Bernhard Schlink Olga című regényében sokszor főznek málnalekvárt, néha túlságosan édesre sikerül, máskor kevesebb cukorral készül, az ideális hét font málna és nyolc font cukor arányban. Regényírás ennél bonyolultabb receptúra, de ha jól sikerül, ugyanúgy el lehet tenni nehezebb időkre és megédesítheti az életünket. Vajon sikerült-e Schlinknek a málnalekvárja? Nem lett-e túl édes?

PZL – 061.hu

De maga a málnalekváros motívum csak a könyv utolsó, már Olga örök szerelmének, Herbertnek írt, „postán maradó” leveleiben tűnik fel, ezekben a részekben értjük meg magát a kihagyásokra építő, nagyvonalú jellemrajzokat és elnagyolt cselekményt bemutató könyvet. A kisregény kulcsmondata lehetett volna az antikvárius Aksel Helland gondolata, mely szerint a történelem nem a múlt, ahogy valójában volt. Hanem az az alak, amelyet adunk neki. Nos, ezt kellett volna megírnia, de valójában ez egy tipikus német múltfeldolgozós, lelkiismeretfurdalás-próza lett belőle jó német jeligére, amiben a már idős Olga dinamitot lop, és a végén megpróbálja felrobbantani Bismarck szobrát, mert ő a felelős azért, hogy a németek fejébe ültette az álmodozást. Szóval, tele van didaktikus szólamokkal, sőt sok szöveghelyen egyenesen csacska lett ez a jó tanuló felel-regény, aminek azért vannak komoly részeredményei is.

Akkor is, ha az első 50 oldal elolvasása után az az érzésünk támadhat, hogy egy ifjúsági regényt tartunk a kezünkben, ami közelebb áll Szalay Lenke Te ​már nagylány vagy, Mogyoró! című Pöttyös-sorozatban megjelent könyvéhez, és Szabó Magda ifjúsági regényeihez, mint a német múlttal való szembenézés nagy eposzaihoz. Az Olga viszont a feszessége, a tömörsége és a kihagyásos technikája miatt izgalmas, és mivel két este alatt elolvasható, nem is igényel különösebb erőfeszítést a megismerése. Maga Olga személyiségrajza sem különösebben izgalmas, így aztán teljességgel érthetetlen, hogy egy postán véletlenül megőrzött, majd egy antikváriushoz került néhány leveléért a könyv narrátora miért is fizet ki 7600 Eurót, ami több, mint kétmillió forint. Olga ugyanis csak egy unalmas falusi tanítónő, aki nagy ügybuzgalommal vezeti a templomi kórust is.

Kép: Wikipedia

Az önfeláldozása tűnik érdekesnek, hogy miért tart ki egy olyan férfi mellett, aki amikor vele van, akkor is máshol szeretne lenni, és rendre magára is hagyja a szerelmét. Beutazza a Földet Dél-Amerikától Közép-Afrikán át egészen az Északi-sarkig. Sőt, Olga akkor is kitart mellette, amikor 1914 elején expedíciója eltűnik az északi, jeges tájon és tudja, hogy soha nem látja már viszont. A regény harmadik részében erre kapunk egy racionális választ (nem lőnénk le a könyv egyetlen poénját), de ettől függetlenül még férjhez mehetett volna, hiszen a húszas évei elején már elhagyta a szerelme. A könyv gyakorlatilag két karakter, Olga Rinke és Herbert személyiségrajzát építgeti, de aztán egyik szereplő sem áll előttünk teljes vértezetében, papírmassék maradnak, még annyira sincsenek meg, mint egy szappanopera karakterbibliájának fő figurái.

Herbert a világot akarja felfedezni, dicsőségre vágyik, mint a nagy utazók, de még az 1975-ös Vivát Benyovszky! tévéfilm-sorozat Omachel Tamása is élesebb kontúrokkal jelenik meg előttünk, mint a XX. századi utazó, Herbert figurája. Olga persze a mai feminista nők archetípusa is lehetne, aki mindent magának, az élni akarásának köszönhet, akinek egy idő után nem marad más, mint a katonatiszt Herberthez kötődő titkos erdő-és rétszerelem. A történetben nem sok eredeti motívum található, a megesett lány vidéki környezetben, a rangon aluli házasság miatti konfliktusok, amik szintén nincsenek kellő alapossággal megírva. Csak tényszerű közlésekre hagyatkozik a szerző, különösebb lélektani drámák, kiélezett jelenetek rögzítése és jellemrajzok kidolgozása nélkül. A könyv ráadásul végtelenül szemérmes a rétszerelem taglalásában, gondoljunk csak arra a kínos jelenetre, amikor még az első aktus előtt a véletlenül nadrágjába ejakuláló Herbert zavarában hazaszalad.

Kíváncsiak lettünk volna arra, hogy az intellektuálisan felvértezett modern gondolkodású és fülig szerelmes Olga elől miért menekül el Herbert, miért utazza be a Földet inkább, mintsem hogy szerelmével éljen. A felfedezés ambíciója csak ürügy lehetett. Talán ezt kellett volna megírni. Talán azt is, hogy a második háború kitörése előtt Olga elveszíti hallását, így a háborús zajokból, halálsikolyokból nem hall semmit. De a második világháborút, ahogy az elsőt is alig néhány mondattal intézi el a szerző, de annak különös hangsúlyt ad, hogy Olga elfordul Eikből, attól, aki neki a legkedvesebb, akiért mindent feláldozott, mert belépett az SS-be. Egy anya akkor sem fordul el teljesen a fiától ha az gyilkos lesz, de az Olga egy példázat, és a példázatnál mindig fontosabb a tanulság, mint a hitelesség. A felolvasó világhírű írója olyan regényt írt, amelyben benne volt a kellő mennyiségű málna, a minőségi cukor, mégsem főzte elég ideig, túl gyorsan levette a tűzről. 

Bernhard Schlink
Olga
Fordította: Szijj Ferenc
21. Század Kiadó
3690 Ft 286 oldal