„Lepkehálóval gyűjtöm a végszókat” – Bánsági Ildikó a Rocco és fivéreiről

Ma este mutatják be a Nemzeti Színházban a Rocco és fivérei című darabot Vidnyánszky Attila rendezésében. A Rocco a bemutató után Szentpétervárra indul, ez a darab képviseli ugyanis Magyarországot a Nemzetközi Színházi Olimpián. Az előadás próbája után Bánsági Ildikóval – aki a Parondi-fivérek édesanyját, Rosaria Parondit alakítja a műben – beszélgettünk arról, miért volt rendhagyó a próbafolyamat, s hogy milyen rendezői instrukciók mentén építette fel a karaktert.

MM – 061.hu

Vidnyánszky Attila az Alain Delon főszereplésével 1960-ban bemutatott francia-olasz filmklasszikusból rendezett előadást, amely öt fiatalemberről, a Parondi-fivérekről szól. A történet szerint a testvérek úgy határoznak, hogy apjuk halála után édesanyjukkal a dél-olasz falujukból Milánóba költöznek. Vincenzo, a legidősebb fiú eljegyez egy jómódú lányt, Simone pedig bokszolónak áll, de hamar lejtőre kerül. Rocco, a középső fiú tartja össze a családot, és próbálja Simonét megvédeni a nagyvárosi élet csapdáitól, és végül belőle lesz bajnok. A két legfiatalabb fivér, Ciro és Luca pedig bátyjaik nyomdokain haladva próbálják megtalálni saját helyüket. Luca, a legkisebb, még kisfiúként figyeli a nagyobbak küzdelmeit, hogy végül ő mondja ki azokat a kulcsszavakat, amelyek felcsillantják egy élhetőbb jövő lehetőségét.

Bánsági Ildikó Rosaria Parondit, az édesanyát játssza a darabban. Mint mondta, a munka ezúttal eltért a megszokottól, a darab az utolsó pillanatig alakul. „Nem olyan, mint egy hagyományos próbafolyamat, ahol az utolsó tíz napban már egybemegyünk, és az ember a helyére kerül, hanem milliónyi impulzust kell felfogni minden nap, és megtalálni a végszókat. Lepkehálóval gyűjtöm a végszókat, nehogy lemaradjak” – mondta a 061.hu-nak a Kossuth- és Jászai Mari-díjas színésznő hozzátéve, a színészi eszköztár alkalmazása tekintetében sincs könnyű dolga. „Amikor ott van az ember a sötétben és azt mondja, hogy elmegy a fiam, és nekem könny szökik a szemembe, ezt filmen jól lehet látni, itt talán kevésbé, miközben pontosan ugyanez történik belül. Elmegy a fiam, a másik meg katonának áll, széthullik a családunk. Ezt kell láttatnom” – fogalmazott a színésznő, aki azt is elmondta, hogy a bemutató és a szentpétervári szereplés után minden bizonnyal megérkezik a darab, és meglesz a nyugodt útja.

A színésznő szerint egy monumentális, katartikus világ bontódik ki a Nemzeti Színház színpadán, ez a darab erőssége. A vidéki és a városi létforma ütközik egymással, s hogy mi a megoldás, hogyan lehet ebből kiszállni, ezekre a kérdésekre keresi a választ a Rocco és fivérei. “Az én szerepem úgy záródik, hogy az életemben marad két ember, és abban reménykedem, hogy ők talán tovább viszik a szellemiséget, a tisztaságot, a vidéki családszeretetet.”

Vidnyánszky Attila a darabbal kapcsolatban úgy fogalmazott, célja azoknak az erőknek és értékeknek a felmutatása, amelyek a vidék életének és hagyományainak tisztasága és a nagyvárosi létforma küzdelmei, lehetőségei között próbálnak hidat verni. “Rosaria egyértelműen a reál tisztaság oldalán áll, habár a második felvonásban elmond pár mondatot arról, ő az oka az egésznek, mert ő akarta felhozni a szép, nagy, erős fiait a városba, hogy gazdagodjanak, és ne sorvadjanak el, mint szegény apjuk azon az átkozott földön. Ő akarta, mert semmi nem volt elég, az egész világ kicsinek tűnt neki, aztán itt, a nagyvárosban pedig nagyságának szólítják, hiszen tisztelik a fiait” – mondta Bánsági Ildikó a szereppel kapcsolatban.

Mindig érdekes, milyen fogódzókat ad a rendező, és milyen elképzelése van a színésznek a szerep megformálásáról. Erről a színésznő azt mondta, ez nem volt megvitatás tárgya: “Attila másodpercre lebontva fölrakja a dolgot a színpadra. Rengeteget beszélgettünk, főleg a srácok, és aztán ebből a nagy halmazból rakja össze a darabot. Néha ad egy-egy instrukciót, hogy ez most például Sztanyiszlavszkij, bár hozzáteszem, én végig Sztanyiszlavszkij vagyok, ha ezt lehet mondani, nekem ő az alap. Szerintem ahhoz, hogy egy izmus felé elmenjen egy festő, előtte meg kell tudnia festeni egy lovat, ez tuti. És ha erre képes, akkor elmehet az izmusba” – vélekedett a színésznő utalva arra, a legfontosabb, hogy meg kell lennie a történetnek az ember lelkében, másképp nem lesz meg a szerep. 

A Rocco és fivérei főbb szerepeiben Berettyán Nándort, Bordás Rolandot, Mészáros Martint, Berettyán Sándort, Bánsági Ildikót, Udvaros Dorottyát, Schnell Ádámot, Tóth Augusztát és Barta Ágnest láthatjuk.

A darab a szentpétervári Nemzetközi Színházi Olimpián – a Berliner Ensemble, a milánói Teatro Piccolo, a bukaresti Bulandra – társaságában vendégszerepel két estén – szeptember 27-én és 28-án. Vidnyánszky Attila nem először szerepel a Színházi Olimpián. A moszkvai programban 2001-ben a beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház Csokonai Dorottyá-ját játszotta, és a Hattyúdal elnevezésű utcaszínházi formáció is fellépett. Sem előtte, sem azóta nem szerepelt magyar társulat az Olimpiák programjában.

Fotók: Horváth Péter Gyula