A kiskörút Deák tér felőli szakaszát manapság Károlynak hívják, ám az elnevezés nem a „Frakk, a macskák réme“ rajzfilmsorozat joviális bácsijának nevét takarja. Múltidéző sétánk alkalmával nemcsak a névadás rejtélyének eredetével, hanem a Károly körút két, nemrégiben felújított épületének történetével is megismerkedünk.
BARTA ZSOLT – nullahategy
Kezdetben volt az Országút. A régi Pest városfalán kívül futott, ott, ahol már a természet volt az úr, és ahová csak a bátrabb városlakók merészkedtek ki. A város fokozatos előretörésével azonban a németül Landstrassenak nevezett út sem kerülhette el sorsát, 1875-ben szigorúan kettéosztották. A Nemzeti Múzeum felőli részét Múzeum körútnak, míg az Astóriától a Deák térig futó részét a Károly kaszárnya (jelenleg a Főpolgármesteri Hivatal) után Károlynak nevezték el.
1916-ban a név elé IV-est illesztettek, a trónra lépő utolsó Habsburg uralkodó, IV. Károly tiszteletére, de mivel királysága csak két esztendeig tartott, a római szám gyorsan eltűnt a név elől. Illetve eltűnt volna. A Tanácsköztársaság 133 napja alatt ugyanis Népkörútra keresztelték, s csak a kommün bukása után kapta vissza az eredeti Károly nevet. 1926-ban aztán valakinek eszébe jutott, hogy mégiscsak uralkodó volt az akkor már négy éve elhunyt király, így a körút nevét újra kiegészítették, így kapva a Károly király nevet.
1945-től Somogyi Béla, szociáldemokrata újságíróról nevezték el, majd 1953-ban, talán a nagy Sztálin egyik utolsó, telepatikus sugallatára, akiről köztudott volt, hogy utálta a szocdemeket, Rákosi pajtás a Tanácskörút elnevezést javasolta. A név megmaradt egészen 1991-ig, amikor is az út visszakapta a ma is használatos Károly körút titulust. A híres pesti bulvárt szegélyező épületek többnyire a XIX. század végén, és a XX. század elején épültek. A 14. szám alatt található épület, az egykori Szevera ház 1896-ban épült.
A telken természetesen már korábban is bérház állt, amit azok a Loser testvérek építtettek, akik közül János 1864-benvízforrást talált az Őrmezőn. Ez aztán Rákóczi Ferenc Keserűvíz néven került forgalomba. A hamar közkedveltté váló ásványvizet 1897-ben adta el az angol érdekeltségű Apenta Rt-nek, akik Míra víz néven forgalmazták tovább. A Loser testvérek közül Mátyás is karriert csinált, ő szénfejtéssel foglalkozott, s létrehozta a Budapestvidéki Kőszénbánya Részvénytársaságot. A testvérek az épületet 1895-ben adták el az olasz származású Szevera Károly szalámigyárosnak, aki gyorsan lebontatta, majd Schannen Ernő tervei alapján szecessziós stílusú, négyemeletes, manzárdszobás házat építtetett a helyére.
Az épület eklektikus homlokzatán három zárt erkély található, az épület tetejét öntöttvas tornyok ékesítik. Ám a legszebbek minden bizonnyal azok a Róth Miksa-féle mozaikok, amelyek a négy évszak allegorikus nőalakjait ábrázolják. A tavasz virágokkal körülvéve, világoskék ruhában, a nyár arany szoknyában, napernyővel, az ősz kezében szőlőfürttel, a tél pedig sötétkék bundában látható. Az épület talán legismertebb lakója Luria Arthur szinházigazgató volt, aki 1923-ban Egy impresszáró emlékeiből címen adta ki önéletrajzát, ami a korabeli szinházi élet anekdotikus kincsestára volt. A Károly körút 14. szám alatt nyitotta meg kapuját a rendszerváltás utáni Budapest leghíresebb erotikus üzlete, a máig működő Intim Center is.
Sétáljunk tovább, a 22. szám alatt található, Molnár Ferenc, a Pál utcai fiúkjában is megemlített Röser bazár épületéhez! Talán a hajdani Budapesten létrejött passzázsok közül az egyetlen, amely máig megőrizte eredeti funkcióját. Az eredetileg három telken 1860-ban három épület állt, különböző tulajdonosokkal. A Károly körút 22. tulaja Röser Miklós, az egyik Semmelweis utcára (eredetileg Újvilág) néző házat Marschalkó János, szobrászművész, a Lánchíd kőoroszlánjainak alkotója birtokolta, a harmadik, szintén Semmelweis utcai épület pedig Lauffer Miklós, ismert könyvkiadóé volt.
1861-ben, a két szomszédos házat Röser Miklós megvásárolta, azzal a szándékkal, hogy miután összeköti azokat, egy hosszú udvari bazárt hoz létre. Terve csak 1881 után valósulhatott meg, miután lebontatta, majd felépíttette a Károly körút 22. szám alatt fekvő épületet, hogy annak udvara a másik két ház felé nyitott legyen, s így jöjjön létre az a bizonyos hosszú, nyitott udvar. Az épület máig látható, nemrég felújított része az a neoreneszánsz stílusú homlokzat, amely mintegy utalva az udvar kereskedelmi funkcióira, látványosan emelkedik ki környezetéből.
A homlokzaton aranyozott betűkkel a Röser Bazára felirat látható. A velencei, reneszánsz stílusra hajazó átjáróház korának plázája volt, az udvarban a kalapos, cipész, bőrdíszműves, virágárus szakmák mellett különböző kereskedők, cukorka, papíráru, íróeszközök, és ruházati cikk áruikat árulták. A bazár előnye a „mindent egy helyen“ elv mellett az volt, hogy jóval olcsóbb termékeket árusított, mint a közkedvelt nagyáruházak. A Röser bazár természetesen ma is működik, főleg divatáru és ékszerüzletek találhatóak benne. Az épület leghíresebb lakója Barta Sándor író, költő volt, akit 1938-ban, Moszkvában koholt vádak alapján végeztek ki. Emléktáblája a Károly körúti épület falán látható.