A televíziós siker után már a moziban is hódít a Félvilág, Szász Attila filmje. A valós alapokon, kis fikcióval kiegészített történet az 1914-ben, Budapesten meggyilkolt, a korabeli pesti éjszakai életben közismertnek számító kurtizán, Mágnás Elza utolsó négy napjának történetét mutatja be. A film főszereplője Kovács Patrícia, aki a való életben kicsit sem hasonlít a filmben megformált dívára. A csodaszép színésznő a hétköznapokban egy mosolygós, laza, tornacipős anyuka, aki férjével hat éve működteti és fejleszti az egészséges és sérült emberek közös sporttevékenységét segítő Suhanj alapítványt. A Félvilág sikeréről és a Suhanj hamarosan megnyíló akadálymentes, integratív edzőterméről is beszélgettünk Kovács Patríciával.
VIG JOHANNA – 061.hu
Úgy tűnt, hogy lubickolsz ebben a szerepben. Kicsit olyan, mintha rád írták volna.
Pedig egyáltalán nem, sajnos ilyesmi nagyon ritkán fordul elő. A szereplőválogatáskor most is az összes színésznő neve felkerült a listára, aki korban és karakterében megfelelt és szóba jöhetett. Nem küzdöttem, hogy megkapjam a szerepet, egyszerűen olyan voltam a meghallgatáson is, amilyen mindig vagyok és a rendező úgy látszik meglátta bennem a századelő díváját. Ráadásul már akkor tudtam, hogy azok kiváló szakemberek, akik ezt a filmet készítik, képesek rá, hogy engem Mágnás Elzává formáljanak. Tudtam, hogy ha megkapom a szerepet, a rendező, a technológia, a partnerek, a sminkes és a fodrász támogatásával dívává tudok változni, még ha távol is áll tőlem ennek a nagyvilági nőnek a figurája. Mágnás Elza egy igazi femme fatale, ami én sosem voltam és a való életben nem is szeretnék lenni. De filmen és színpadon néha nagyon jó elmerülni az efféle „dívaságban”. Néha jó egy kicsit rossznak lenni.
Fotó: Horváth Péter Gyula
De Mágnás Elza azért egy szerethető rossz.
Örülök, ha így látod, mert ez volt a cél, hogy azért meg lehessen érteni őt, hogy ne csak egy szörnyeteg legyen, hanem egy ember,aki sérülékeny, akinek érzései vannak. Egy bukott nő, tele kétségekkel és álmokkal. Egy asszony, aki sohasem lehet boldog, mert nem szembenézni saját magával és a problémáival.
Mi volt a legnehezebb Mágnás Elza megszemélyesítésében? A tőled nagyon idegen karakter?
Nem, az egyáltalán nem volt nehéz, engem az ilyen feladatok inspirálnak, imádok egy egészen más ember bőrébe belebújni. Sokkal nagyon nehézséget jelentett az idő. Mindössze 19 nap alatt forgattuk le az összes jelenetet, két-három jelenetet is felvettünk egy nap, nagyon nagy volt a hajtás, nagyon feszített volt a tempó, de megérte, hiszen a tévés premier után a film végül most már a moziban is látható.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A film sztorijához nélkülözhetetlen meztelenség vagy részleges meztelenség nem zavart? Vagy egy színésznőnek ez természetes?
Zavarni nem zavart, hiszen ez része a színművészetnek. Színpadon nem vállalok ilyesmit, de egy forgatáson –ha nem is ez a legjobb része a munkának – nem okoz gondot. Kulka János, a filmbeli partnerem, a film férfi főszereplője nagyon sokat segített. Ő ebből a szempontból is egészen zseniális. Elképesztően megértő partner, aki mindig kérdez, mindent megbeszél, óv és nagyon sokat dicsér. De nem csak ő támogatott, az egész stáb csodálatos volt. Azt hiszem, nem én nem magamtól lettem femme fatale, hanem ők tettek dívává, azzal, ahogy bántak velem. Nagyon hálás vagyok nekik mindezért. Ráadásul úgy váltam minden forgatási napra Mágnás Elzává, a mindenkit lehengerlő nagyvilági nővé, hogy reggel az akkor egy éves gyermekem mellől keltem fel az ágyból. Egy illatos, tejszagú baba mellől kiszállva egy álmos hajnalon nehéz volt elképzelni, hogy néhány óra múlva Mágnás Elza leszek.
A gyerek látott téged Mágnás Elza külsővel?
Nem szereti, ha ki vagyok sminkelve, sőt egyenesen leszedeti velem a rúzst. Ő a teljesen natúr anyukát szokta meg, hiszen én festetlen arccal, pulcsiban és tornacipőben járok hétköznaponként. Nagyon érdekes egyébként, hogy onnan tudom, hogy jól sikerült-e rólam egy fotó, hogy ha a kislányom rámutatva azt mondja, hogy „mami”. Ha a képre pillantva azt mondja, hogy „néni”,mert nem ismer meg, akkor már tudom, hogy nem sikerült jól a fotó és a smink.
Te megszeretted Mágnás Elzát?
Az az igazság, hogy amikor forgattunk, akkor igen, de a filmet nézve már nem tudtam őt szeretni. Nagyon távol áll tőlem az a fajta érzéketlenség, amit Mágnás Elza képvisel. Ő egy önző nő, aki nincs tisztában azzal, hogy amit tesz, azzal mit okoz másoknak. Sajnálni talán tudjuk, hiszen egy végtelenül magányos, szeretetre éhes ember, de nem hiszem, hogy sokaknak sikerül őt megszeretni.
Mi lesz a film további sorsa?
Nagyon sok helyre meghívták versenyekre, fesztiválokra, biztos vagyok benne, hogy a rendező és a producer sokkal többet ül majd repülőgépen a következő egy évben, mint arra korábban számított.
Ha már itt tartunk, azért te sem unatkozol mostanában. Ha éppen nem stílusos díjátadó, premier vagy tévés szereplés, akkor Suhanj alapítvány. A közös mozgás jegyében, amikor sérült és egészséges emberek együtt sportolnak, hamarosan megnyílik az első ilyen típusú konditerem is Budapesten. A sportközpont létrehozása óriási eredmény, de kellett egy kiindulópont is. Miért volt ennyire fontos neked a Suhanj elindítása?
A férjemmel, Gusztos Péterrel indítottuk a SUHANJ!-t, hat évvel ezelőtt. Egy olyan alapítványt szerettünk volna létrehozni, ahol megosztjuk a mozgás örömét sérült és fogyatékkal élő társainkkal hátrányos helyzetbe kényszerült emberekkel. Ő mindig nagyon sokat sportolt, sok külföldi versenyen is részt vett, ahol azt látta, hogy kerekesszékben ülő, bottal közlekedő vagy látássérült emberek éppen úgy részt vesznek a rendezvényeken, mint bárki más, és ez ott mindenki számára így természetes. Míg nálunk ezek az emberek legtöbbször a négy fal közé, sőt, sok esetben egy intézmény korlátai közé kényszerülnek, addig máshol szabadon élik a hétköznapjaikat, úgy, mint bárki más. Kerekes székkel, speciális kerékpárokkal haladnak többiek mellett, a látássérültek a látókkal együtt futnak nincs különbség és ez csodálatos dolog. Szerettük volna, ha ez nálunk is létrejön, hogy integráltan sportolhasson mindenki.
Hogyan kezdtétek?
Hat éve néhány barátunkkal együtt elmentünk futni a Margit-szigetre és olyan embereket is elvittünk magunkkal, akiknek erre nélkülünk nem lett volna lehetősége. Nagyon hamar rájöttünk, hogy bár futni bármilyen formában nagyon jó dolog, de ha valakivel együtt futhatsz, az a legjobb. Kerekes székes és látássérült fiatalokkal jártunk ki a szigetre, akkor még alig egy tucatnyian. Mára olyan sokan lettünk, hogy ha mind összegyűlnénk, még egy magasra emelkedő drónnal sem könnyen lehetne lefotózni minket.
Ráadásul nem csak sokan lettetek, de a sportágak listája is szépen nő.
Igen, ma már a triatlon minden ágában nagyon sok aktív sportolónk van, akik versenyeken is indulnak, sőt paralimpiára is készülnek. De azt gondolom, mégsem az a legnagyobb eredmény, hogy egy-egy ilyen versenyen szerepelünk, vagy nyerünk. Nyilván fontos ez is, de arra vagyok a legbüszkébb, hogy az alapítványnak ma már nagyon jól működnek a hétköznapjai. Óriási dolognak tartom, hogy Pásztory Dóri, olimpikonunk, segítségével elindítottuk az úszásoktatást végtaghiányos gyerekek számára. Heti többszöri úszásórát tudunk biztosítani ezeknek a gyerekeknek, és ez nagyszerű dolog.
Most pedig nyílik az edzőterem is.
Igen, még most is alig hiszem el, hogy Magyarországon először, a város közepén egy mindenki számára nyitott, teljes egészében akadálymentes sportcentrumot hozhattunk létre. A konditerem teljes területén lehet kerekesszékkel közlekedni és mindenhol vezetősávok kísérik a látássérültek útját. Ez egy olyan sportlétesítmény lesz, hogy mindannyian együtt tudunk edzeni, bárki bejöhet, használhatja a gépeket, amelyek egyetlen kattintással átalakíthatóak úgy, hogy egy kerekes székben ülő is sportolhat a segítségével. Az eszközöket Amerikából hozzuk, eddig ilyen nem volt Magyarországon. Ez a Suhanj-nak egy olyan bázisa lesz, ami nem csupán egy edzőterem, hanem egy közösségi bázis. Rengeteg tandem kerékpárunk van, ezeket is és a futó babakocsikat is lehet használni szabadtéri mozgáshoz. Lesz a teremben egy mini játszóház is, ahol szakember vigyáz a kicsikre, amíg anyukájuk edz.
Edzeni, tornázni is jöhetnek a gyerekek?
Nyárra már beindul a fejlesztő foglalkozás is. Olyan gyerekeket várunk majd, akinek van valamiféle kisebb mentális, vagy fizikai problémája, amelyen a SUHAnJ! fejlesztő pedagógusai és gyógypedagógusai igyekeznek majd segíteni. Azt szeretném, ha ez a fitneszterem sokkal több lenne, mint csupán egy hely, amely sportolásra ad alkalmat. Az a hitvallásunk, hogy meg kell mutatni az embereknek, hogy integráltan, nem csak egymás mellett, de együtt is élhetjük az életünket mindannyian, akik itt élünk a világban.
Filmjelent fotó: Szupermodern Stúdió Kft.