Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

A héten moziba került Alien: Covenant újabb lényekkel gazdagította Ridley Scott 1979-es klasszikusával, minden idők talán legjobb űrhorrorjával indult franchise bestiáriumát. Noha mára pusztán a H.R. Giger alkotta szörnyeteg változataiból  is benépesíthetnénk egy állatkertet, illetve felmatricázhatnánk egy teljes Alien lutra albumot, mi figyelmen kívül hagytuk a könyvekben, számítógépes játékokban, képregényekben és a gyalázatos Alien vs. Predator mozik kreálmányaival kibővült univerzumot, és csakis a sorfilmekben megfordult lények közül válogattunk.  

MAPET – nullahategy.hu

Arctámadó (facehugger)

Az idegenek megatojásaiból (ovomorf) kikelő kézszerű, korongalakú izé leginkább a már félmilliárd évvel ezelőtt, a földtörténeti ordovícium időszakában is létezett tőrfarkú rákok és a mai pókfélék keverékére emlékeztet. Hosszú, izmos farokban végződő testét áttetsző bőrféleség borítja, látó- és hallószervvel nem rendelkezik. A lény roppant gyors és méretéhez képest hihetetlenül erős: miután rápattan a gazdatest arcára, hosszú ujjaival körbeöleli a fejet, farkával rátekeredik a nyakra, a hasán található petecsúszdát pedig leereszti az áldozat nyelőcsövén. Az arctámadó keringési rendszere a faj többi egyedéhez hasonlóan savas, vére mindent (!) átmar, így segítve a teremtés eme apró görcsét a védekezésben és abban, hogy átjusson az akadályokon. Áldozatát izomspecifikus neurotoxinnal bénítja meg, amely sértetlenül hagyja a légzési és a keringési rendszert. Az ideiglenesen kómaszerű állapotba került gazdatestet a lény látja el oxigénnel, majd miután az embriót biztonságban tudja, leválik áldozatáról és elpusztul. A szörnykeltető hamarosan magához tér – sokszor gyanútlanul és igen éhesen. A bevitt táplálék azonban nem az ő épülésére szolgál.

 

Mellkasrobbantó (chestburster)

A tüdőszövetekbe pólyált embrióból néhány óra alatt kifejlődő mellkasrobbantó nagyjából 70 centis teste kétharmadát a farka teszi ki. Féregszerű törzséhez egy csupafog fej, két fejletlen kar és két láb tartozik. Amíg a gazdatestben fejlődik, természetes mezőt gerjeszt maga körül, amely a röntgensugarakat is elnyeli (az Alien3 Ripley-jében is ezért fedezik fel oly nehezen a királynőembriót). Amikor készen áll, a bordákat, húst széttépve kirágja magát, és lakmározik a gazdatestből, vagy ha épp veszélyben érzi magát, elmenekül. Egy órán belül levedlik, majd szélsebesen átalakul: fakó, nyálkás rémgilisztából akár egy nap alatt kifejlett alienné változik. Érdekesség, hogy az 1979-es klasszikusban a Kane-t alakító John Hurt kivételével egyik színész sem számított arra a brutális művérfürdőre, amivel Ridley Scott meglepte őket a híres ebédlőasztali jelenetben. Az arcokon látható döbbenet valódi.

 

Xenomorf dolgozó (xenomorph drone)

A görög eredetű xenomorf megnevezés először a második, 1986-os Cameron-féle A bolygó neve: Halálban (Aliens) hangzott az egyik tengerészgyalogos szájából, de csak egy az idegen lényekre általában alkalmazott szakkifejezésként. A szó azonban olyannyira elterjedt a rajongók körében, hogy azóta a videójátékokba, képregényekbe és a további epizódokba is beépült. A Ridley Scott alapfilmjében feltűnt klasszikus idegen csak az alien-makroverzum bővülésével kapott alfaji besorolást. Eszerint „Kane fia” a rovarokhoz – méhekhez, hangyákhoz – hasonlóan bolyszerű társadalmakat alkotó lények hierarchiájában a dolgozó szerepét tölti be. A „drone”nem kevésbé veszélyes a Cameron filmjében százával nyüzsgő „harcosnál”, ám kevésbé agresszív, óvatosabb és ravaszabb, amire a Nostromo legénységét lemészároló, sötétben bujkáló és lesből támadó példány a bizonyíték. Testhőmérséklete a környezetéhez igazodva bármilyen atmoszférához alkalmazkodik, a medveállatkához hasonlóan még a kozmosz vákuumában is elél ideig-óráig.

 

Xenomorf harcos (xenomorph warrior)

A „királynő katonái” külsőre nem sokban különböznek a dolgozóktól, a különbség leginkább a fejszerkezetükön szembetűnő. Bár az Aliens-ben a lények sosem látszottak teljesen, megfigyelhető, hogy Scott alienjének tükörsima banánfeje az Acheron (LV-426) bolygó kolóniáján mindenféle csontkinövésekkel, biomintákkal díszítve tűnik fel újra. Cameron erre azt nyilatkozta egyszer, hogy lényei a Nostromo rémének teljesen kifejlett példányai, de a legtöbb alienhatározóban már két külön szörnytípusról értekeznek. A xenomorfok biomechanikus, bordákkal és légzőcsápokkal tagolt csontvázas külsővel rendelkeznek és általában fekete, kék vagy a bronz valamelyik árnyalatában tündökölnek. Nem bocsátanak ki hőt, a testhőmérsékletük megegyezik a környezetükkel. Egy átlagos példány akár két és fél méteresre is megnőhet, ennek ellenére a gravitációnak fittyet hányva képesek a falon vagy a plafonon mászni, erejük rettenetes, még az acélajtók is csupán lelassítják őket. Pengeéles, gerincszerű, egyensúlyozásra, bénításra és ölésre egyaránt bevethető hegyes végű farokkal bírnak, koponyájukban fémes metszőfogak sorakoznak, valamint egy koponyalékelésre kiválóan alkalmas bónusz garati állkapoccsal is rendelkeznek.

 

Királynő

Az idegen fészek vagy boly egyetlen ivarszámba vett lakója és egyben úrnője (Ripley pl. szukának nevezi az Aliensben) jóval intelligensebb és termetesebb a harcos és a dolgozó xenomorfoknál, akár hétméteresre is megnőhet. Széles, felfelé ívelő tarajjal ellátott koponyája laposabb a fajtársakénál, de más elérések is mutatkoznak: a hátáról hiányoznak a légzőcsápok, négy mellső és két hosszú hátsó végtagja, valamint hat tüskéje van. Feltűnő szerve a pókhálószerű hártyákon csüngő tojástároló tömlő és a hozzá csatlakozó hosszú tojócső. A királynő az egyetlen lény, amelynek megalkotásában nem működött közre az alien-dizájnért felelős svájci zseni, H.R. Giger, a mamát ugyanis maga James Cameron tervezte. A mérnöki bravúrral megalkotott óriási hidraulikus gépszörny mozgatásához 16 technikusra volt szükség, a 20th Century Fox kellékraktárában porosodó bábut később a Jean-Pierre Jeunet-féle 4. részben is felhasználták.

 

Négylábú xenomorf (runner/dog alien)

A David Fincher rendezte harmadik részben (A végső megoldás: Halál) vetődött fel először, hogy az újszülött xenomorf megörökli a gazdatest néhány fizikai tulajdonságát – és egyes emlékeit is. Ezzel magyarázható, hogy az első filmben Kane ismeretei alapján a lény minden zugát ismerte a Nostromónak, az Alien3 kutyából kikelt, kisméretű és négy lábon cikázó szörnye pedig ugyancsak igen jól tájékozódott a Fury 161 büntetőtelepén. „Születését” először ökörrel vették fel, ám az elmélet igazolásához nyilván egyszerűbb volt egy rottweilerrel újraforgatni a jelenetet, mintsem egy lomha kérődző baromhoz igazítani a galaxis legkíméletlenebb ragadozóját.

 

Mérnök/Űrhajós (Engineer/space jockey)

Több mint 30 évet kellett várni arra, hogy fény derüljön az egyik nagy rejtélyre: kicsoda az a hatalmas, brutális csontozatú ormányos lény, akinek mumifikálódott hulláját a Nostromo legénysége megtalálta a LV- 426-on lezuhant űrhajón? A Prometheusban végül kiderül, hogy a bizarr csontváz valójában egy fehérbőrű, humanoid izomkolosszus sajátos szkafandere és hogy a space jockey-nak becézett rejtélyes földönkívüli az emberiséget létrehozó, majd annak elpusztítását tervező civilizáció szülötte, bár a filmben felmerült számos kérdőjel közül ehhez a felvetéshez is nyugodtan biggyesztünk egyet. A nyitójelenetben a fekete trutyitól önszántából darabokra hulló Mérnök állítólag ezzel a gesztussal teremt életet a kietlen bolygón, ahol kitették, s minden élet az adott bolygón ebből az áldozatból ered. A rendező Scott azt sajnos nem árulta el, hogy a nyitójelenet a Földön játszódik-e.

 

Mutánsok és más szörnyűségek

A Prometheus felütésében bemutatott, mutációt okozó fekete varázsmassza egy sor istentelen és gyilkos teremtény létezésért felelős. Nem tudni, egyikük talán egy helyi galandfíregből alakult át trutyiköpő, kalapácsfejű kobrává (hammerpede), hogy a nyelőcsövébe cuppanva kinyírja az LV-223 rejtélyeit kutató csapat biológusát. A masszával megfertőzött másik tudós, a geológus Fifield pusztító erejű zombivá változik, igaz, az átalakulás eredményét demonstráló eredeti jelenetben jóval vérfagyasztóbb fizimiskát hord. A massza a meddő főhősnőt is képes megtermékenyíteni, a sebtiben kioperált újszülött pedig órák alatt szárazföldi óriáskalmárrá cseperedik. Ki hinné, hogy az arctámadó prototípusa (trilobita) – még belepetézik a túlélő Mérnökbe, aki így hamarosan életet is ad a film végén látható, a kánonban csak “hírvivőként” (deacon) emlegetett csúcsfejű, duplaprotézises proto-korcsnak. Ridley Scott felhajtott az evolúciós szupersztrádára és a gázpedálra taposott.

 

Neomorf

Az Alien: Covenant albínó rémségeit Scotték a Prometheus és az Alien3 fel nem használt látványterveiből, valamint a Neurománc neves sci-fi írója, William Gibson által jegyzett első forgatókönyvének ötleteiből hegesztették össze. Az új alienek génjei a Tervezők névtelen planétáján tenyésző spórákkal kerülnek be az áldozat szervezetébe, ahonnan nem mellkasrobbantóként, hanem a gerincoszlopot áttörve (backburster) vagy épp szájon át ássák ki magukat az emberbőr alól. Úgy hírlik, hogy eredetileg a Prometheus végén felbukkant ” deacon”  is nagyjából így festett volna. Az újszülött neomorf négykézlábas, a kifejlett jószág két lábon is megáll.

 

Protomorf

A Covenantben a klasszikus alien prototípusa is feltűnik, ami ugyan nagyon hasonlít a nyolcadik utasra, mégsem ugyanaz. Első pillantásra talán nem tűnnek fel a különbségek, de ha jobban megfigyeljük, a neomorfokhoz hasonlóan szintén az istenkomplexusos android, David jóvoltából életre kelt bestia bőre simább, lágyabb hatású a durva biomechanikus exoskeletonba csomagolt rokonénál. A lény hátából kinövő csövek rövidebbek és vékonyabbak, míg a többi alien-filmben általában fémesen csillogó fogsor tompább, a szálkás, nyújtott izomzattal együtt már-már emberszerű. Akár Iggy Popnak is hívhatták volna a gazdatestet.  

 Fotók: Alien Wiki, Xenopedia, Monster Legacy, Independent, Hollywood Reporter


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •