Tavaly, a nagysikerű budapesti Corpus Humani című kiállítása után Földes Borbála Baselben állított ki, jövő márciusban pedig a New York-i művészeti héten mutatkozik be a fotóival. Ő tervezte apja, Földes László Hobo Ludens című kétkötetes életműkiadásának borítóit is. Földes Borbálával beszélgettünk.
PZL – 061.hu
A képeiden látható testrészletek inkább geometriai alakzatoknak tűnnek. Alkalmasak a lélek ábrázolására?
Mielőtt egy kép elkészül, előtte már megtörténik ez a bizonyos lelki rezdülés. Az alkotásokhoz koncepció nélkül állok hozzá, mert ahogy alakul, formálódik az anyag, közben megszületik bennem és a képen is valami. Szóval, nálam ez visszafelé működik, a lelki indíttatásból születnek meg a testi ábrázolás szokatlan formái.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Amióta létezik fényképezés, azóta fotózzák az emberi testet. Mi az, amit a kétezres évek mondani tud róla?
Én annyit tudok hozzátenni, amit nekem adott a kétezres évek hozzáállása. A szelfiközpontú tökéletesség mánia adott egy erős támpontot, amivel szeretek szembe menni. Klasszikus értelemben nem retusálom a képeket, ahol ránc van, ott ránc van. A testről nem vagyok hajlandó eltávolítani egyetlen részletet sem.
Jórészt a női testet fotózod, a férfit nem. Miért?
Van egy készülő sorozatom, amelyben férfiak is szerepelnek.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Azt tudjuk, hogy a zenei világban hogy épül fel egy karrier, de mi a helyzet akkor, ha valaki művészi fotókat készít?
Fogalmam sincs, hogy a fotóművészet terén, hogyan kellene karriert építeni. Pályázok, és aztán vagy bejutok az adott tárlatra, vagy nem. Baselbe is pályázati anyagot küldtem. Ugyanez a baseli galéria szervezi a jövő márciusi New York-i művészeti hétre azt a kiállítást, amelyen kiállítanak majd néhány képemet.
Elvállalnál klasszikus fotóriporteri munkákat, mondjuk minőségi magazinok kérne fel?
Az ilyen munkákhoz az enyémtől eltérő szemléletre van szüksé Volt már rá példa, hogy eseményfotóztam, de ott más dolgokra kell figyelni, például rengeteg ember mozog a kompozíciós térben. Egyszerűen mások a játékszabályok és nem könnyű az átjárás a fotózás különböző területei között.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Hogyan készülsz egy-egy képre? Beállsz a tükör elé, és figyeled, ahogyan a különböző testtartásokban változik az emberi test képe?
Miközben fotózom a testem, egy monitoron nézem az alakváltozásokat, és keresem a különös formákat. Ilyenkor karnyújtásnyira van tőlem a lámpa is – mert otthon egy olvasólámpa adja a világítást. Szóval, mindig az adott pillanatban derül ki, hogy mi lesz az érdekes számomra.
„Az első magamról készített képem, amelyen a nyakam látható, véletlenül sikerült ilyenre” – írtad. Milyen szerepet játszik életedben a véletlen?
Törvényszerűnek tűnő véletlenek határozták meg eddig az életem. Például, amikor a Hobo Ludens könyv borítója készült, eleinte semmilyen ötletünk nem volt hozzá, hiszen milyen borítót tervezel egy 1500 oldalas, teljes életművet feldolgozó könyvhöz… Apám nem szereti ha fotózzák, így egy beszélgetésünk közben készítettem néhány képet. Amikor visszanéztem a fotókat, az egyik nagyon ismerős volt. Biztosra vettem, hogy láttam már valahol. Az összes képe nálam van, annak idején kétezer fotójából válogattam ki kb. ötvenet, ami mindkettőnknek tetszett. Elég volt ezeket átnéznem, és ott volt… Ott volt Ő fiatalon szinte ugyanúgy nevetve. Ebből a két képből készült aztán a kétkötetes könyv egy-egy borítója.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Te tervezted apád, Földes László Hobo Ludes című könyvének borító Meg kellett győznöd vagy simán elfogadta a koncepciódat?
Mint mindig, most is azt mondta, hogy rám bízza a könyv tartalmi és vizuális koncepcióját. Az utóbbi nem csak az én érdemem, mivel ezúttal Bethlen Júlia tördelőszerkesztővel bővült az alkotói gárda, aki szintén sokat hozzátett a könyv megjelenéséhez. Így hármunk közös munkájával jöhetett létre ez a négy és fél kilogrammos mű.
Földes Borbála képeit megtekintheti ITT.
Vezető kép: Horváth Péter Gyula