Lökd ide a sört! – 165 éves a kőbányai Dreher Sörgyárak

Idén ünnepli fennállásának 165. évfordulóját a Dreher gyár, amely egyike Magyarország legrégebbi, folyamatosan működő vállalkozásainak. Az alábbiak bemutatjuk a kőbányai sörgyártás és világhírűvé vált sörös dinasztiájának, egy négy generáción át apáról fiúra szálló sikercég históriáját.

061.hu

A kőbányai sörgyártás története valójában a nagy pesti árvízzel kezdődött. Bár az akkori álmos kis település területén már a 13. században is termeltek ki mészkövet, először az 1838-as természeti katasztrófa gondolkodtatta el a mérnököket a víznek ellenállóbb építőanyagok bevonásáról. Rájöttek, hogy az évszázadokig jobbára díszítőanyagként használt, könnyen termelhető és megmunkálható ásvány kiválóan ellenáll a víznek, kiszáradva ráadásul még jobban megszilárdul. Hirtelen megnőtt a kereslet a mészkő iránt, a kibányászása is tetőfokára hágott. A több mint 30 kilométer hosszúra nyúlt, fésűs járatrendszer sörtárolásra is kiválóan alkalmas volt, télen-nyáron azonos hőmérséklettel és kiegyensúlyozott páratartalommal bírt. Ráadásul a nagy teljesítményű szivattyúk megjelenése lehetővé tette, hogy az addig folyóvízhez kötött sörgyártás megvesse a lábát a Dunától távolabb is. A kőbányai karsztvíz elsőosztályú minősége tökéletes alapanyaggá tette a sör gyártásához.

Miután 1843-ben törvénybe iktatták a Pesti Serrendtartás szabályozását, a vámok kifizetésével már bárki főzhetett sört, a serfőzdék száma pedig az ’50-es évekre meghaladta a százat, de ekkor még a folyóvizek közelébe települtek kisebb-nagyobb üzemek. A kőbányai mészkőjáratok csodás lehetőségeit a Kőbányai Serház Társaság és a Barber és Klusemann Serfőzőház ismerte fel 1855-ben, és ezzel új korszak kezdődött a település életében. Az ötletet feltehetően a borászoktól lesték el, akik már korábban is használták az alagútrendszer felszabadult részeit az ital tárolására. A további fejlődést és az igazi fellendülést a terület számára egy osztrák serfőző mester hozta el 1862-ben.

A Dreher cég története egy kis falusi serfőzdétől indult, ahol Franz Anton Dreher apjától tanulta meg a sörfőzés fortélyait. Ő teremtette meg később a családi vállalkozás alapjait, s szerezte meg a Dreherek első sörgyárát. Ez lett a kiindulópontja az utódai által létrehozott óriási konszernnek, amelynek a 20. században már Kőbánya lett a központja, s amelytől csak a kényszerű államosítás miatt váltak meg a Dreherek.

A kőbányai sörgyár mészköves pincerendszere egykor

A Dreher sikertörténetében az 1796-os esztendő az első jelentős dátum. Ekkor bukkant fel először ez a családnév a sörkészítés történetében, Franz Anton Dreher (1735-1820) ebben az évben vásárolta meg az 1632-ben alapított Klein-Schwechati Városi Serházat. Fia, Dreher Antal (1810-1863) Ausztriában, Münchenben, majd Angliában tanulta ki a mesterséget. A szigetországi mesterek féltett titkainak ellesésében – a legenda szerint – üreges sétapálcájába rejtett sörminták is segítették. Schwechatra hazatérve 1840 körül bevezette az alsó erjesztésű sörtechnológiát, s kifejlesztett egy új sörtípust: a lagerbiert. Később ennek köszönhette a „sörkirály” kitüntető címet. Pest és Buda serfőzdéi a 19. század közepéig a Duna közelébe települtek le, hiszen  Kőbányára egy Münchenben tanult pesti sörfőzőmester, Schmidt Péter kiváló söre hívta fel a figyelmet. Budapesten Schmidt ugyanis hatalmas sikert aratott a kőbányai sziklapincékben érlelt sörével, a Kőbányai Serrel, amelynek 1854-ben készítette el az első főzetét.

Később kiderült, hogy a mélyfúrással nyert kőbányai kutak vize kitűnően alkalmas a sörfőzéshez, a pincék pedig állandó hőmérsékletet biztosítanak az ászokoláshoz, tároláshoz – vagyis az alsó erjesztésű lagerbier előállításához. A föllendülő kőbányai termelés nem kerülte el Dreher Antal figyelmét sem – annál is kevésbé, mivel az itteni sörök komoly konkurenciát jelentettek számára. 1856 és 1860 között többször is Pest-Budára látogatott, mire végül 1862-ben sikerült megvennie a cseh, osztrák és bajor konkurenciával küzdő Kőbányai Serház Társaság serfőzdéjét. További telkeket is vásárolt a bővítéshez, de halála (1863) miatt fiára várt, hogy megvalósítsa elképzeléseit.

Ifjabb Dreher Antal (1849-1920) még csak 14 éves volt apja halálakor, így csak 1870-ben vehette át a négy Dreher serfőzde (Schwechat, Kőbánya, Triest, Michelob) vezetését. Fejlesztette gyárai technológiáját és kapacitását, s a kőbányai hamarosan Magyarország legnagyobb sörgyárává vált, 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi italt termeltek. A környéken egymás után épülő új serfőzdék (1892: Polgári; 1894: Király; 1910: Haggenmacher; 1912: Fővárosi Serfőzde) sem tudták megtörni Dreher Antal Serfőzdéjének fejlődését. A négy gyárból álló konszern 1890-ben már 1,2 millió hektoliternyi habos nedűt termelt.

Hihetetlen eredmény volt ez, hiszen Magyarország ebben az időszakban igazi bornagyhatalomnak számított, ahol minőségi borokat állítottak elő nagy mennyiségben és alacsony áron, egy évtizeddel korábban pedig még megmosolyogták a sörtermelők erőfeszítéseit. Egy újabb természeti csapás kellett ahhoz, hogy a helyzet gyökeresen megváltozzon. Nagyjából a kőbányai üzemek elindulása után húsz évvel, 1875 környékén ütötte fel fejét az országban a filoxéra, mely alig tíz év alatt a magyar szőlőállomány több, mint 40 (egyes becslések szerint 70) százalékát kipusztította. A bor ára ennek hatására szinte a csillagos égbe emelkedett, és a nemesség után az átlagembereket is a sör felé terelte. A Dreher család pedig a háttérben megerősítette és hatalmasra fejlesztette gyártóüzemét.

Ifj. Dreher Antal három fia közül Dreher Jenőre bízta a kőbányai gyár irányítását, amely 1905-ben részvénytársasággá, majd 1907-ben az anyavállalattól független magyar céggé vált. A sörgyár épületegyüttese mára (felújítva) előzetes védelem alá került, amely valószínűleg Mocsányi Károly és Székely Marcell építészek tervei alapján 1905–1910 között épült.

 

Az igazi aranykornak Trianon vetett véget, amikor a hatalmas területek elcsatolása folytán jócskán beszűkült a piac. A legnagyobbak csak folyamatos egyesülések révén maradhattak talpon, így Dreher Jenő sorra részesedést vásárolt a versenytársak, a Haggenmacher Kőbányai és Budafoki Rt., a Barber és Klusemann Serfőzőházból, valamint az Első Magyar Részvény Serfőzde Rt. tulajdonából. A belőlük 1923-ban egyesült Dreher Kombinát 1928-ban beolvasztotta a kanizsai Király Serfőzde Rt.-t is. A grandiózus terjeszkedés eredményeképpen 1933-ban létrejött a Dreher-Haggenmacher Első Magyar Részvényserfőzde Rt., amely kitűnő sörével mintegy 70 százalékban uralta a piacot, míg a másik két kőbányai gyárnak – a Polgári és a Fővárosi Serfőzdének – alig egynegyed szelet maradt. A Dreher Nyugat-Európában, Amerikában, Ázsiában, Afrikában és Ausztráliában is ismert, világhírű márkanévvé emelkedett.

A második világháború után hamarosan ismét beindult a termelés, ám 1948 márciusában a kommunista hatalomátvétel után beindult államosítási hullám nem kímélte a sörgyárat sem, ekkor vonták össze a vállalatot több másik üzemmel, létrehozva a Kőbányai Sörgyárak Nemzeti Vállalatát, majd további összevonások eredményeként 1959-ben a Magyar Országos Söripari Vállalatot. 1981-ben felépítik az önálló Kőbányai Sörgyárat. Ettől kezdve a Dreherek sorsa és a sörgyártás végleg elvált egymástól: a leszármazottak közül senki sem vitte tovább apáik mesterségét, és sem a gyár, sem termékei nem tarthatták meg a Dreher márkanevet.

Fordulópontot a rendszerváltás utáni időszak hozott a konszern történetében: 1992-ben a Kőbányai Sörgyár részvénytársasággá alakult, majd 1993-ban Dél-Afrika egyik vezető sörvállalata, a South African Breweries (SAB) felvásárolta. Már az ő vezetésük alatt egyesült a Kanizsai és a Kőbányai Sörgyár, amelyek közösen felvették a Dreher Sörgyárak Rt. nevet. A SAB és az amerikai Miller Brewing Company egyesülésével 2002-ben létrejött a világ második legnagyobb sörgyártó vállalkozása, a magyar gyár pedig ennek tulajdonában folytatja tevékenységét. A sörgyár napjainkban is Kőbányán üzemel, ahol az eredeti szépségükben helyreállított ipartörténeti értékű épületekben ma már a legmodernebb technológiai eljárásokkal készülnek sörei.

A Dreher Sörgyárak épületkomplexuma ma

A Dreher 2017-ben az japán Asahi Csoporthoz került, új stratégiájával pedig azokhoz a hagyományokhoz tér vissza, amelyeket követve a XX. század elején világszinten is elismert márkává vált. A cég kapcsolata egyébként nem új keletű Japánnal. A 1867-es kiegyezéssel megalakult Osztrák-Magyar Monarchia és Mucuhito császár ugyanebben az évben történt trónra lépésével a Meidzsi (azaz „felvilágosult”) korszakba lépő Japán gazdasága a nemzetközi piacokon a kezdők hátrányával indult, ezért a távolság ellenére is keresték egymással a kapcsolatot. 1868 őszén két hajó indult Triesztből a monarchia legjobb termékeivel és diplomatákkal Jokohamába. Az érkezés után bemutatták az osztrák és magyar mezőgazdaság és ipar csúcstermékeit: Thonet bútorokat, Haas szőnyegeket, Wertheim páncélszekrényt, kiváló borokat – és a Dreher sört. A delegáció kitüntető fogadtatásban részesült és a két ország hamarosan aláírta a kereskedelmi szerződést.

Az évfordulóra limitált kiadású csomagolást kapott a Dreher Gold, és történelmi plakátjai újraértelmezésére hívja fogyasztóit a márka, az alapító Dreher Antal pedig Kőbánya Díszpolgára posztumusz címmel illették és a gyár mellett utat neveznek el róla. A sörgyár történelmi fotókiállítással, dokumentumfilm vetítéssel, a Dreher plakátverseny legjobb műveivel, illetve csak erre az alkalomra készített sörkülönlegességekkel várja a látogatókat Kőbányán szeptember 20. és 22. között, a Dreher Napokon. 

Fotók: Dreher, Wikipédia

2019-09-17T06:26:46+01:00 2019. szeptember 15.|