Az 1849-es magyar emigránsok kaliforniai aranylázban játszott szerepét vizsgálja a Magyar Nemzeti Múzeum (MNM) Kalifornia aranya – Magyar “aranyásók” a Vadnyugaton címmel pénteken nyílt kamara-kiállítása.
MTI
Kaliforniában az első aranyrögöket 1848 januárjában találták meg, ez után néhány éven belül százezrek érkeztek a világ minden tájáról az ekkor még fejletlen, vad vidékre; köztük mintegy féltucatnyi ’48-as magyar honvédtiszt is – idézte fel a kiállítás pénteki megnyitóján az MNM főigazgatója. Varga Benedek hangsúlyozta: a Kaliforniába érkezett magyarok nem egyszerű aranyásónak álltak; noha szinte nincstelenül kezdték, rövidesen azon kevesek közé tartoztak, akik valóban meg tudtak gazdagodni az aranylázból. Tóth Csaba kurátor hozzátette: czegei Wass Sámuel gróf, Molitor Ágoston és társaik képzettségüknek és rátermettségüknek köszönhetően mindannyian megtalálták a szerencséjüket, és bankot, aranyfinomítót, sőt pénzverdét alapítottak.
A kimosott aranyrögöket nyers állapotukban ugyanis nehezebb volt értékesíteni, azokból aranyfinomítók állították elő a tiszta nemesfémet. Míg azonban a vetélytársak akár nyolcnapos határidővel dolgoztak, Wass Sámuelék ügyfelei már két nap után megkapták az aranyukat. Pénzhez jutni azonban így is nehéz volt, hiszen ekkor a legközelebbi állami pénzverde a San Franciscótól 4500 kilométerre található Philadelphiában működött. Ezért volt szükség az 1850-es években magánpénzverdék elindítására; ezek közül pedig a Wass, Molitor and Co. volt az egyik legsikeresebb – fejtette ki Tóth Csaba. A látogatók a Wass-féle pénzverde érmeritkaságain, Wass Sámuel autográf levelén, valamint aranyásók és a korabeli Kalifornia fotóin keresztül fedezhetik fel a ’48-as magyar emigránsok történetét a kiállítás május 28-i zárásáig.