“Amikor énekeseket kerestem, az volt a legfontosabb, hogy nagyon egyediek, karakteresek legyenek (…) Azt viszont nem gondoltam volna, hogy szinte mindegyiküknek van valamilyen kötődése a ’20-as, ’30-as évek világához. Kiss Tibinek például a cigányzenéhez, hiszen a nagyapja aranykoszorús magyar nótaszerző volt” – mondja Farkas Róbert a lassan 15 éve töretlen sikerű Budapest Bár vezetője. A zenészt többek között a szombati Várkert Bazárbeli dupla koncertről kérdeztünk, de arról is beszélgettünk, gondolta volna-e 2007-ben, a formáció megalakulásakor, hogy a kávéházi cigányzene újraéleszthető lesz a 21. században.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Csodálatos környezetben, a Várkert Bazárban adtok koncertet szombaton, ráadásul duplán, délután 3-kor és este 7 órától is, és már telt házas mindkettő. Ez azért nagy dolog, pláne így, járvány idején. Mennyit tudtatok koncertezni idén, és mit tapasztalsz, mennyire nyitottak az emberek a közösségi eseményekre?
Szerencsére nyáron elég sokat tudtunk koncertezni és főként ősszel éreztem azt, mintha hasonlítana azokhoz az időkhöz, amikor még nem volt Covid. Nyáron voltak olyan helyszínek, ahol elkordonozták a nézőtereket, és oda csak igazolvánnyal lehet belépni, de más változást nem igazán érzékeltem. Az őszi, téli koncerteknél, vidéki nagyobb városokban előfordult, hogy a betervezett dupla koncert helyett csak egyet tudtunk megtartani, de azt kell, hogy mondjam, még mindig sokan járnak Budapest Bár koncertekre. Halljuk mindenfelől, hogy elég nehéz helyzetben vannak a zenekarok,  színházak, ahol előfordul, hogy fél- vagy negyedházzal kell megtartaniuk az előadásokat, és nekünk is meg kell küzdenünk a nézőkért.

Fotó: Lettner Krisztina

Lesznek karácsonyi dalok is a duplakoncerten? Kicsit avass be minket, hogy milyen repertoárra számíthatunk, és kik lesznek a közreműködők!
Pár éve készítettünk egy karácsonyi albumot Ünnep címmel. Amikor megfordult a fejemben, hogy kellene egy ilyen album, a ’20-as, ’30-as évek magyar karácsonyi dalaival szerettem volna megtölteni. Sajnos nem sok ilyen témájú dalt találtam, és csak egyetlenegy maradt fent a rostánkon ebből az időszakból. A Jön a fehér karácsonyt Szalóki Ági énekli a lemezen, ezen a koncerten pedig Behumi Dóri fogja. Viszont ahogy szélesítettük a kört, és mentünk tovább az időben, nagyon jó dalokra bukkantunk. Az Ünnep tényleg egy olyan album lett, amit nagyon szívesen játszanánk többször, de mivel karácsonyi, egy évben csak egyszer tudjuk, úgyhogy nagyon örülünk, hogy szombaton ismét előadhatjuk. A lemez anyaga nem tölt ki egy teljes koncertet, így természetesen a Budapest Bár állandó repertoárjából is válogattunk. Velünk lesz a Várkert Bazárban Rutkai Bori, Németh Juci, Behumi Dóri, Mező Misi, Kiss Tibi, Lovasi András, Szűcs Krisztián, Keleti András és Ferenczi Gyuri is, úgyhogy nagyon várjuk. Különösen jól eső érzés lesz újra közönség előtt játszani, hiszen tavaly online karácsonyi koncertet adtunk, és nagyon drukkoltunk, hogy az idén ne ez legyen.

Eredetileg egy lemez erejéig álltatok össze 2007-ben, mára az egyik legkeresettebb koncertzenekar lettetek. Hitted volna, hogy a kávéházi cigányzene újraéleszthető lesz a 21. században?
Egyáltalán nem, és nemcsak a műfaj miatt, hanem mert népszerű, folyamatosan koncertező zenekarok frontembereit hívtam meg, és egyáltalán nem gondoltam, hogy a Budapest Bár beilleszthető lesz a zenekari menetrendekbe. És persze azt sem, hogy a közönség ennyire vevő lesz erre a műfajra.

A legelső koncertünk rögtön dupla telt ház volt 2007. december 19-én a Katona József Színházban, és azóta is töretlen sikerrel játszunk, most már lassan 15 éve.

Úgyhogy nekem igazán örömteli volt, amikor szembesültem azzal, hogy nemcsak egy albumot készíthetek ezekkel a kiváló művészekkel, hanem elkezdhetünk koncertezni is. Már az első koncerten éreztem, hogy mindenkiben sokkal több van, kíváncsiak, nyitottak erre. És amikor elkezdtek jönni a felkérések, akkor mindenki egyből rábólintott.

Szerinted a ’20-as, ’30-as évek kávéházi zenéjének melyik az a szegmense, ami ennyire vonzó a mai közönségnek?
Hozzá kell tennem, zenei értelemben most már sokkal tágabban kell beszélnünk a Budapest Bárról, de valóban ’20-as, 30-as évek zenéje volt a kiindulópont.

A kávéházi cigányzene merőben más, mint a hagyományos cigányzene – itt alapvetően a kuplék, a sanzonok, a pesti dalok dominálnak. A szöveg, a dallamvilág, ez a fajta könnyedség nagyon közel áll az emberekhez, és az is sokat számít, hogy olyan énekesek adják elő, akik előtte még nem csináltak ilyet. Kiss Tibi, Lovasi András – akik sokak számára ikonok – egy teljesen másfajta szituációban, más zenei közegben mutathatták meg magukat, és olyan dalokat énekeltek, amelyeket eddig még nem.

Arról nem is beszélve, hogy nagyon kevés olyan produkció van, ahol ennyi énekes van (a Budapest Bárnak 12 énekese van), és tényleg nagy örömmel muzsikálunk, ezt pedig a közönség is megérzi. Generációkat tartunk össze, az unokáktól a nagyszülőkig mindenki jól érzi magát a koncertjeinken. Azt, hogy ennek a zenének melyik az a szegmense, ami ennyire vonzó, nehéz megfejteni. Ahány embert kérdeznénk, annyiféle választ kapnánk. Sokszor mondják, hogy ez az egész egy olyan különleges élmény, vagy kikapcsolódás, ami felér egy wellness hétvégével. Fontos az is, hogy mindig más élményt kapnak, nincs két egyforma koncertünk. Ez nekünk is jó, hiszen ha egy héten három koncert van, akkor nem ugyanazokat a dalokat játsszuk, és mindig más az énekesek összeállítása is.

Fotó: Lettner Krisztina

Az általad meghívott előadók minden esetben könnyen rá tudtak csatlakozni erre a műfajra? Nem volt ebben rizikó?

Amikor énekeseket kerestem, az volt a legfontosabb, hogy nagyon egyediek, karakteresek legyenek. Ilyenfajta félelmem nem volt. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy szinte mindegyiküknek van valamilyen kötődése a ’20-as, ’30-as évek világához. Kiss Tibinek például a cigányzenéhez, hiszen a nagyapja aranykoszorús magyar nótaszerző volt.

Amikor Németh Jucit felkértem, hogy énekelje el a Szívemben bomba van című dalt, azt mondta, annyira boldoggá teszi, hogy ezt elénekelheti, mert emlékszik, amikor pár éves kislány volt, az anyukája az ölébe vette, és ezt a dalt énekelte neki. Szeretettel és tisztelettel nyúltak ezekhez a dalokhoz, és látom rajtuk, hogy ez a zenei kirándulás jót tesz nekik, és élvezik is.

Mit gondolsz, hogy milyen szemlélettel érdemes nyúlni ezekhez a majdnem százéves dalokhoz?
Amikor az első instrukciókat adtam az énekeseknek, azt kértem tőlük, hogy ne nézzenek utána a daloknak, hiszen nem kultúrtörténeti megoldásokat várok tőlük. Azt szerettem volna, ha tiszteletben tartva az eredetit, de úgy énekeljék el ezeket a dalokat, mintha ők írták volna. Mert tényleg attól lesz jó egy dal, és ők is azért ilyen nagyszerű előadók, mert a saját gondolataikat, szövegeiket, dallamaikat éneklik, és ez nagyon hiteles a közönség felé. Fontos, hogy szeresse az előadó az adott dalt, hogy legyen kapcsolata vele, így valóban felfrissülnek, új lendületet kapnak. Természetesen a hangszerelésben is valami újszerűre törekedtünk.

Már az induláskor az volt a vágyam, hogy létrehozzunk egy olyan hangzást, amely alapján ránk ismernek. Szerencsére ez meg is valósult, tudunk beszélni “budapest báros” hangzásról.

Hol lesznek még koncertjeitek a következő hetekben?
Az A38 Hajón lesz a szilveszteri koncertünk, de újév első napján is játszunk a MOM Kulturális Központban, szóval nemcsak búcsúztatjuk az óévet, hanem köszöntjük is az újat. Ezen kívül Orosházán, Szolnokon, Tatabányán, Sopronban és Miskolcon is lesz Budapest Bár koncert még az idén. Jövőre leszünk tizenöt évesek is, ezt nagyon várjuk már. Szeretnék egy újabb albumot készíteni, ami szépen összefoglalja majd ezt a tizenöt évet, úgyhogy január-februárban ezen fogunk dolgozni.

Lesz jubileumi nagykoncert is?
Igen, mindenképpen, de ebbe majd jövőre avatjuk be a közönséget. Nagyon sok meghívásunk van jövő nyárra, remélem a járványhelyzet is lehetővé teszi majd, hogy koncertezzünk, és visszakapjuk a régi életünket.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula