„Lassan minden a helyére kerül”- Interjú Péter Szabó Szilviával

Nyolc év után újra Budapesten lép fel Péter Szabó Szilva. Az egykori NOX együttes énekesnője évekig külföldön élt, Ausztráliában és Angliában igyekezett megtalálni önmagát próbált felejteni és talpra állni. A sokéves kaland pozitív véget ért, Szilvi sosem volt olyan harmonikus, sugárzó és boldog, mint amilyennek új dala klipjében, az Egyszer még-ben látjuk. Új albumot készít, és ismét megtalálta a szerelem. Ráadásul ma este fellép a Barba Negrában. Péter Szabó Szilviával beszélgettünk.

LEIRER TÍMEA – 061.hu

Nem mondhatni, hogy unalmas lenne az életed. Koncertek, állandó tévés szereplések, interjúk, új dal és új klip készítése… Közben pedig a baba érkezése körül forog az életed. Össze lehet hangolni ennyi mindent?
Egyelőre mindenre tudok egyszerre figyelni. A babával már most megvannak a magunk „szeánszai”, amikor csak egymásra figyelünk, ilyenkor kizárom a külvilágot. A munkát pedig próbálom szépen sorba rakni, egyeztetni és egyensúlyban tartani, úgy, mint bárki más. Ha pedig van egy kis időm, akkor bújom a könyveket, az internetet, babavárós oldalakat böngészek és próbálom kitalálni, hogy mit honnan szerezzek be, amikor eljön az ideje.

Valamelyik interjúban olvastam, hogy babonás vagy, ezért még nem vásároltál semmit a babának. Most hogy áll a helyzet?
Még mindig nem vettem semmit, de most már lassan ennek is eljön az ideje. Már majdnem mindent kinéztem magunknak, amit meg szeretnék venni, de eddig időm sem volt nagyon a vásárolgatásra és kicsit korainak is tartottam a babakelengye beszerzését. Ráadásul azt hiszem, akkor a legjobb belekezdeni a babagardrób és a babaszoba kialakításába, amikor az ember már csak erre koncentrál, amikor teljesen át tudja adni magát ennek az örömnek. Lassan ennek is eljön az ideje, az utolsó 2-3 hónapban majd csak erre szeretnék koncentrálni. Egyelőre aktívan boldog kismama vagyok.

Korábban is készítettél szólódalokat, sőt albumot is, de én most érzem rajtad azt, hogy végre megtaláltad önmagad, hogy Péter Szabó Szilvi most a helyén van a szakmában és a magánéletben is. Jól látom?
Előadóként és nőként is megtaláltam magam a világban. Lassan minden kezd a helyére kerülni és nagyon feltölti az egész lényemet.

Mi kell ahhoz, hogy helyére kerüljön az ember?
Erre nincs recept. Hosszú évek önvizsgálata és öntanulása kellett ahhoz, hogy minden élethelyzetben megtaláljam a szépet, minden hullámvölgyből megtaláljam a kiutat. Nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, amikor elmentem Ausztráliába, de egy percét sem bánom! Megjártam a magam útját… Azt szokták mondani, hogy a boldogsághoz nem vezet út, az út maga a boldogság. Ez rám teljes mértékig igaz volt. Olyan dolgokat tapasztaltam és tanultam ezek alatt az évek alatt, amiket már soha senki nem vehet el tőlem.

Mi lett volna, ha akkor nem mégy el? Lehet, hogy sose ismertük volna meg mostani, kiegyensúlyozott Szilvit?
Nem tudom. Talán nem, vagy legalábbis nagyon nehéz lett volna. Olyan távol Magyarországtól és mindentől, ami a korábbi életemhez kötött, sokkal könnyebb volt új életet kezdeni. Amikor megérkeztem Ausztráliába csak magamra számíthattam, minden új volt, nagyon sok mindent meg kellett tanulnom és ismernem, ami elvonta a figyelmemet. Ráadásul én magam is „új” lehettem, hiszen ott nem ismert senki, az ottani emberek számára nem volt múltam, csak egy lány a sok közül.  Előítéletek nélkül dönthettek, hogy megszeretnek, vagy nem.  

Azzal, hogy itt hagytál mindent, amit addig felépítettél, a nehezebb utat választottad.
Bizonyos szempontból igen, de mit nevezünk igazán nehéz útnak? Nekem pont erre volt szükségem! Megkeresni és megtalálni önmagad talán könnyebb egy teljesen ismeretlen, új helyen, ahol még a nap is más irányban megy le. 

Nem is mondtad senkinek, hogy pontosan mit is csináltál Magyarországon?
Ha kérdezték, annyit mondtam, hogy énekelgettem. Aztán amikor otthon kíváncsiságból beírták a nevem a google keresőjébe és kiadott több ezer találatot, ráleltek a koncertfelvételekre, videoklipekre, azonnal felhívtak, hogy: „Wow, but you’re a star!”. Jót mosolyogtam ilyenkor, de ez akkor és ott nem igazán számított. Viszont jól esett, hogy büszkék voltak rám a barátaim, és drukkoltak nekem.

Mikor jött el az a pillanat, amikor azt érezted újra, hogy neked énekelned kell? Biztosan tudtad, hogy eljön, hiszen kislány korod óta erre készültél.
Persze, sőt, nagyon vártam is ezt az érzést. Sosem akartam végleg külföldön maradni, de türelmes voltam, vártam a jeleket.  Már Londonban éltem, sokat gondolkodtam ezen a dolgon, amikor egyszer csak éppen munkában voltam és úgy éreztem, hogy eljött az idő, haza kell mennem és újra énekelnem kell. Még aznap, ebédidőben felhívtam a barátnőmet és elmondtam neki a döntésemet. Készítettem még Londonban egy lemezt, majd egy angol menedzsment csapat segítségével hazajöttem és itthon kezdtem újra. 

 Biztosan élvezted a kinti életet és a külföldi munkát is, de talán a mostani az igazi…
Igen, és ez így van rendjén, hiszen megtaláltam a régi-új hangom és a helyem. Már több mint két éve rám talált a szerelem, anya leszek, és rengeteget adhatok újra itthon az embereknek. Úgy érzem, hogy teljes az életem.

Sokkal küzdelmesebb szólóelőadóként karriert építeni, mint egy csapat részeként?
Egyáltalán nem. Most is ugyanúgy egy új szuper csapat van mögöttem, ráadásul a zenekarom is részben ugyanaz, mint a NOX idején volt. 

Legújabb dalod és kliped, az Egyszer még is érezhetően idézi a NOX-os időket. Szándékosan?
Igen, tudatos volt! Szerettük volna ötvözni azt a zenei világot, amit a közönség 16 éve annyira szeretett tőlem azzal a Szilvivel, aki most ennyire tudatos és boldog.