Néhány hónapja beszélgettünk Beri Aryval, már akkor is szóba került, hogy feltámasztja egykori zenekarát, a Pillangókat. Közben a helyzet komolyra fordult, december 2-án több, mint negyed század után a Dürer kertben lép fel a Beri Ary és a Pillangók. A zenekar a magyar popkultúra egyik legnagyobb ígérete volt, atmoszférában, akár soundban is évekkel megelőzte a két korosztályi kedvencet, Bonanza Banzait és az F.O.Systemet. Ha volt ún. cool zenekar Magyarországon, akkor az Pillangók volt.
PZL – 061.hu
Évekkel előzték meg a trendeket, sötét tónusú rock and rolljuk annyira vagány és előremutató volt, hogy sem lenyelni, se kiköpni nem lehetett. Idő előtti feloszlás lett a vége. Közben eltelt több, mint huszonöt év, mi pedig egy kora őszi nap a Madách tér környékén, az apartmanházak között megbújó parkban beszélgettünk, és a kérésére jégkrémeket ettünk. Mintha semmi nem változott volna 1986 óta, pedig dehogy.
Már nyolc hónapja elkezdődött a decemberi buli szervezése, összepróbálása. Miért kell hozzá ilyen hosszú idő?
Egy 27 éve nem praktizáló zenekarról van szó, szóval, még így is bevállalós a dolog, és az sem mellékes, hogy Budapesten nehéz akár fél évre előre is koncerthelyszínt találni. Az csak a véletlennek köszönhető, hogy a Dürernek volt egyetlen szabad napja decemberben. Ha két koncertre is támadna igény, akkor aznap kell egy korábbi időpontban megcsinálni. Annak idején a városban elterjedt demóra az ún. mankóének került fel… A fejemben ez úgy állt össze a nyolcvanas évek végén, hogy ez egy 16 számos lemez lesz, Az első eset címmel. Megtaláltam a kazettát, és azt szeretném, hogy ezt a 16 számos anyagot 26 évvel később bemutassuk. Az egésznek csak akkor van értelme, ha a lehető legjobb minőségben és komoly élvezeti értékkel tudjuk előadni.
Eltelt 26 év, jobban játszotok, érettebb a zenei világotok is, mint 1989-ben. Magatokra erőltetitek az eredeti hangszerelést, vagy újragondoljátok, és egy 2016-os hangképpel adjátok elő a dalokat?
Ez a zene az én agyszüleményem, és bizonyos napszakokban bizony fejtörést okoz, mai aggyal „hazudjam be” a nyolcvanas éveket, vagy inkább képezzem le a mába azt az időszakot. Akik meghallgatják, azt érezzék, hogy mintha 1987-ben lennének ott, de olyan minőségen, ahogy az elkészült lemez szólt volna a koncerten. A maradék a nyolc szám, amit még eljátszunk abból a korszakból származik. Persze, a hangtechnika lényegesen jobb, hiszen egy rádiótelefon jobban szól, mint 1987-ben a legjobb cucc. Nagyon durván és tisztán szeretnénk megszólalni, én már 1987-ben is a mérnökien pontos megszólalásra törekedtem. Akik eljönnek a koncertre úgy fogják hallani azokat a dalokat, ahogy meg kellett volna szólalniuk a nyolcvanas évek végén. Nem leszünk lepúderezve, nem lesz rajtunk extrém ruha, de elegánsan szeretnénk fellépni.
Kikkel állsz színpadra?
Vannak kulcsfigurák, akiknek feltűnne a hiánya, ha nem lennének decemberben színpadon. Molnár Lajos, Rozsnyai Rezsó és én találkoztunk. Lajos, aki anno basszusgitározott, nem érezte jól magát ezzel a hangszerrel, és később, amikor a VHK-ba került, már szólógitáros lett. Szóval, most a Pillangókban is szólógitáros lesz. Szóltam Frankie-nek, a basszusgitárosnak, Bátor Bence pedig az első körben jelentkezett, hogy örömmel dobolna. Ez az egész egy körtelefonnal és egy Facebook-os körrel kb. három órán belül összeállt. A szerb származású Maurice G hangja annyira jellegzetes, hogy őt nem lehetne nélkülözni. Sajnos a trombitás Balogh Marit nem találtuk meg, de állítólag ha előkerülne sem biztos, hogy vállalná, szóval, erre a posztra keresünk egy trombitás hölgyet.
Festesz is. Lesz a koncertnek behatárolható vizuális világa? Lesz vetítés, lesznek-e díszletek?
Szemből nem sok értelme van a vetítésnek, mert sok mindent kitakarna, de a Dürernek olyan a rendszere, hogy hátulról is lehet vetíteni. Bácskai Zoltán annak idején készített egy videót, amit elküldött. Azonnal szerettem volna megismerkedni. Olyan klipet készített, hogy csak néztem, hogy ez mennyire jó, tényleg minden tiszteletem az övé! Ráadásul nem volt korábban soha igazi klipem. Járkálok a városban kis kamerával, különböző felvételeket készítek, és ő ebből egyéb effekteket felhasználva összeállít egy képi folyamot, ami a színpad mögött lesz látható. A világítás is expresszív, illetve „céltudatos” lesz. Persze nem mi vagyunk fontosak, hanem a dalok. Ez egy különleges sorsú zenekar volt, és azt hiszem, akik hallgatták, ők is különlegesek voltak. Sajnálom, hogy nem lettem aztán része az életüknek, és azt az elképesztő mennyiségű dal, ami az elmúlt negyed században írtam, nem velük együtt „felnőve” született meg. Nekik több járt volna. Persze, nem lehet visszamenni az időben, de ezt a koncertet fel lehet fogni bocsánatkérésnek is.
Amikor először mentetek le negyed század után a próbaterembe, és bekapcsoltátok az erősítőket, azonnal egymásra hangolódtatok? Milyen érzés volt újra egy légtérben lenni?
Akik most az eredeti tagok közül benne vannak a formációban, mindannyian a zenét keresték, nem a hírnevet, vagy a hírnévvel járó szolgáltatásokat. Rezsó például amikor szétment a zenekar, eladta a hangszerét, és soha többé nem nyúlt a billentyűkhöz. Egészen mostanáig. Neki le kellett vadásznom egy olyan hangszert, amit annak idején eladott… Lajos egyébként nem érezte jól magát a Pillangókban, mert ő nem szerette a feszkót. De a zenét bírta. A viszontlátást felvettem egy kis kamerával… Az emberi vonatkozása volt kétséges, ha ezen átesünk, és nem kezdünk el beszélni arról, hogy és mint lehetett volna, és nem hánytorgatunk fel egymásnak különböző dolgokat, ha át tudjuk ugrani a szaros gödröt, akkor sok probléma nem lehet… Nem azzal kezdtük, hogy felelevenítettük a régi dalokat, hanem beraktam egy groove-ot azzal a felkiáltással, hogy kezdjünk el valamit zenélni, mintha ennek nem lenne tétje. Végül is nem egy felhőkarcolót kell építeni…
Elmaradhatatlan kérdés: lesz-e végre negyed század után lemez?
A legfontosabb az, hogy a dolog megtörténjen, és mindenki úgy menjen haza, hogy azt mondja: milyen kár, hogy ezek a hülyék nem folytatták a kilencvenes években. Jó lenne megtapasztalni azt is, hogy a közönség együtt énekli velünk a dalokat. Ugyebár a nyolcvanas években kazettákon terjedt a zenénk, de mire körbeértek volna a másolással terjedt felvételek az országban, már nem volt együttes. Nem volt a zenekarnak kifutása, ez az én zsoldom. Felvesszük a koncertet, a hangot és a képet is, de hogy a lemez kiadására lesz-e igény, azt nem látom előre. Lehet, hogy a negyvenes korosztály venné meg, de mivel ez még most is egy friss dolog, az is előfordulhat, hogy a gyerekeik fogják megkedvelni. Elképzelhető, hogy nyomunk pár darabot, hogy kézbe vehető legyen, ez elegáns gesztus lenne, ezen elgondolkodunk, de nekem azzal sincs bajom, ha minden felkerülne a netre.
És mi lesz, ha a buli túl jól sikerül, és újra forogni kezd Beri Ary, mint márkanév. Azért a filmeket több millióan látták, némi munkával ugyan, de visszaépülhet a brand. Mi van, ha megtalálnának egy filmmel?
Én kijöttem ebből, és ahogy kijöttem, azt a szakma nem felejti el. Ezzel nem kívánok foglalkozni, butaság is lenne. Nem kezdenék el mondjuk főzőműsorokba szerepelni.
Olyan rajongóval találkoztál, akit a film vezetett el hozzád, és úgymond a hatásodra lett fogékony a progresszívabb zenékre?
1986-ban még nem volt internet, fürdőkádban, majd egy ház végében álló kiszuperált autóban autóban aludtam, szóval nem volt postacímem, nem kaptam meg a rajongók leveleit, így nem is értesültem arról, hogy a film milyen fontos szerepet játszott sokak életében. A koncert kapcsán, mostanában kezdenek előjönni olyan vallomások , hogy a semmi szintjéről hogyan jöttek fel egykori rajongók az élet szintjére – nem én fogalmaztam így, hanem ők. Meglepő módon inkább fiúknak tetszett a zenénk, és nem a lányoknak. A fiúk szemében akkor lettem hős, amikor meghallották a Pillangók zenéjét. Például Salgótarjánban a Pillangók hatására alakították meg a Szálkák nevű zenekart. Amióta tudom, hogy ilyen nagy hatással volt sok különleges emberre a Beri Ary és a Pillangók, azóta bánom, hogy nem kapták meg azt, ami ebben a zenekarban benne volt.
Képek: facebook