Miután a Pecsára megadták a kilövési engedélyt, az itt megrendezésre kerülő lemezbörzéknek is új helyszínt kellett találni. Van már börze a Bálnában, az egykori Kossuth Klubban működő Muzikumban, és a Corvinban is, szóval úgy tűnhet, hogy a bakelit-bajtársak hátradőlhetnek: minden rendben van. Valójában azonban mindegyik helyszínnek szerény a felhozatala, jórészt ugyanazok az árusok viszik ki a ritkán frissülő áruikat.
PÁN – Nullahategy
A Muzikum kiváló helyszín, jól belakják a vinyl veteránok, sörcsap is van, meg lehet beszélni a bécsi és a utrechti börzék tanulságait, félrevonulva el lehet cserélni a második Led Zeppet egy kalóz King Crimsonra, a hely olyan, mint egy vidéki vadászkastély stukkókkal teli nappalija, csak nem egy kockás nadrágos gróf szelleme kering és agancsok és egyéb trófeák között, hanem Syd Barretté. Itt a közepes állapotú Illések és pofonok első kiadás 1000 Ft-ért is elvihető, szintén 1000 forinti árban találhatóak meg a magyar popalbumok, ugyanakkor nincsenek punk és new wave lemezek, sem szintipop albumok.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Viszont Kraftwerk van dögivel, és hát valahol érthetetlen, hogy az elszállós jazz-rock junkie-k miért szeretik annyira a szintipop mérnökeit. Akármilyen atmoszférikus helyszín a Muzikum, ezen a börzén sem érzékelhető semmi abból, hogy már az angliai Tescókban is lehet bakelitet vinni, és hogy Nagy-Britanniában karácsonykor több lemezjátszót adtak el, mint plazma tévét. Ugyanaz a húsz eladó, ugyanaz a 100 vásároló. Az eladók pedig kb. úgy feketéznek a lemezekkel, ahogy 1946-ban a Ludas Matyi karikatúrákon láttuk a tört arannyal és tűzkővel bizniszelőket. Teljesen érthetetlen, hogy miért “dolgoznak” az eladók 5000 és 10000 forint közötti árakkal a sérült borítós, kissé karcos lemezek esetében, amikor azok jórészt nem első kiadásúak, és új nyomásban, bontatlan állapotban is beszerezhetjük 5000-6000 Ft körül.
Már egy ideje megfigyelhető, hogy amióta „divat a bakelit”, bizonyos lemezeket túláraznak a tulajok, vannak albumok, amikért 30.000 vagy akár 100.000 Ft-ot is elkérnek. Nincs az a lemez, ami megérne 100.000 Ft-ot, ugyanakkor üzembiztosan vehetjük meg 1000 forint körül az összes Fonográfot, Eddát, HBB-lemezeket. Különös atmoszférát ad a vasárnapi börzéknek, hogy míg otthon rotyog a húsleves, apu vaskos ujjacskáival dobozok fölé hajolva lemezeket pörget.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A február 7-i Bálna-börze meghökkentően szerény volt, alig néhány árus pakolta ki portékáját, a hatalmas építmény valójában szellemház, nem sikerült belakni, nincsenek üzletek, néhány kávézó üzemel szerény forgalommal, elképesztő dunai panorámával. Miért nem költöznek ide menő startup cégek, miért nem csinálnak belőle prémium piacot, olyat, amilyeneket Berlinben láthatunk? Nos, Berlinben egy lemezbörzére is komoly igény lenne, itt viszont a szokásos szerény választékot találtuk. Hol vannak mondjuk a nyolcvnas éveket reprezentáló heavy metál dobozok, tele Maiden és Judas Priest vagy éppen Metallica lemezekkel? Hol vannak az indie-albumok? Hol vannak a klasszikus poplemezek, Madonnától az INXS-ig? A poppiac ezer iránya közül alig néhányat reprezentálnak a börzék.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Nincs újhullámos kollekció, legfeljebb néhány szintipop lemez, jórészt 1980-al véget ér az időszámítás, viszont minden prog-rock és jazz-rock album megtalálható, egy gyűjtő itt hagyhatja a teljes havi fizetését. Mi persze minden börzékek örülünk, mert nem is az a lényeg, hogy az ember egy pohár bor mellett otthon felrakja az aznap vásárolt, évek óta keresett lemezét, hanem a keresés, a kutatás, a kincsvadászat, a „lapozás” a lemezek között, az egymáshoz érő albumok tompa zaja, maga az ipari régészet.