Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Napokban jelent meg a Hahó együttes gyereklemeze, a Rózsi néni, sok a szatyor. Ez a cekker tele van hangulatos dalokkal, amit jórészt Kardos-Horváth János, a produkció vezetője cipel. Nekik köszönhetjük a Földlakó című gyerekvállalást is ösztönző gyerekdalt is. Május 29-én a Petőfi rádióban rendhagyó Gyereknapi Hahó Együttes Akusztik lesz, elhangzik A legnagyobb hős  és a Supernem – Hova megy ki? gyerekbarát verziója is. Kardos-Horváth Jánossal beszélgettünk. Bónusz ajándékot is adunk: az interjú végén a Ballagós dal új klipjét nézhetjük meg – először a 061.hu-n. 

PZL – 061.hu

1994 karácsonyán szüleid megleptek egy ukrán gitárral és egy Muszty-Dobay gitáriskolával. Abban könyvben ha jó, emlékszem szerepelt a Szalmonella blues című ironikus dal is. Lehet, hogy Muszty-Dobay hozta elő belőled az egyszálgitáros-dalost? Ne adj Isten, részben az iróniát is?
Lehet, bár akkor több tízezer hozzám hasonló fickónak kéne most itt lennie, hiszen a Muszty-Dobay gitáriskolák anno nagy példányszámban fogytak. A dalok írása jópofa dolognak tűnt, az élőbeszédhez képest másképp is lehetett kommunikálni. A mai napig jókat mulatnak a gyerekek is néhány dalunkon, senkinek nem ártunk velük, sőt, örömet is okozunk, ez elég jó munka. Végül is a Jézuskának és egy ukrán gitárnak köszönhetően akkor most társadalmilag hasznos lettem?!

haho

Vannak, akik a gyerekirodalom világában ha meghallják azt a szót, hogy „célcsoport”, kibiztosítják a flintájukat… Van mégis olyan, hogy egy-egy album X célcsoportnak készül, másik inkább szülők-gyerek vegyes?
A gyerekeknél 1-2 év korkülönbség bizony sokat számít, egy gyerekeknek muzsikáló együttes szerintem 2-8 évesek között tud fontos lenni. A szülőket nem lehet leválasztani, hiszen együtt hallgatják a zenéket, én is szülő vagyok, a Hahóban négyből három zenész gyakorló apuka, természetes, hogy magunknak, a gyerekeknek, és a szülőknek is játszunk.

Híve vagy a fenntartható fejlődének, és a szereld magad „mozgalomnak”. Mi az, amit otthon meg tudsz szerelni? Te már túlléptél a szelektíven gyűjtésen, mert esetleg már annál is van korszerűbb? Komposztálj az erkélyen, ilyesmi… 
Nagyon szeretek barkácsolni, építettem már galériát és régi deszkákból konyhapultot is. Szerencsére bekerült a közbeszédbe a környezetvédelem és a hulladékgyűjtés is. Viszont a felnőttek gondolkodásmódja egyáltalán nem változott meg. Sőt, egyre többet és egyre természetesebben vásárolnak. Én többször voltam vágóhídon, és láttam, hogyan lesz egy aranyos kisborjúból fél óra alatt vákumcsomagolt felvágott. Ha közel merünk menni a valósághoz, akkor mindenkinek ajánlom ezt a látogatást! A húsipar nagyon környezetszennyező , rengeteg vizet és takarmányt igényel, nem is beszélve az erkölcsi felelősségről. Értelmetlen kínhalálokból táplálkozunk, és ezt adjuk a gyereknek enni? Csodálkozunk az allergián, az autizmuson, a depresszión, a halálos betegségeken?

haho_egyuttes_photo_2016_osztalytermes_lufis_small

Hogy lehet a gyerekeknek úgy beszélni a környezetvédelemről, hogy az ne legyen didaktikus, illetve ha didaktikus, azt vállalod?
Vállalom. A gyerekek nem cinikusak, így például sokkal könnyebb nekik átadni valamit. Egy kalanddal, egy játékkal. Azt is észrevettem, hogy sokkal nagyobb szívük van, és valamiért a gyerekekben működnek az érzelmek, hallgatnak a szívükre. Olyan, mintha még egyek lennének a világgal. Tudnak sajnálni egy csigát, és akarnak is segíteni a csigának. Azt remélhetjük, hogy ezekből valami megmarad felnőtt korra is. Mondhatnám, hogy bízom abban, hogy húsz év múlva jobb lesz a társadalmunk. Megtalálom a gyerekekkel a  hangot, magam is nagyon gyerekes vagyok.

Azt írtad egy kommentben az új lemezetről, hogy „nem mondom, hogy a legjobb ajándék a nyuszitól, de majdnem a legjobb!” Mitől lenne a legjobb? 
Természetesen attól, ha óriásplakáton lenne és tudnának róla az emberek, hogy az utóbbi idők legjobb gyereklemeze a Hahó! Rózsi néni sok a szatyor…. talán jövőre 

Írtál dalt anyák napjára és ballagásra, amik „oktatási segédanyagok” is lehetnének pedagógusoknak ünnepi műsorokhoz… 
Sokat jártam oviba az enyéimért, és ahol lehetett, segítettem a műsorokban is, még a farsangi bulin is. Amikor ballagtak a fiaim, az egész csoporttal megtanultuk ezt a ballagós dalt és előadtuk a szülőknek. Szép pillanat volt. A magyar gyerekdalok eléggé horrorisztikusak, és tele vannak töltve történelemmel. Abszurdnak tűnik de ez valóság. Az ötéveseknek is ’48-as katonadalokat is tanítanak?! Ez szerintem hülyeség. Nem mellesleg az ötvenes években szerkesztették az óvónénik énekeskönyvét, amiből azóta tanítanak szegények. Szerintem egy társadalom színvonala azzal mérhető, hogyan bánik a gyerekeivel és az időseivel. Boldog vagyok, ha segíthetek!

Nem félsz attól, hogy az underground imázsod rámegy az óvóbácsis imázsodra? 
Nem! Sőt! Sok hülyeséget kiabáltam össze mindenféle underground koncerteken a mikrofonokba. Sok embert megsértettem. Nem vagyok ugyanaz az ember, de nyilván a tapasztalatok bennem élnek. A rock and rollal rengeteg rossz karmát gyűjtöttem, a gyerek rockkal remélem jókat gyűjtök.

 

Ha valaki apuka lesz, jó esetben lenyugszik, és elhagyja a városi harcos énjét, sokkal inkább foglalkoztatja a gyerekének rajzolt katica szárnya, mint egy plexipajzs. Belőled is „kiment” az aktivista, vagy inkább felerősödött?
Nyugit szeretnék magam körül. Megharcoltam a magam csatáit. Győztem, mert legyőztem magamat. Nézem a fesztiválokon és a bulinegyedben szétcsapott arcokat. Annyira feleslegesnek tűnik az az egész, mondom ezt úgy, én aztán nyakig benne voltam a buliban és több millió agysejtemet elpusztítottam. De szerintem lesz még nekem virágzásom, ahol majd odacsapok, ha kell. Most nem az a dolgom.

Ahogy egy szál gitárral üdvözlöd a nőket, arról eszembe jut, hogy egy talkshow is kijárhatna neked. Vannak ilyen terveid?
Külügyi államtitkár, vagy tiszteletbeli nepáli konzul is nagyon szeretnék lenni! Jelenleg a Petőfi Rádió Anyám Tyúkja című gyerekzenei műsorkának vagyok a botcsinálta szerkesztő-műsorvezetője. Meglátjuk mit hoz a sors, igaz, ami igaz, anyagilag nagyon jó lenne egy nagybetűs munka – végre.

Márciusban megosztottál egy leszedált strandon készült fotósorozatot. A feladvány a strand neve volt. Hol készült? Honnan jött a koncepció? Ahogy az apu benned van, úgy a gázálarcos botrányhős is?
Az egykori lepencie strandon készült. Közel lakom hozzá, és nagyon tetszik. Sok mindent kifejez egy lepusztult strand. Szeretek fantáziálni, és eljátszom néha a gondolattal, hogy ha tegyük fel holnaptól elköltözne minden ember a Földről, mikor nőné be a városokat a növényzet? Vajon húsz év embermentes Földön mi lenne a sok milliárdból megépült autópályáinkból, bevásárlóközpontjainkból? Merthogy szerintem óriási csoda és gyönyörűség az emberiség, ugyanakkor mocskos egy faj, és lezabál, lepusztít mindent. Messzire visz ez a gondolat, de be kell látni, hogy közép távon ez a bolygó nem lesz elég…., de a holnap terhével ma ne fárasszuk magunkat….

Van, hogy kevered a projektek műsorszámait, vagy mindent a maga helyén?
Egyre fegyelmezettebb előadóművész vagyok.

 
 

Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •