A sorozat negyedik részében Európáról beszélgettünk. Egyrészt egy csipetnyi szkepszissel a kontinensről, pontosabban arról, hogy Európa mint földrész és mint gondolat, mennyire nem egyenlő az Európai Unióval, különösen annak utóbbi években vett irányvonalával. Másrészt pedig a dalról, amely az egységes, magasztos, már-már szakrális Európa gondolatát 1984-ben, tehát még jóval a vasfüggöny lehullása előtt megfogalmazta, ráadásul annak keleti oldalán. Naná, hogy az időközben világszerte ismertté vált, számos előadó által feldolgozott dal szerzője és előadója, Varga Miklós a vendégünk.
Nálunk nincsenek komoly, értékelhető zenei teljesítmények, a magyar pop- és rockzene mindig a nemzetközi trendek után kullogott, a fasorba’ se vagyunk… igaz? Mutassuk már meg hogy nem így van! – ezt a célt tűzte ki maga elé Kosik Kristóf, aki évtizedeken át sikeres, a nagypolitikában is fajsúlyos ügyvédként egyszer csak úgy döntött: ezentúl a hobbijának, a zenélésnek és a magyar zenetörténet kutatásának szenteli idejét. Jeszenszky Zsolt nagyjából fordított utat jár: 25 éves zeneipari múlttal a háta mögött lett “politikai hobbista”, de persze zenei múltját, sem a zeneszeretetet nem tudja, nem is akarja maga mögött hagyni. A “Magyar Virtus” sorozatban egy-egy fél órára visszaveszi legkorábbi sapkáját, és ismét zenészekkel beszélget. Zsolté a szkeptikus szerep, hogy megkérdőjelezze, vagy legalábbis úgy tegyen, mintha nem értené, hogy miért is vált legendássá egy-egy honfitársunk a zene világában; Kristóf pedig az “angyal ügyvédjeként” mindegyiküket nem hogy megvédi, hanem kellően fel is magasztalja.
No. és persze, hogy felbukkannak maguk az érintettek is..
.