Ma, január 6-án nyolcvanéves Adriano Celentano olasz énekes, filmszínész, tévés személyiség, az Azzurro című világsláger előadója.

MTI

Milánóban született, a Gluck utcában, amelyet később az Il ragazzo della via Gluck című dalában tett halhatatlanná. Az iskolából hamar kimaradt, órássegédként dolgozott (később is szívesen szerelt meg szerkezeteket), de a munkánál jobban izgatta a rock and roll. Tizenkilenc évesen együttest alapított, két évvel később kiadott első kislemeze – az Il tuo bacio é come un rock (A csókod mint egy rock) – azon nyomban a slágerlista élére repítette. Ettől kezdve nem volt megállás, az ördöngös mozgása miatt “szuperrugólábnak” becézett olasz Elvis Presley dalait nemcsak a napfényes Itáliában, hanem világszerte, Magyarországon is fütyülték az utcán az emberek.

Az a bizonyos 24 ezer csókos dala 1961-ben ugyan csak második lett a sanremói fesztiválon, mégis ez lett az évtized legnépszerűbb olasz dala, a kislemezt egymilliónál többen vásárolták meg. (A fesztiválon az akkor éppen katonai szolgálatát töltő Celentano csak a hadügyminiszter külön engedélyével indulhatott, és a legenda szerint csak azért lett második, mert néhány pillanatra hátat fordított a közönségnek, amit a vaskalapos zsűri tiszteletlenségnek minősített.) Öt évvel később a Gluck utcáról írt dalát a zsűri kiszórta, de a közönség rajongott érte, a számot végül 18 nyelvre fordították le. A fesztivált végül 1970-ben a Chi non lavora non fa l’amore (Aki nem dolgozik, ne is szeretkezzen) című, a mindennapos sztrájkokat kigúnyoló dalával nyerte meg.

Az 1968-as Azzurro máig a legnépszerűbb slágere, többször is feldolgozták, magyarul is, s egy 2007. évi felmérés szerint ez a legnépszerűbb olasz dal a világon. Egy évtizeddel későbbi Soli című albuma, amelyen Toto Cutugno zeneszerző-énekessel dolgozott, 58 hétig szerepelt a listán.

A túláradó temperamentumú, gumiarcú Celentano a filmiparban is sikeresen próbálkozott, mintegy negyven filmet forgatott. Filmes pályafutását Federico Fellini Az édes életében kezdte, éttermi énekesként szórakoztatta Anita Ekberget. Jóllehet kedvenc színésze Clark Gable és Fred Astaire, a hatvanas évek végétől művészileg igénytelenebb, de szórakoztató és a jegybevételt tekintve is sikeres vígjátékok sorozatát forgatta. Magyarországon is vetítették az Őrült római vakációt, a Serafinót (a kritikusok szerint a Pietro Germi rendezte filmben nyújtotta legjobb alakítását) és a Különös pasast. Magára vette pitiáner alvilági bandavezér, szélhámos, sőt mozgássérült szakszervezeti vezető ruháját is, s olyan partnerei akadtak, mint Anthony Quinn vagy az olasz film legendás párosa, Sophia Loren és Marcello Mastroianni. A nyolcvanas években több komédiát forgatott Ornella Mutival, legtöbbször felesége, Claudia Mori mellett volt látható a filmvásznon. A házaspárnak három gyermeke született. Rosalinda lányuk szintén a színészi pályát választotta, a Sátánt formálta meg a Mel Gibson rendezte A passióban. Celentano a rendezéssel is megpróbálkozott, négy alkalommal állt a kamera túlsó oldalán. Egy korábbi nyilatkozata szerint szeretne Quentin Tarantino amerikai rendezővel forgatni.

A film kedvéért majdnem két évtizedre felhagyott az énekléssel, de a kilencvenes években elsöprő sikerrel tért vissza a pódiumra. 1999-es lemeze újra több hétig tanyázott az első helyen, a következőt már megjelenése előtt több mint félmillióan rendelték meg. A 2004-es C’e sempre un motivo című lemezén a Zöldfoki-szigetekről származó Cesaria Evorával az Il ragazzo della via Gluck című dalt adták elő világzenei stílusban. 2012-ben csaknem másfél évtized után adott ismét koncertet, a tévéközvetítésnek kilencmillió nézője volt.

Rendkívül kedvelt tévés személyiség is: egyik legnagyobb sikerét a Francamente me ne infischio (Őszintén szólva fütyülök rá – utalás Clark Gable Elfújta a szél-beli híres mondására) című, négy estét betöltő műsorával aratta 1991-ben. Ebben nemcsak saját énekesi pályafutását tekintette át több barátja és neves vendégek segítségével, hanem az összekötő szövegekben és az általa készített rövidfilmekben számos erkölcsi-társadalmi kérdésben is állást foglalt. Amikor 2005-ben egy új szatirikus műsorral állt elő, az adást az olaszoknak több mint a fele nézte, és az általa élesen kritizált Silvio Berlusconi kormányfő közleményt tett közzé az esemény kapcsán. Az olasz énekesek között jövedelmét tekintve ma is listavezető, ő adta el a legtöbb lemezt is, mintegy százötven milliót. Szabadidejében az FC Internazionale Milano labdarúgócsapat lelkes szurkolója.

fotó: sky.it