Legendák és összefüggések – Attila nyomában Szörényi Leventével

Számos legenda kering a Visegrádi-hegység egyik közkedvelt kirándulóhelyének tartott Holdvilágárokról. Szörényi Levente édesapja nyomdokaiba lépve a misztikus terület feltárásán dolgozott az elmúlt 19 évben, a szóbeszéd szerint Attila, a hunok királyának sírja után kutatva. Az Illés és a Fonográf egykori énekes-gitárosa, az István, a király és az Atilla, Isten kardja rockopera Kossuth- és Erkel Ferenc-díjas zeneszerzőjével, a Holdvilágárok Alapítvány alapítójával a Múzeumi disputa címmel indult programsorozat első vendégeként Gulyás Gábor, a Ferenczy Múzeumi Centrum igazgatója beszélgetett Szentendrén. Összefoglaltuk a hallottakat. 

MP – 061.hu

Az egyik legismertebb és leglátogatottabb Budapest környéki szurdokvölgy a Visegrádi-hegységben, Pomáz közelében található Holdvilágárok. Ősi, kultikus helyként is számon tartják a területet, így nem csak a természeti szépségek miatt ide érkező túrázók, hanem az újabbnál újabb kutatási eredmények feltárásán munkálkodó régészek körében is nagy népszerűségnek örvend. Egyes feltevések szerint ezen a területen nyugszik Árpád fejedelem, míg mások szerint Attila, a hunok uralkodójának sírhelyét lelhetjük itt meg. Az első régészeti kutatásokat Sashegyi Sándor végezte a területen a második világháború előtt, majd több, roppant munkával, a környezet megtisztításával járó feltárást követően állati és emberi csontváz, római kori tárgyak is előkerültek a területről, egyértelmű bizonyítékok azonban nem kerültek napvilágra a legendás királyok nyughelyéről. Az utóbbi két évtizedben Szörényi Levente zeneszerző munkájának segítségével ismerhettük meg jobban a legendáktól övezett helyet. A zenész gyerekkorában szorosan kötődött a Holdvilágárokhoz, gyakran vezettek ide a családi kirándulások édesapja vezényletével, aki a Magyar Tudományos Akadémia régészeti kutatócsoportjánál dolgozott, elsősorban rajzolóként.

A családfőt jó barátság fűzte Sashegyi Sándor pomázi helytörténészhez és amatőr régészhez, a Pilis fáradhatatlan kutatójához. A kutató szenvedélye és elhivatottsága, a Holdvilág-árokban folytatott kutatásai az édesapát és fiait, Leventét és Szabolcsot is megfertőzték. Az ásatások újrakezdésének ötlete az apa 1988-ban bekövetkezett halála után merült fel komolyabban Szörényi Leventében, amikor a következő tavasszal édesanyja átadta a családfő jegyzeteit és a Sashegyitől származó dokumentumokat. Ez vezetett oda, hogy a zenész 2000-ben létrehozta a Holdvilágárok Alapítványt a Sashegyi által megkezdett ásatások folytatására és finanszírozására. A szakmai hátteret a szentendrei Ferenczy Múzeum biztosítja, az ásatások vezetője, Repiszky Tamás régész-muzeológus is az intézmény kötelékébe tartozik.

Sashegyi Sándor (1900-1958), aki elsőként foglalkozott komolyabban a Holdvilágárok feltárásával, nem titkoltan Árpád fejedelem sírját kereste Pomáz környékén. A helyszín már 1928-ban felkeltette az érdeklődét, ez lett életművének alfája és omegája, miután önkéntes terepszemléin, “régészeti őrjáratain” felfedezte az emberkéz nyomait őrző kőemlékeket és földalatti járatokat. Mielőtt 1941-ben nekiállt a Nagysziklafal környékének ásatásaihoz, kutatásokat végzett a Karolina-árokban, az ún. Fürdő területén, a Kis szikla környékén, kitisztította a vízesés alatti Y-barlangot és a Nagysziklafalba vájt Remete-barlangot. A hagyatékában fellelhető több száz oldalnyi kéziratban féltucatnyi megközelítésben foglalkozik a terület rejtelmeivel, ezek között leggyakrabban Árpád temetkezési helyszíneként említi, de pogány kultikus áldozati helyként is említi az írásaiban. Gulyás Gábor is kiemelte a beszélgetésen Sashegyi elhivatottságát:

“Jellemző, hogy amikor a nyilaskeresztes párt hatalomra került, ő megkereste az egyik politikai potentátot, hogy támogassa az ásatást. Amikor aztán bejöttek az oroszok, a Vörös Hadsereg egyik tábornokát kérte ugyanerre. Mindez jól mutatja viszonyát a politikához: a mindenkori hatalomban saját ásatásainak szponzorait látta. Mindeközben ő maga rengeteg áldozatot hozott anyagilag. A felesége szerint a családi vagyont is beleölte a kutatásaiba”.

Gallus Sándor segítségével végzett kutatásai korán rámutattak, hogy a hely a rómaiak idején kőfejtő volt. Az itt kváderkövek és andezittufából faragott, a római villák padlófűtésénél használt hipokausztum oszlopok maradványai mellett ember faragta vájatok, barlang és rengeteg lelet, köztük római oltárkő, későrómai-hunkori cserepek, állatáldozatra és temetkezésre utaló csontok, kvadrát kövek és hátrahagyott szerszámok kerültek elő. Utóbbi arra enged következtetni, hogy a kibányászott hegyoldalt a rómaiak hirtelen hagyták el. Egy római kőfejtőben a szép számban megtalált otthagyott szerszámok, a láthatóan félbehagyott munkálatok arra utalnak, hogy “a helyzet egyik pillanatról a másikra megváltozott”, a rómaiaknak mindent hátrahagyva sietve távozniuk kellett. Történelmi ismereteink alapján Szörényi szerint mindez arra utal, hogy időközben megérkeztek a hunok. Mint mondja, Sashegyi egy írásában rácsodálkozik, hogy majdnem közvetlenül a honfoglalási szint alatt találta meg az egyik hipokausztum oszlop töredékét, ami azzal magyarázható, hogy ezt a szintet később visszadobálták mint törmeléket.

Sashegyi gigantikus mennyiségű földet eltávolított nagyon mélyre jutva, amit utódai folytattak (Sashegyi munkásságát Erdélyi István régész folytatta a hatvanas években, majd a nyolcvanas évek elején Mihnai Attila és Mihály Péter kutattak a Holdvirág-árokban), a további ásás, a visszatöltések megtisztítása után pedig kiderülhet végre, hogy temetkezési helyszínről van-e szó, ahogyan azt az eddigi feltárások alapján Szörényiék is feltételezik. Vajon a mélyben vannak-e sírboltok az árokban, és ha igen, kit vagy kiket temettek ide? Szörényi Levente nem állítja (bár nyilvánvalóan a kezdetektől reménykedik benne), hogy Attilát (vagy Árpádot) találják meg, de abban továbbra is bízik, hogy világraszóló felfedezés előtt állnak. Akárhogy is, a jelek szerint valamit gondosan elrejtettek vagy eltüntettek a sziklák alatt. Szörényi felidézte, hogy egy bányamérnök a helyszínen korábban azt mondta, a kifejtett, kifaragott köveket nem volt értelme messzire elszállítani, minden jel arra utal, hogy a helyszínen akarták hasznosítani őket, lefelé ásva pedig jó esély van további leletek, építménymaradványok feltárása.

Sashegyi önemésztő és gigászi munkájának eredményeit az akkori tudományos és hatalmi körök semmibe vették és a nyilvánosság előtt próbálták nevetség tárgyává tenni. Ebben ő maga is szerepet játszott, mivel sokszor perdöntő bizonyítékok hiányában, vagy tévesen állt elő következtetéseivel.

A hajógépész végzettségű amatőr régész hírnevének enyhén szólva nem tett jót, hogy kinyilatkozta, megtalálta Árpád sírját, de ez nem volt igaz, hiszen mint kiderült, a csontváz, amit a régész és múzeumőr Gallus Sándorral találtak, egy idősebb nő maradványai voltak. A csontokat és egy fém kehelypoharat egy kurgánszerű kőhalom rejtette, felette pedig egy egész szarvasmarha vázát is megtalálták, ami szinte bizonyosan egy áldozati állaté lehetett. Szörényi felhívta a figyelmet arra, hogy a honfoglalás- vagy avarkori temetkezések helyszíne a településtől, szálláshelytől északnyugatra esett, a terület sarkában voltak az állatáldozati temetkezőhelyek. Az amatőr régészt akkor azzal vádolták, hogy ő vitte oda a csontokat, a vád alól csak Szörényiék kutatásai tisztázhatták fél évszázaddal később: Repiszky Tamás egy fa gyökérzete alatt megtalálta a Sashegyi által kiásott nő lábujjcsontját, ami igazolja, hogy a sarlatánnak titulált tereprégész hurcolta oda a maradványokat.

Sashegyi meggyőződése volt, hogy a vízesés alatti sziklajáratok azonosak a Pálos rend hármas barlangjával. Egyik feltételezése szerint ugyanis a pálos szerzetesek a Holdvilág-árokbéli barlangokban töltötték a legenda szerinti három esztendőt, mielőtt onnan kijőve Özséb, volt esztergomi kanonok megalapította a máig egyetlen magyar szerzetesrendet. Szörényi szerint a feltevés kissé sántít, mivel a sziklajáratnak nem három, csupán egy bejárata van, belül válik külön Y alakban. Elárulta, hogy a gyanúsan jó állapotú és fényes, karcolhatatlan, tehát valamilyen anyaggal bevont állatcsontokat a mai napig nem sikerült bevizsgáltatni laboratóriumban. Úgy véli, ha kémiai beavatkozás következményeként bitumen jelenléte mutatható ki a csontokon, akkor egyértelműen kijelenthető, hogy azt valamilyen tartósítószerrel, feltehetően mumifikáláshoz használt anyaggal kezelték le. Márpedig ha így van, akkor a holdvilágároki ásatás világra szóló szenzációnak ágyazott meg.

“Bevetettük a horgot, kár lenne feladni azután, hogy jelzett a kapásjelző” – mondta.

A beszélgetésen szóba került a Travel Channel néhány évvel ezelőtt bemutatott, Magyarországról szóló műsora is. A csatorna egyik legnépszerűbb, történelmi rejtélyeket kutató sorozata, az Expedíció az ismeretlenbe egyik epizódját forgatták Budapesten és környékén, és így jutottak el a Holdvilág-árokbeli ásatáshoz is. A készítők Attila legendás sírját próbálták magyar szakemberek, köztük Szörényi Levente segítségével megtalálni. A műsorban is elhangzik a Szörényi által sokszor elmondott mondat:

“Nem Attila vagy Árpád sírját keressük, hanem az összefüggéseket.”

A hét évvel ezelőtt kiadott, Repiszky Tamással közösen jegyzett, Sashegyi Sándor kéziratos hagyatékából készült Legendák és valóság a Pilisben című könyvével kapcsolatban megjegyezte: a mai világban bátornak tűnő vállalkozás egy ilyen kiadvánnyal tisztelegni a pomázi kutató munkássága előtt, tiszteletben tartva az alapeszméjét. Vagyis Atilla Ősbudáját, Árpád fejedelem temetkezési helyét és a pilisi pálosokat. Szörényi Levente felhívta a figyelmet a könyv ajánlójában szereplő “pimasz” mondatára:

„Mindazoknak, akik úgy vélik, hogy még keveset tudnak, és azoknak is, akiknek meggyőződése, hogy már mindent tudnak.”

Fotók: Ferenczy Múzeum, Holdvilágárok.hu

2019-05-23T15:04:08+02:00 2019. május 22.|