A régi házak alapjai nemcsak a földben vannak, hanem a történelemben is. Nádas Péter Az élet sója című 115 oldalas írásának főszereplője a mozdulatlan történelembe vetett, sójáról híres német kisváros, illetve annak néhány jellegadó épülete.
PZL – 061.hu
Nádas városkaraktert készített, olyan képzeletbeli várost rajzolt meg, aminek épületei nem egy-egy sorsfordító eseményben kaptak szerepet, mert e városnak inkább múltja van, mintsem mindent feje tetejére állító történelme. A só e közösség legfőbb kötőanyaga, a jólét és a függetlenség váltója. Nádas allegorikus szövege alapvetően Heidegger költői erejű esszéit juttatja az ember eszébe, csak míg Heidegger ősei táját parcellázza fel, addig Nádas a vendég kíváncsiságával azonosítja a piacterek, a kocsmák és a harangok világát. Míg Heidegger szerint lakni annyit jelent, mint ápolni a jó szokásokat, addig Nádas számára a lakozás a szabadság szinonimája.
Nádas Péter a litera.hu felkérésére kezdte el írni 2014 áprilisától egy éven át a 2flekken rovatba Az élet sója című írásait. Betájolja a képzeletbeli, „sójáról híres várost”, ahol motívumokba sűrűsödnek az elmúlt évszázadok történései. Esszében dokumentálta a képzeletbeli közösség azonosságtudatát, lajstromba vette építészeti kincseit, amik összegyűjtik az adott táj jellegadó elemeit, összesűrítik a történelmi tudást, és e feltárások révén megérthetjük a városi táj üzenetét.
A szerző egy éven keresztül havonta egyszer közreadott egy részt sóról, középületekről, kocsmákról, fákról, hitről, harangokról, és a piactérről. “Az alapítólevél olykor hamis, az alapítás mégis valódi” – így kezdődik a könyv, majd feltárul előttünk egy kisváros templomtere, ahol összesűrűsödik a táj és a történelem.
Egy házhoz, templomhoz, polgári közösséghez tartozás egzisztenciális kapaszkodót jelenthet, nem mindegy, hogy milyen e képzelt város arcéle. Nádas a lényeget ragadja meg, amikor a harangokról ír, vagy éppen szóba hozza a stadtadligert, avagy a városiasodás folyamatát. Remek megfigyelő, és mivel tárgyára fókuszál, az érzelmi többletet nem a szív körül kell keresnünk. Nádas a tiszta észnek szenteli visszafogottan archaizáló szövegét, a só a polgáriasodás fűszere. Nemcsak a kereskedelmi szerződések és érdekek egyezése sejlik fel a Forgách András kitűnő rajzaival díszített lapokon, a közösségi erő és önszerveződés. Nádas részint konzervatív ethoszt megidézve megmutatja, hogy milyen szabályszerűségek tartják össze ezt a csengő és bongó és döndülő zűrzavart.
A gazdag város maga választott prédikátort, a helyiek iskolát alapítottak, ahova lányok is járhattak, eltörölték a tandíjat, hogy a szegények kiemelkedhessenek, megszervezték a szegénygondozást, az ellátatlan betegek gyógyítását. A városban a reformáció idején tomboló képrombolás is elmaradt. A mai napig minden a helyén maradt a dómban.
A templom tehát abban segít, hogy be tudjuk tájolni magunkat. Mozdulatlanul áll, Nádas pedig mozgásba hozza a képzeletünket, megmutatja, hogy „az ember törekszik a harmóniára. Hogyne törekedne, ha egyszer saját városa összehangzó mondatait mindenki fölismeri…”
Nádas Péter
Az élet sója
Jelenkor
115 oldal, 2999 Ft