Teljessé vált a Pajtás daloljunk-sorozat, az X, az Y és ősz végén a Z jelzésű anyag is bekerült a magyar punk emlékkönyvébe a beragasztott koncertjegyek, a levágott rózsaszín tincsek közé. Volt még a szériában egy HC-válogatás is, így összesen négy album idézte meg a nyolcvanas évek emberarcú szocializmusának punk színterét, és ha ehhez hozzávesszük az ETA 1982-es koncertfelvételének vinyl kiadását is, akkor azt mondhatjuk, hogy 2017 a magyar punk egyik nagy éve volt, legalább is, ami az archiválás punkos gesztusát illeti.
PZL – 061.hu
Nincs értelme most összehasonlítani a négy albumot, együtt ad egy jól körülírható képet a pesti és részint a vidéki mozgásokról, így aztán felkerült a rózsaszínnel és úv-zölddel jelölt punk-térképre Eger (pl. Kizárt Dolog), Szombathely (Seduxen) és Nyíregyháza (Agydaganat) is. (Az viszont annál izgalmasabb, hogy miért maradt ki a szegedi illetőségű CPg.) Szóval, nincs értelme összehasonlítgatni az albumokat, de ha jellemezni kéne az Z jelzésű, utolsó lemezt, akkor azt mondhatjuk, hogy ezen található a legtöbb kuriózum és egyben mézesmadzag is. Ott van például a Ciklámen dala, a Lányok, lányok, amelynek még klipje is volt, igen, a Kék fényben adták le, még pedig elrettentés céljából.
Egy nemzedéknek sokáig ez jelentette az egyetlen szellemi talajmintavételt a punkból, mert vidéken mondjuk a nyolcvanas évek elején annyi esélyed volt, hogy találkozz egy punkkal, mint az, hogy a terrorista Carlosszal összefuss a Kárpátia étteremben. Viszont az az MTV-s felvétel jobb hangminőségű volt, mint a vinylre rakott 1981-es hanganyag, és akkor máris itt egy kérdés: mi kerüljön ilyenkor lemezre? A jobb minőségű későbbi felvétel, vagy a korábbi, történelmileg izgalmasabb verzió? Nos, nincs jó megoldás, a Trottel Records a régebbit választotta, ami azzal is indokolható, hogy azért a punknál nem mindegy, hogy mikor vitézkedik az ember, 1981-ben, vagy mondjuk 1987-ben a peresztrojka kellős közepén.
Viszont a legértékesebb felvétel talán a Lavina dala, amely az egyik legelső magyar punk zenekar volt még a hetvenes évek végéről, olyan zenészekkel, mint Nagy Atilla Kristóf, az „aranytorkú fácán, aki szép, okos és főleg szerény”, és Szekeres Tamás, aki jelenleg az Omega zenésze, és mivel mindketten kiváló muzsikusok, messze a punk átlag fölött zenéltek (Nagy Atilla játszott az After Cryingban és Gyehenna Qartettben is zenélt, ahol főleg barokk zenei imitációkat írtak), szóval a lemez zeneileg is legjobb produkciója annak ellenére a Lavina, hogy a felvételeket 1981-ben rögzítették, amikor még évek múlva is csak kevesen játszottak élvezhető színvonalon punkot ebben az országban.
Lavina zenekar kb. 1980-ból
És persze, a legtöbben talán az ETA két száma miatt (Munkát, kenyeret! és Szergely, nyergelj!) miatt veszik meg az albumot, amikkel teljesebb az 1981 és 1984 között működő ETA életműve, hiszen pár hónapja jelent meg a zenekar közgázos bulija is, szitén a Trottelnél, szintén vinylen. Meggyőző erővel játsszák a punkot, és azt hiszem, ez a két dal abszolút saját, de ha nem, akkor a punk kutató PhD-sek azonnal írjanak a szerkesztőség címére! Ugyanakkor a lemezen található Razzia bizonyára megnyerte volna a képzeletbeli gyorsulási versenyt (azaz ki mer mennél nagyobb sebességgel nekimenni a falnak) a Kommunista voltál című számukkal, mert ők már 1981-ben rendesen beszóltak az elvtiknek, és ez azért a lengyel szolidaritás nagy éve is volt, kijárási tilalommal, amikor teljes szocialista blokk beszigorított.
Óbudai életkép 1982-ből (Urbán Tamás / Fortepan felvétele)
Az pedig jófejség volt Rupaszovtól, hogy rárakta a Hisztériát is. A Hisztéria Félek című dalát valszeg’ a Total ’88-on, a Lyukban rögzítették, amikor is basszusgitáros nélkül léptek fel, ami meglepően fickós vállalás volt akkor, a kétezres években viszont afféle indie trend is lett. Ők három számmal is szerepelnek, mert öt percbe amit a kiadótól kaptak belefért három rövid nóta. Ugyanez áll szombathelyi Seduxen 1988-ban rögzített három dalára is. Persze, azt tegyük hozzá, hogy 1988-ban már nem volt olyan nagy tétje a punknak, ugyanakkor attól izgalmasak mégis, hogy megmutatják a vidéki szcéna egy részét. Szívesen hallgattunk volna még az egri Kizárt Dologtól és a Lavinától még egy-egy számot, így jobbak lettek volna a lemez arányai. A Kizárt dolog meglepően összeszedett, szinte már élvezetes számot, az Amerikából jöttem című dalát dobta be a közösbe, ott főleg a Tóth Józsi basszusjátéka figyelemre méltó, és talán a Lenin Körút dalainak a legjobb a húzása, ráadásul atmoszférikusak is, olyan törzsi, megmozgató erejük van, mint a VHK-nak, csak itt nem az atonális őskáosz felé, hanem az aszkéta HC felé leng ki a dolog…
Izgalmasak a Kisangyal 1986-os Virlisgyár és 1987-es Budapest című felvételei is, ahol Pozsonyi Ádám még dobolt, Bánki Gábor pedig kimondottan izgalmasakat gitározott. A nyíregyházi Agydaganat is meglepően jól szólalt meg, ugyanakkor a kissé modoros Értéktöbblet elmélet című tekerésnél szívesebben hallottuk volna a József Attila Világosítsd fel című versének megzenésítését, amitől igazán elhíresültek a nyírségi punk népművelők. De így is rendben van a dolog, megvan a magar punk örökléstan, vannak X, Y és Z kromoszómák, most már csak meg kéne születnie egy új kicsikének, aki az itt és mostot mutatja fel.
Vezető kép: Ubrán Tamás / Fortepan
Pajtás daloljunk
Trottel
15 szám 42 perc