Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Tóth Eszter Zsófia és Murányi András könyve, a Szex és a szocializmus igazi könyvsiker, a munka önálló életre kelt, a szerzők számos előadást tartottak és tartanak a témában. Tóth Eszter Zsófia történész augusztus 2-án, 18.00-tól beszél a puha diktatúra és a kemény szex titokzatos viszonyáról az Óbudai Platán Könyvtárban. 

PZL – 061.hu

Mi jellemezte a szocialista erkölcsöt? Egyfelől ott voltak az összekacsintós erotikus reklámok, a SZÚR magazin és a Tollasbál kiadványok, másfelől pedig a Ludas Matyi karikaturistái nem rajzolhattak bimbót a női mellekre… Szóval, voltak egységes igazodási pontok?
Volt a hivatalos álláspont a szocialista erkölcsben: ennek alappillére a házasságban élés, házastársi hűség, nőnek szűzen férjhez menni. Sokszor idézték Leninnek azt a mondását, nem jó olyan pohárból vizet inni, amiből más is ivott előtte. Ezt persze tovább is lehet gondolni, azért nem jó az a pohár, mert zsíros stb. Ezt a nők hűségére vonatkoztatták, ha egy nőnek sok szexuális partnere volt, szabadosnak számított. Másrészt a társadalom máshogy működött, továbbéltek régi erkölcsi reflexek is és azért bármennyire zárt ország is voltunk, bejöttek nyugati hatások, gondoljunk csak arra, hogy a magyar hippik is szeretkezz, ne háborúzz feliratú jelvényeket hordtak, amiket ki is karikírozott a korabeli ifjúsági sajtó. Ez a Magyar Ifjúság szerint „nyugati fiatalok céltalanul tengő-lengő csoportjainak” megnyerésére alkalmas jelszó, akik valójában csak a”gátlástalan szexualitás, az LSD bódulatában keres menedéket és ebből filozófiát csinál.” És volt a kornak egy sajátos szexizmusa is, amire jó példa a Tollasbál vagy a Parabola tévéműsor is.

Tóth Eszter Zsófia 2016.07.13. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

Tudatosan használta a Magyar Ifjúság a félmeztelen lányok raszteres fotóit, ahogy a popzene is csali volt az „ifjúsági sajtóban…
Persze, ezzel mindig lehetett olvasókat vonzani, akárcsak azzal, ha az építőtáboros felhívást bikinis lányokkal reklámozták. Az építőtábor témának remek szatirikus-ironikus ábrázolása a Sípoló macskakő című film is.

Népességpolitika összejátszott a “népi iránnyal” és az Új Ember című katolikus hetilappal is, ha a céljaik bizonyos szempontból megegyeztek?
Bár ez így kimondva nem volt, de a társadalmat működtetni kellett, és ha a célokban azonosság volt, akkor természetesen nem visszakoztak ettől.

suto_eniko_kadar_janos

Csurka úgy nyilatkozott Nők Lapjában, hogy ő sose lesz hajlandó mosogatni, illetve lebecsülte a nők sportteljesítményeit, különösen akkor, amikor hangsúlyozta, hogy a nők más erőt képviselnek sakkban. Hivatalos politika szintjén is megjelent a hímsoviniszta álláspont, vagy a Nőtanács-féle irányvonal volt az uralkodó?
Hivatalosan csak a nők egyenjogúsága szerepelhetett, nem térhettek el a szovjet irányelveiktől. Voltak azonban helyzetek, amit meg kellett oldani: női munkáskézre kevésbé volt szükség a nagyipar bizonyos területein az 1960-as évek második felében, hivatalosan munkanélküliség nem volt, így kitalálták a gyest a nőknek.

Tóth Eszter Zsófia 2016.07.13. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

1957–1966 között 1 642 417 abortuszt végeztek, az évenkénti átlag 140–180 ezer között volt. Ez végül is a felvilágosító politika csődjét is jelenti. Egy diktatúrában miért nem volt sikeres az ilyen típusú felvilágosítás?
Úgy gondolom, felvilágosító politikával azonnal eredményeket elérni e területen sem lehetett. Akkoriban a leggyakoribb módja a védekezésnek a megszakított közösülés volt, tabletta még nem volt, a férfiak pedig nem kívántak zokniban fürödni, vagyis óvszert húzni. Az áttörést a tabletta jelentette e téren. A nők pedig addig gyakrabban jártak a Cseh Tamás által is megénekelt abortuszbizottság elé.

Hogy lehetett ilyen magas az abortuszok száma, amikor az ötvenes és a hatvanas években még erősek voltak az egykori keresztényi reflexek…
Az illegális, soha fel nem derített abortuszok száma mindig is magas volt, ez ekkor „csak” láthatóvá vált az abortuszbizottságok miatt.

Tóth Eszter Zsófia 2016.07.13. Fotó: Horváth Péter Gyula

Fotó: Horváth Péter Gyula

1973 augusztusában szigorítani akarták az abortuszt, ez ellen értelmiségiek aláírásgyűjtést kezdeményeztek. Az aláírásgyűjtést megtorlás követte, majd az abortuszt mégis a Minisztertanács 1973-as népesedéspolitikai határozata szigorította. Ha elfogadta a Minisztertanács a szigorítást, akkor erre komoly társadalmi igény is volt?
Nem gondolom úgy, hogy erre komoly társadalmi igény lett volna, sőt. Egyszerűen annyi történt, hogy kezdett elterjedni az Infecudin, Bisecurin és az esemény utáni Postinor, így meg mertek egy ilyen lépést kockáztatni az értelmiségi tiltakozás ellenére is. Az esemény utáni Postinort jószívű patikusok vészhelyzetben mindig kiadták.

Ha a “szocialista haza” az élet kísérleti laboratóriuma volt, akkor előfordult-e olyan, hogy megpróbáltak a hagyományos családmodell mellé alternatívát (pl. próbaházasság) nyújtani? 
Bár a próbaházasságról cikkeztek az IM-ben, egy-két értelmiségi kommunát leszámítva nem valósult meg alternatíva. Az államnak nem is volt ez érdeke, a családjogi törvény is kimondta, hogy a házasság érzelmi és gazdasági közösség. Plusz a lakáshoz jutás feltétele is volt a házasságkötés. Az állam jobban kordában tudta tartani állampolgárait házasságon belül.

Voltak-e a rendszerben olyan folklorizált motívumok, amelyek 2016-ban már nehezen érthetők meg? Békés megyében például szégyen volt kiskatonával járni…
Igen, a kiskatonákkal kapcsolatos vélekedés általános volt, erről szintén cikkeztek az IM-ben, bevonult kiskatonaként nehéz volt barátnőt, a kor szóhasználata szerint menyasszonyt találni. Sok kapcsolat szét is ment. Egy, a könyvből kimaradt, IM-es példát idézve: Az első látogatás időpontjában még Andrea is ott topogott társnőivel a metsző szélben a Balaton-parti laktanya előtt. Azonban a cikk szerzője úgy ábrázolta: a lány úgy érezte, hogy fárasztó és kényelmetlen az utazás, az örökös készenlét, és az, hogy ajándékokat (például narancsot) kell vinnie. Nem akart két évig elkeseredve a szobájában kuksolni és várni a fiút. De a szóhasználat is más volt, gondoljunk csak a cuncimókus kifejezésre vagy a furulyázásra.

Meg lehet rajzolni egy-egy profilt a kor szexológusai, tanácsadói között? Például Szilágyi Vilmos konzervatívabb volt, Dr. Veress Pál liberálisabb szellemiségű?
Szilágyi Vilmos a nyitott házasság híve volt, inkább Fekete Gyula írót említeném, a nemzethalál víziójával. Veress Pálról számos történetet meséltek el interjúalanyaink… Karalyos Józseftől idézek: Veres doktor mesélt egy lányról, aki azért járt az Operába, mert számára az okoz szexuális kielégülést, ha az operaházi lépcső korlátját simogatja… A kecskeszakállú Veress Pál óriási poéngyáros volt…. Odament a táblához, nem köszönt semmit, húzott egy egyenes vonalat, utána húzott egy vonalat alatta még egyszer. (…) Majd a párhuzamos vonalra rajzolt egy kalapot és egy férfi nemi szervet. Azt mondta, kedves kollégák, ma itt a baszásról fogunk beszélni. Na, erre felállt hátul három nővér – ez is a történetének része –, hogy ezt nem hallgatja tovább.

Fotók: Horváth Péter Gyula
Archív fotók: Fortepan, MTI


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •