Szép szombati reggel virradt, így program hiányában úgy döntöttünk meglátogatjuk a Millenárison a Gasztroangyalos kiállítást. Ha már Borbás Marcsi szoknyája olyan szépen lebeg mindig a tévében, miközben bambiszemekkel szökell adásról adásra, akkor nézzük meg milyen a nevével fémjelzett kiállítás, ahol a műsoraiban szereplő termelőkkel, és az általuk közvetített gasztronómiai értékekkel lehet megismerkedni.

HENGER DÁNIEL – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport

SERES TIBOR – Fotók

Kicsit borsosnak tűnő 1500 Ft-os belépőt harangoztak be a zinterneten, de a kiállítók mennyiségét látva bizony bőven megéri az árát. Ráadásul ugye Budán van, így az asztalról mindent rögtön zacskóba söprő gyűjtögetők jó eséllyel elkerülik a rendezvényt, és nem csak látni, hanem kóstolnivaló is marad.

A 11-es kezdés ellenére már 10:30-kor nyugodtan be lehetett menni. Egyszerű beléptetés, bankkártyás fizetés, kiváló szervezés! És nem mellesleg nem Mikiegér bábu mászkált a gyerekek között, hanem Süsü a sárkány. Ugye ő kicsit zöld, kicsit régi, de legalább a miénk.

Jobbra elindulván rögtön húsmentes ételeket találtunk, ami – hogy őszinte legyek – nem a mi világunk, de azért kapott esélyt, és meglepően jó volt. Nagy adag zöld cucc volt egy turmixgépben, melyből előbb ittunk aztán kérdeztünk. Alma-banán Spenót turmix. Némi vodkával akár long drink is lehetne. Reméljük másnak is eszébe jut!

finom02

Továbbmenve megismerhettük a Magyarországon honos növényeket még mag-formában, hogy ne csak együnk, hanem tanuljunk is valamit. Lehetett szagolgatni, tapogatni, ahogy a 21. században a nagyvárosi felnőtteket korrepetálni illik alapvető mezőgazdasági ismeretekből.

finom034

Az igazán érdekes dolog – amiért tényleg megérte eljönni – ezután következett. A Batha–Porta standjánál felállítottak egy sajtoló üzemet, ahol az ember orra előtt gyártották le a tökmag olajat. Nyugodtan lehetett a kihelyezett kenyér darabokkal tunkolni, vagy akár a már kipréselt olajból helyben készített tökmagpogácsákat rágcsálni. Egy stadionnyi ember jól lakott volna vele…

finom0567

A Szamosnál mindenféle meglepő likőrt lehetett kóstolni. A marcipános egészen kiváló volt, kis mennyiségben csak jogosítványra veszélyes, nagy mennyiségben halálos másnaposság a következménye tesztcsoportunk szerint.

finom08

Egyel odébb a Parajdi Só standjánál sikerült megállnunk, ahol nem csak sima sót, hanem füstöltet, ételízesítőket és érlelt sajtokat lehetett kóstolni. A sajt szaga simán közelített a lábszaghoz, de az íze tökéletes volt. Sajtügyben tehát kifejezetten ellenjavallt az előítéletesség.

finom09101112

A Kávé Házánál sikerült mindössze 400 Ft-ért inni egy – mindenfajta sznobizmus nélkül – különleges kávét. Egy speciális csepegtetős cuccal készítették, melyben jég volt elhelyezve egy kávé pogácsával az alján. 6 óra alatt csepeg át állításuk szerint a kávé. Emiatt egyébként rendkívül intenzív íze volt, de mégsem lett gyomorforgatóan erős.

finom131415

Kóstoltunk még rengeteg mindent, de ami számomra különlegesebb volt a sok lekvár szörp savanyú, hústermék és egyéb között, az a Csipke és kökénybor volt. Na persze hogy az alkohol, de hát ilyet sem minden kocsmában kapni.

finom16

Összegezve az ott töltött pár órát nyugodtan kijelenthető, hogy tökéletesen sikerült, ami meglehetősen ritka a manapság szokásos fesztiváldömpingben. Noha Borbás Marcsival nem találkoztunk, a műsoraiban bemutatott 120 kiállítóval igen, és a Gasztroangyalos műsora kiváló előszűrőnek bizonyult. Rossz, stílustalan, parasztvakító termékkel egyel sem találkoztunk.

Ha a kiállítás célja az volt, hogy felhívja a figyelmünket a magyar gasztronómia értékeire, akkor esetünkben sikerrel jártak.

Magyarország Finom. És tényleg.