Noha a főváros vízfejűsége marketing szempontból óriási előny a szellemi piac forgalmának élénkítésében, aligha vitatható az a törekvés, hogy Budapest mellett a művészetileg alultáplált vidéket több kultúrával hizlalják az illetékesek. Amellett, hogy roppant fontos volna a vidéki kiállítóhelyek bekapcsolása a véráramba, Budapest a művészettörténetileg jelentős vidéki iskolák és mesterek életművének holisztikus bemutatásával is adós marad. Ezt a helyzetet árnyalja most némiképp az alföldi művészet tematikáját és értékeit bemutató átfogó kiállítás a Várkert Bazárban. A múlt héten nyílt tárlat a hódmezővásárhelyi művésztelep alapításától a két világháború közti éveken, valamint az 1954-ben indult első őszi seregszemléken át a rendszerváltás időszakáig helyi festők, szobrászok és grafikusok több mint 150 munkájából ad összegzést.
MP – nullahategy.hu
A Kovács Gábor Művészeti Alapítvány (KOGART) és a Tornyai János Múzeum Vásárhelyi művészélet 1900–1990 címmel rendezett kiállítása hiánypótló, hiszen a hódmezővásárhelyi művészek munkáiból annak ellenére nem láthatott a nagyközönség ilyen átfogó seregszemlét Budapesten, hogy a magyar képzőművészet történetében egyedi és kiemelkedő szerepet játszott az alföldi, illetve vásárhelyi művészek másfél évszázadot átívelő munkássága. Fertőszögi Péter, KOGART Művészeti Alapítvány kuratóriumi elnöke a megnyitót megelőző sajtóbejáráson felhívta a figyelmet arra, hogy a magyar művészettörténet a rendszerváltozás óta a XX. század első felének művészeti törekvéseire fókuszálva elsősorban a modernizmus bemutatására törekszik, ám nem szabad elfeledkezni arról, hogy az „alföldiségnek”, amely rengeteg szállal kötődik a leghaladóbb európai művészeti tendenciákhoz, a XIX. század közepe óta léteznek hagyományai a hazai képzőművészetben”.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A kiállítás a Várkert Bazár Testőrpalotájának két szintjén mutatja be kronológiai sorrendben a nagy korszakokat, áramlatokat és alkotókat, azaz a kialakulástól a rendszerváltozásig azt a nagy képzőművészeti vonulatot, ami a vásárhelyi iskolát és az 1954-től minden évben megrendezett hódmezővásárhelyi őszi tárlatokat jellemezte (az idei a 65. lesz a sorban). Az első szinten látható anyag kiindulási pontjának tekinthető kamaratárlat bemutatja az alföldi festészet 19. század második felében kezdődő kibontakozását. A táj és ember kapcsolatát, a paraszti életet és ellentmondásait többnyire realista stílusban ábrázoló művek között látható Fényes Adolf Parasztfiú, parasztleány című nagyméretű festménye, Bihari Sándor Fejkendős parasztasszonya, Spányi Béla Mocsaras tája, de Koszta József és Nagy István művészete is több alkotással képviseli az alföldi művészet kezdeti időszakát.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A 20. század elején összeálló hódmezővásárhelyi művészcsoport prominens képviselői, Tornyai János és Endre Béla (a vásárhelyi művészeti kolónia alapítói), valamint Rudnay Gyula és Pásztor János művei foglalják el a következő két termet. Tornyai Bús magyar sors vagy Juss című képe és Endre posztimpresszionizmusba hajló enteriőrjei markánsan képviselik a paraszti hagyományokat, de munkáikon már az urbánus hatás is megjelenik. Rudnay Gyula festésmódja a korábbi németalföldi festészeti stílust, Iványi Grünwald Béla A Hadúr kardja című festménye a hun-magyar mondavilágot idézi meg a nagybányai plein air stílusában. A következő egység a két világháború közötti vásárhelyi művészeti életet és a mártélyi művésztelep kialakulását állítja középpontba, itt elsősorban Barcsay Jenő tájképei késleltetik a pillantást, majd eljutunk az 1954-ben vásárhelyi őszi tárlatok indulásának időszakához, ahol a korszakra jellemző gyakori lóábrázolásokba, mások mellett Somos Miklós Lóúsztatás című munkájába botlunk.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A 2. emeleten az őszi tárlatok 1990-is ívelő időszaka áll a középpontban, az a hosszú korszak, amely nem csak a tradicionális alföldi gondolkodásnak, szemléletnek és formakultúrának a továbbvitelében, hanem a szocializmusban formálódó hazai képzőművészet befolyásolásban is fontos szerepet játszott. A válogatásban Marosvölgyi Gábor művészettörténész Kohán György kubista formavilágot idéző expresszív munkái mellett (Koporsóra boruló asszony), Kurucz D. István Gubások című, „balladai tömörségű” ábrázolására, Németh József sámánszerű figuráira hívta fel a figyelmet. Külön teret szentel a kiállítás Tóth Menyhért senkivel össze nem hasonlítható munkáinak. Vaszary János Kossuth-díjas tanítványa messianisztikus, álomszerű, szabálytalan és lágy formákkal telített képei a természethez való erős kötődésről tanúskodnak. Végül az utolsó terem széles merítése betekintést enged abba a magnetikus alföldi művészvilágba és iskolába, amelyhez már országszerte kapcsolódtak a szocializmus (kései) időszakának képzőművészei.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Ebben a válogatásban már markáns vonalat képviselnek a vásárhelyi, alföldi hagyományoktól és paraszti témáktól eltávolodó kortárs művek, mások között Csikós András, Tenk László, Fülöp Erzsébet és Kovács Péter munkái. Ide kívánkozik, hogy bár az őszi tárlatok továbbra is zajlanak – idén már 65. alkalommal rendezik meg – a kiállítás anyagában a kurátorok tudatosan nem lépték át a rendszerváltozás időszakát. Fertőszögi Péter ezt egyrészt helyhiánnyal, másfelől azzal magyarázta, hogy a ma is országos jelentőségű őszi tárlatok az elmúlt negyed évszázadban sokat veszítettek abból a tradicionális alföldi szemléletből, ami egészen addig jellemezte őket, a korszak művészettörténeti szempontú, történelmi távlatú vizsgálata pedig egyelőre várat magára. Mint mondta, „sok az élő kapcsolat, ami nem teszi lehetővé az objektív szemléletű értelmezéseket”.
Fotó: Horváth Péter Gyula
A főként a Tornyai János Múzeum gyűjteményéből válogatott, a Szépművészeti Múzeum –Magyar Nemzeti Galéria, a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a szentesi Koszta József Múzeum, a szentendrei Ferenczy Múzeumi Centrum és magángyűjtők anyagával kiegészített kiállítás április 29-ig látogatható a Várkert Bazár Testőrpalotájában.
Hódmezővásárhely Szolnok és Kecskemét mellett az alföldi művészet harmadik legjelentősebb központja volt. A friss, nyugat-európai irányzatokat ismerő és követő „neósok” Kecskeméten hoztak létre művésztelepet Iványi Grünwald Béla (1867–1940) vezetésével, a szolnoki művésztelepen alkotók között pedig a művészi irányzatok változatossága volt a jellemző. Hódmezővásárhelyen Endre Béla jelenléte és művészeti szervező tevékenysége biztosította a képzőművészeti folytonosságot egészen 1928-ban bekövetkezett haláláig, de az itteni művészeti élet kibontakozásában komoly érdemei voltak a Párizsból hazatért fiatal Tornyai Jánosnak (1869–1936) is, aki olyan mestereket tudott maga köré gyűjteni, mint az említett Endre Béla (1870–1928) és Rudnay Gyula (1878–1957) festőművészek, valamint a szobrász Pásztor János (1881–1945). A 20. század második felében Hódmezővásárhely kiemelten a művészeti élet fókuszába került. A második világháborút követően alapvetően átrendeződött a magyarországi képzőművészeti szcéna, a fővárostól távoli Hódmezővásárhelyen pedig némileg ki lehetett szabadulni a szocialista realizmus béklyójából. Nem véletlen, hogy a budapesti Képzőművészeti Főiskola akkori tanárai, a vásárhelyi születésű Kurucz D. István (1914–1996) festőművész és Szabó Iván (1913–1998) szobrászművész hallgatóikat nyári művésztelepre ide hozták. Ezzel – előzetes szándékuktól függetlenül – biztosították a hódmezővásárhelyi műhely szakmai utánpótlását, és megteremtették a Vásárhelyi Őszi Tárlatok képzőművészeti hátországát. Az 1954-es első Vásárhelyi Őszi Tárlat eredeti koncepciója szerint meghívásos kiállítás volt, mely bemutatkozási lehetőséget kívánt biztosítani a Vásárhelyen élő, a Vásárhelyről elszármazott és a nem itt élő, de a városban vagy Mártélyon rendszeresen alkotó művészeknek, de az évek során Vásárhelyen letelepedett művészek, mint Németh József vagy Szalay Ferenc baráti kapcsolataik révén az Őszi Tárlatokhoz vonzották Budapesten élő kollégáikat és nemzedéki társaikat is. A tárlatokon kiállítók köre az évek során fokozatosan kibővült, így kerülhet sor 2018-ban már 65. alkalommal az őszi tárlat megrendezésére Vásárhelyen.
Fotó: Horváth Péter Gyula
Vezető fotó: Horváth Péter Gyula