébe újak, így aztán azokon a színpadokon, ahol rockzenekarok játszanak, jórészt ugyanazok tűnnek fel, akik már 1981-ben is ott voltak a koncertjeinken…
A Korál a vadabb oldalon (Fotó: Kecskés Miklós)
Bár a Korálban a zenén volt a hangsúly, nem a színpadi shown, de azért jó volt a csapat kiállása. Bőrdzsekik, és egy-egy flitteres cucc is előfordult….
Ez is ösztönös volt nálunk, a zenekar például ugyanabban a ruhában mentem fel a színpadra, amit az utcán viselt, nekünk nem voltak fellépő ruháink.
Emblematikus az első Korál-album borítója, épp itt az ideje, hogy valaki megkérdezze: hol készült az a bizonyos presszós fotó?
Zuglóban, nem messze a Rákos-pataktól, a Nagy Lajos király úti – mára már megszűnt – étteremben készítette Díner Tamás a képet.
Emlékszel pontosan arra, hogy mikor jelent az első, 1980-as Korál-lemez? Mert ha az év elején, akkor a Fekete bárány című dalotok akár ihletője is lehetett az 1980 augusztusi Fekete bárányok fesztivál elnevezésének…
A dalt akkor írta Horváth Attila, amikor Vikidállal próbálni kezdtünk, tehát 1978-ban. A Fekete Bárányok fesztiválon ugyebár nem léptünk fel, de egy év múlva a Hajógyári-szigeten az ún. Szuperkoncerten ahol zenész szakszervezetnek gyűjtöttünk pénzt, és ahol a szakma 90%-a fellépett már igen.
Fotó: Horváth Péter Gyula
1981-ben, amikor hatalmas sikert aratott a Homok a szélben, ki kellett volna jönnie egy új albumnak, akár platina lehetett volna… Ráfért volna még a Nincs búcsúzás, a Ne állj meg soha, a Kőfalak leomlanak, a Válaszra várva, és a már akkor kész új dal, a Robotok…. Szóval, miért nem jött ki 81-ben sorlemez?
A Hanglemezgyár egyszerűen nem tervezett 1981-ben Korál nagylemezt, de a Homok a szélben sikere átírta a tervezést, és a dal megnyitotta a népszerűség komolyabb dimenzióját. Akkor nem jelent meg nagylemezen a Nincs búcsúzás, vagy a Ne állj meg soha, de mi sem akartunk visszafelé gondolkodni. Mentünk tovább… Már abban is különböztünk a többi rockbandától, hogy megnyertük az akkori tinik szüleit is, és ez a mai napig megmaradt. Ránk nem volt jellemző a botrány, a balhé, mi csak zenéltünk.
Amikor 1982 körül finomodott a zenekar hangvétele, a koncerteken a régi dalokat is úgymond „középre húztátok”?
Nem, minden dalt úgy játszottunk később is, ahogy azt annak idején lemezre rögzítettük, korabeli hangszerelésekben. Már a 78-as Vikidál-féle demó idején is kész volt az első műsor hangszerelése, és azon szinte semmit nem változtattunk. Persze, ahogy megjelent a lemez, már másképp csináltam volna, de úgy hagytuk, mert az a bizonyos dal látletet a korról, és azokat az élményeket, hangulatokat kell tükröznie, amelyikben megfogant. Soha nem lenne vége az átírásnak, soha nem lenne végre a stúdióban a keverésnek, ha egyszer nem tennél pontot a dal végére.
Fischer Laci hogy fogadta, hogy a gitár némileg háttérbe szorult a Túlsó part rögzítése idején? Morgott egy kicsit?
Lehet, hogy morgott, de 35 éve morog, és ez nagy idő egy rockzenekar életében. Scholler Zsolt, a másik gitáros viszont nem hozott elfogadható zenei témát az albumra, pedig felkértük. Fischer Laci már igen, de azok ott is vannak a lemezen.
Sosem kerested különösebben a sajtó kegyeit, ha nyilatkoztál, akkor csak a zenéről beszéltél, mégis sokszor szerepeltetek a Pulzusban, az ún. ifjúsági sajtóban…
Minket nem nyomtak el, és ezzel kapcsolatban nem is szoktam panaszkodni. Az viszont nagyon fáj, hogy 1972-ben a Taurus nem készíthetett nagylemezt, miközben az ország egyik első szupergroupja volt, telházas, több ezer embert megmozgató koncerteket felmutatva. A Korál nem volt szélsőséges, nem voltak botrányaink sem, nem dobáltuk ki az ORI-turnén a szállodából a bútorokat. Megbízhatóan lejátszottuk a koncerteket, és megbízható minőséget hoztunk, talán hozzánk kötődik a lírai rock megteremtése.
Az 1985-ös gyűjteményes album megjelentése kinek az ötlete volt? Addigra már sokat változott a zenekar hangképe, főleg az Óceán album után…
Az a lemez egy exkluzív szerződés utolsó látlelete volt. Négy lemezre volt szerződésünk az MHV-val, és teljesítettük a szerződésben foglaltakat. Kézenfekvő volt, hogy azokat a dalokat jelentessük meg, amelyeket nem publikáltunk nagylemezen. Abban az időben egyébként velünk együtt szinte az összes rockzenekar leállt, a műfaj sokat veszített a népszerűségéből. Megjelent egy új korosztály új bálványokkal. Nekünk az volt a szerencsék, hogy az élet adott egy szép feladatot, amikor Sárvár mellett rátaláltunk a romos sittkei kápolnára. 1985-ben elhatároztuk, hogy a következő évben rendbe hozzuk a kápolnát. Addig Magyarországon alapvetően csak a Tabánban volt rockfesztivál jellegű nagy buli. A fővárostól távol szerettünk volna egy rockcentrumot létrehozni, a másik célunk pedig az volt, hogy eredeti állapotába helyreállíttassuk a kápolnát. És az idő minket igazolt, mert eltelt 34 év, és minden év augusztusában különösebb reklám nélkül sok ezer embert vonz a fesztiválunk, és ez egy hiteles hely lett. Ilyen színpadi háttér egyik fesztiválon sincs. Arra is büszkék vagyunk hogy Sittke csak az élő zenéről szól. Ott, 1985-ben átmentettük magunkat, és minden évben felléptünk. Nekem abban az időben megjelent három szólólemezem, Liszt: Szerelmi álmok, a Best Of Bach és a Register.
Ezután Dorozsmai Péter, a dobosotok stúdiót épített. Nem merült fel benned, hogy produceri feladatokat vállalj, esetleg zenét írj másoknak?
Érdekes módon nekem sosem volt affinitásom arra, hogy producer legyek. Nem biztos, hogy egy jó futballista jó edző lenne, és engem nem is vonzott úgymond az edzői feladat. Nem voltam termékeny szerző, nem is tudok az íróasztalnak írni, hogy aztán bármikor előhúzzam a megfelelő fiókból a megfelelő dalt a megrendelőnek. Erre a tanúm Horváth Attila szezőtársam, immáron 50 éve. Vagy megírok egy hét alatt egy nagylemezt, vagy tíz évig nem komponálok semmit.
Van-e olyan bennragadt Korál-dal, amit nem rögzítettetek, és csak egy-egy próbán vagy bulin játszottátok?
Azt hiszem, hogy ami bennünk volt, azt mind kiírtuk magamból, és meg is jelent.
Az 1993 körüli Korál lemezen voltak kimondottan hard-rockos dalok, például a Király a holdon… Hogy találtál vissza ehhez a soundhoz? Ez a lemez megidézte a nagy időket, de nem futotta ki magát. Miért?
Azt a lemezt Rózsa Pisti adta ki, akinek gyerekkori szerelme volt Demjén Rózsi. A Korált is szerette, érzelmileg kötődött hozzá, mégis: elsősorban Rózsira koncentrált. Egyként a mindenkori emlékeimet írtam meg, abban a korban, amiben abban éltünk, ez a lemez is az adott kor hű tükörképe. Arról nem beszélve, hogy a rádió abban az időben fontosabb szerepet játszott egy sláger népszerűsítésében, mint manapság. A Túl az első éjszakán, a Cirkusz megy tovább… ezek slágerek lehettek volna, ha játsszák a rádiók. Volt egy infarktusom, majd egy nagyműtétem is, ezek is hátráltatták a zenekar karrierjét. De volt igény a Korálra, hiszen 1997-ben teltházas koncertet adtunk a Kisstadionban. Ez abban az időszakban volt, amikor visszajöttek a nyolcvanas évek nagy zenekarai is.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Annak a bulinak olyan erős volt az atmoszférája, mint az 1981-ben az MTV-ben leadott KEK-es Roxinpad-koncertnek…
Igen, azt a koncertet meglepő módon szinte mindenki látta a tévében, és az volt még az érdekessége, hogy úgy emlékszem, ebből a koncerteket bemutató sorozatból talán a Korál fellépése volt az első. Ez a műsor sokat segített abban, hogy vidéken is megismerjék a zenekart, aztán ezt tetőzte be a táncdalfesztiválos médiaszereplés a Homok a szélben című dallal. A Roxinpados bulin Korál-lemezt emelgetve a magasba ott csápolt egy fiatalember… Nos, egy későbbi tévés műsorhoz Balázs Fecó: Évszakok című M1-es műsorban megkerestük őt… Filmes szakember lett belőle. Annak idején a szülei nem engedték, hogy csöves cuccokba járjon, ezért a koncert előtt egy kapualjban öltözött be szakadtnak…
A szólópályafutásod alatt születettek olyan dalok, amelyeket inkább a Korálnak adtál volna, ezért ha ott lett volna a zenekar mögötted, másképpen hangszereled meg azokat?
Bizonyára. Mindig az adott szituációra hangszereltem, és célirányosan írtam a dalaimat, hiszen ha a Korálnak írok, akkor olyan dal készül, ami a zenekarhoz illő hangszerelést kap.
Milyen repertoárra számíthat május 5-én az Arénában a közönség?
Az alapkoncepció az, hogy a díszletekkel megidézzük az Ifjúsági Park miliőjét, illetve a Korál zenei gyökereit. A dallista alapvetően az időrendet követi majd. Meghívtuk a koncertre Pados Pistát és Scholler Zsoltot, mert nekik fontos szerepük volt a Korál történetében, hisz velük léptünk fel az első koncerten, de az Arénában velünk lesz a Virtuózok kamarazenekar is. Egyébként a koncert előtt megjelenik egy dupla Korál CD, amin szimfonikus hangszerelésben hallhatják majd legsikeresebb Korál-slágereket. Elhangzik minden olyan dal, ami közös emlékünk volt közönséggel az elmúlt 40 évben, illetve eljátsszuk majd a hozzám kötődő slágereimet is.
Vezető kép: Wikipedia