“Az SZFE infrastrukturális állapota, épületeinek, előadótermeinek minősége siralmas, a munka- és oktatási körülmények az Egyetemen gyászosak. Az Egyetem vezetése az elmúlt évtizedekben nem volt képes ezt a helyzetet megszüntetni, egyetlen kormányzattal sem jutottak ebben dűlőre” – áll a Vidnyánszky Attila vezette Magyar Teátrumi Társaság nyílt levélben adott válaszában a Színház- és Filmművészeti Egyetemnek az iskola modelljének átalakításáról.
061.hu
“Fontosnak tartjuk leszögezni, hogy az MTT-nek semmilyen jogi kompetenciája nincsen a kérdésben: az átalakulás jogszabályaiban hivatalos érintettségünk nincs, az MTT-nek, ahogy a korábbiakban, úgy a jövőben sem lesz semmilyen jogi viszonya az SZFE-hez. Az Egyetem nem tagja a Teátrumi Társaságnak, így az alapszabályunk által a tagjaink számára biztosított és elvárt érdekképviseletet sem tudjuk az SZFE felé ellátni. Véleményünk, meglátásaink azonban természetesen vannak” – kezdi a Magyar Teátrumi Társaság levelét. A teljes levél ITT olvasható.
Mint írják, a Magyar Teátrumi Társaság megalakulása óta hangsúlyosan azt az álláspontot képviseli, hogy a színházi és filmes felsőfokú képzés nyerje vissza régi rangját. “Többek között a mi fellépésünknek köszönhető, hogy az előadóművészeti törvény immár előírja, hogy a kőszínházakban dolgozó színészek között magas arányban kell felsőfokú végzettségűeket alkalmazni. Nem mellékes megemlíteni, hogy a fenti szabályozást több, jelenleg is az Egyetemen tanító oktató ellenezte” – hangsúlyozzák.
A nyílt levélben kiemelik:
- Az SZFE oktatási munkájának minőségét a szakma jelentős többsége régóta alacsony színvonalúnak tartja.
- Az SZFE tudományos munkája csak egy partikuláris értéktartományban elemezhető, és ezt az értéktartományt sem az általános elfogadottság, sem az időállóság nem jellemzi.
- Az SZFE nemzetközi tevékenysége, kapcsolatrendszere – különösen az e területen a múltban felmutatott sikerekhez képest – folyamatosan gyengül.
- A magyar felsőoktatás képzési területei közül a színházi és filmes képzés az adófizetők által finanszírozott legdrágább felsőfokú oktatási területek közé tartozik, ehhez képest az egyetemen végzett hallgatók nem szolgálják ki a magyar kőszínházi hálózatot, melyet az adófizetők befizetéseiből, közfeladatellátás céljából tart fenn az ország.
Az MTT szerint az elmúlt évtizedben folyamatosan csökken azon színészhallgatók száma, akik végzésük után a kőszínházakban helyezkednek el. Hozzáteszik, különösen fájó az is, hogy a végzett színházrendezőket alig-alig hívják rendezni a kőszínházakba. Ennek elsősorban az az oka, hogy az egyetem oktatói közössége a független szféra felé orientálja a hallgatókat, mely bár szakmailag érdekes és fontos kihívás, ugyanakkor az ország színháznézőinek kiszolgálása szempontjából megengedhetetlen.
A Magyar Teátrumi Társaság arra is rávilágít levelében, hogy az SZFE oktatási, tudományos és menedzsment tevékenysége az elmúlt évtizedek során nem újult meg és nem tudott felfrissülni. Változatlanul ugyanazon szakmai kör folytat oktatási gyakorlatot az egyetemen, merev és elavult struktúrákhoz ragaszkodva, beszűkült elképzelések mentén.
“Mindezen fentiek igazolják, sőt elengedhetetlenné teszik, hogy a hazai színházi és filmes felsőfokú képzésben változások történjenek, a felsőoktatási autonómia messzemenő figyelembevételével” – indokolják a modellváltás szükségességét.
A Színház- és Filmművészeti Egyetem körül azóta áll a bál, amióta az egyetem közlése szerint a sajtóból értesült arról, hogy a kormány szeptemberre átalakítaná az SZFE modelljét, alapítványi egyetemmé téve azt. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium ezzel szemben azt állítja, az ITM több alkalommal is egyeztetett a Színház- és Filmművészeti Egyetemmel a modellváltásról. Az SZFE kifogásolja a szeptemberi időpontot is, és közleményükben azt is kiemelték, az átalakítás nem biztosítja az egyetem autonómiáját, a szaktudás érvényesítésének lehetőségeit.
Fotó: Horváth Péter Gyula