“Már maga a jelölés is ugródeszkának számít” – Interjú Tóth Barnabással, a Susotázs című Oscar-esélyes magyar rövidfilm rendezőjével

Annak ellenére, hogy az idei Oscar-díjra rekordszámú magyar produkció tűnt esélyesnek, végül csak a Susotázs című rövidfilm tudott felkerülni arra a szűkített listára, amelyből a kategória későbbi győztesét is választják majd. Január 22-én már azért drukkolhatunk, hogy minden idők legnézettebb magyar rövidfilmje, az Újratervezés rendezőjének új alkotása bekerüljön az öt Oscar-várományos rövidfilm közé. Tóth Barnabás rendezővel és színésszel, a Momentán Társulat egyik alapító tagjával beszélgettünk.

MARKOVICS PÉTER – 061.hu

A forgatáson még Flört címen futott a film. Miért lett végül Susotázs?
Már a vágóasztalon volt a film, azután változtattam a címen, hogy már láttuk, milyen szép, érzéki ívet vett a romantikus szál Göttinger Pál monológjával. Egy neves tolmácstól hallottam a kifejezést, akit a forgatás előtt felkértem, hogy készítsen fel kicsit a szakmából. Magam is utánanéztem, és a susotázs szó, máshogy írva ugyan, de valóban több nyelven, például franciául is használatos. Azt a technikát takarja, amikor a tolmács közvetlenül az alany fülébe súgja a fordítást.

A Susotázsban az előző rövidfilmed, a Hajdu Szabolcs főszereplésével forgatott Van egy határ motívumai köszönnek vissza. Gondolom, nem véletlen, hogy mindkét film, bár hangulatát tekintve eltérő témában, egy kegyetlen fordulatra van felhúzva, az angol nyelv is visszatérő elem, Göttinger Pál pedig mindkettőben tolmácsot alakít…
Szorosan a két filmnek nincs köze egymáshoz, bár Göttinger Pali tényleg vicces összekötő elem és nem is volt kérdés, hogy a Susotázsban ő alakítja – ezúttal főszereplőként – valamelyik tolmács szerepét. Csavart, csattanót majdnem mindegyik rövidfilmemben alkalmazok, és az idegen nyelv beemelése is jellemző, ami a neveltetésemből fakadhat: édesapám franciatanár, külkeres végzettségem okán pedig hosszabb-rövidebb ideig éltem külföldön. Ráadásul, ha úgy alakul, ma én is egy olyan fülkében fordítgatnék, mint a film szereplői. Annak idején ugyanis a filmművészeti főiskola mellett az EU tolmácsképzőbe is jelentkeztem, csak oda nem vettek fel.


A Mindenki, Deák Kristóf rövidfilmjének tavalyi Oscar-diadala szerepet játszhat a te filmed megítélésében és általában a fiatal magyar filmesek iránti szakmai figyelem felkeltésében?
Nem hinném. Egyik kedvenc filmrendezőm példájával élnék: a dán Anders Thomas Jensent a 90-es évek közepén zsinórban háromszor jelölték a legjobb rövidfilm díjára, harmadszorra végül megkapta a szobrocskát. Az persze jó, hogy van némi hype most a magyar film körül, de nem hiszem, hogy ez befolyásolná azokat az amerikai filmakadémiai tagokat, akik a Susotázst beszavazták a legjobb tíz közé. Nyilván magamból indulok ki: ha nézek egy román filmet, hidegen hagy, hogy mennyire illeszkedik a román újhullámba, a produkciót csakis önmagában értékelem.

Milyen kapuk nyílhatnak meg egy rendező előtt, ha rövidfilmmel nyer Oscart?
Deák Kristóf erről is biztosan tudna mesélni. Már az első tízbe jutás is óriási dolog, pláne a jelölés, az Oscar-díj besöpréséről nem beszélve. A nyilatkozataiból tudom, hogy a Mindenki sikere után egyre közelebb kerül egy amerikai nagyjátékfilm megrendezéséhez. Másrészt azonban tény, hogy a rövidfilmes Oscar gyakorlatilag hidegen hagyja a hollywoodi potentátokat – filmcsillagokat, stúdiófőnököket -, nem véletlenül adják át ezt a díjat a ceremónia legelején, amikor sokan még a mosdókban szöszmötölnek. De kétségtelen, hogy már maga a jelölés is ugródeszkának számít. Ezért van az, hogy nem tudnánk felidézni egyetlen idős rövidfilmes rendezőt sem, ahogyan hajlott háttal végigcsoszog a vörös szőnyegen. Negyven éves kor felett már nem szokás rövidfilmekre szakosodni.

Fotó: Dévai Zoltán

Meglepően erősek a magyar rövidfilmek: tavaly Bucsi Réka LOVE-ja vagy Andrassev Nadja A nyalintás nesze című kisfilmjét is agyondíjazták, az idei Friss Hús rövidfilmfesztiválon is hemzsegtek a jobbnál jobb magyar kisfilmek. Az Oscar-díjas Mindenkit és a neten másfél milliós nézettséget elért Újratervezés című filmedet leszámítva azonban nagyon kevés magyar rövidfilm jut el a nézőkhöz. Annak ellenére, hogy az internet korában élünk, és többnyire könnyen és gyorsan fogyasztható műfajról van szó.
Ennek sajnos számos oka van, de csak fárasztóan hosszú és összetett választ tudnék adni. Az Újratervezést többször is kiraktam a netre pár napra, a harmadik alkalommal három nap alatt érte el az egymilliós nézettséget, amiben komoly szerepet játszott, hogy néhány népszerű portál kirakta a filmet és cikkezett róla. Elsőre harmincezer megtekintést hozott, amivel akkor nagyon elégedett voltam, mint ahogy most is nagyon elégedett vagyok a Susotázs 120 ezrével, amit szintén három nap alatt ért el. Remek számok, de kereskedelmileg persze semmit nem érnek, mivel ingyen nézhetik az emberek. Jóval nagyobb teljesítmény volna moziban elérni hasonlót…

Nyilatkoztad, hogy a Filmszemle hosszú éveken át mellőzte a munkáidat, ami igen rosszul érintett és hát a sors fintora, hogy éppen a Filmalap előtti MMKA-korszakban agyontámogatott és öncélú művészfilmes közegét fricskázó rövidfilmed, a (terep)Szemle volt az első műved, amit beválogattak. Az elutasításokból fakadó csalódottság az oka, hogy készülő második nagyjátékfilmed, az Akik maradtak nem a mozikban, hanem a képernyőkön landol majd?
Ezt a filmet a Médiatanács és nem a Filmalap támogatásával készítettem, ami az eredmény szempontjából persze lényegtelen. Mozifilm hosszúságú és igényű tévéfilmről van szó, a producerrel pedig arra jutottunk, hogy ennek megfelelően megpróbáljuk mozifilmként fesztiváloztatni és forgalmazni, továbbá elérni, hogy a televízió csak később vetítse, ahogy normális esetben a piaci vagy kultúrdiplomáciai szabályok azt diktálnák. Meglátjuk. Ami biztos, hogy a film így vagy úgy, de idén már eljut a nézőkhöz.

Gondolom más nagyjátékfilm-tervekkel is bombáztad a Médiatanácsot vagy a Filmalapot…
A tévénél, a Mecenatúra programban kapásból elfogadták a pályázatom, a Filmalaphoz azonban hiába pályáztam az utóbbi években egy rakás filmtervvel. Az elutasítottak között van egy Könyves Kálmán idejében játszódó történelmi, boszorkányos film, amit már elkezdtünk fejleszteni, de októberben leállították. Van egy európai nagyvárosokban bonyolódó szerelmi történetekből felépülő film, olyasmi mint az Igazából szerelem, csak kevésbé könnyed. Aztán egy disztópikus, a jövőbeli Magyarországon játszódó sztori, amiben a lebutított emberek zombiinváziója zajlik. De akad filmes táborban játszódó horrortörténetem is, meg olyan, amiben egy neonáci és egy meleg zsidó fiú testet cserél egy baleset után, és említhetném azt, amely egy háromgyerekes magyar család boldogulását követné nyomon Londonban. Szóval mindig tele vagyok tervekkel, alázatosan, szorgalmasan és türelemmel végzem a dolgomat, és nem haragszom senkire, ha elutasítanak. Pályázgatok tovább.


Téged és például a történelmi filmtervedet hogyan érintheti a tévéfilmek támogatására létrejövő új pénzalap? Az indoklás szerint ugye erre azért van szükség, hogy több Vajnáéktól független történelmi tévéfilm készülhessen, miután a Filmalapot és a Hunyadi-film forgatókönyvét is heves támadások érték.
Nagyon remélem, hogy pozitívan. Ha két filmablak lesz egy helyett, az máris egészségesebb felállás, és persze nekem is dupla esélyt jelent. De minden a minőségen múlik, meg azon, mennyire mászik bele a rendszerbe a politika vagy a hozzá nem értés. Minden sztorit, a dicsőségben, hősökben gazdag történelmünket is meg lehet fogni izgalmasan, és persze didaktikusan, dögunalmasan is.

Decemberben azt nyilatkoztad, hogy eldugtátok a Susotázst, mert Oscar-várományosként nagyobb a tét, így amíg forgalmazót kerestek, nem mutogatjátok. Most magad raktad ki a netre. Ezek szerint találtatok világforgalmazót?
Igen. A New Europe Film egy lengyel forgalmazó, amely eddig több Oscar-jelölt alkotással is foglakozott. Ők javasolták, hogy jó stratégia, ha kirakjuk a filmet, amiben megerősített az az angol PR-ügynökséget is, amivel szintén leszerződtünk. Én mindenesetre örülök az újabb hype-nak, amiből talán a tengerentúlra is átjut valami.  

Miért csak egy hétig volt kint a film a neten?
Mert ha bejutnánk az öt jelölt közé, azok automatikusan moziforgalmazásba kerülnek Amerikában, és bár nem tiltják, biztosan morcosak lennének, hogy miközben pénzért árulják, a neten ott virít ingyenesen. 

Fotó: Dévai Zoltán

Szinkronizálsz még? Régebben sok filmben hallhattuk a hangodat, például Sick Boy magyar hangja voltál a Trainspottingban.
A film meg a színház miatt a szinkronizálás visszaszorult az életemben. Sokszor nem is bánom, mert – tisztelet a kivételnek-, a hatalmas filmes és sorozatkínálat miatt igen mélyre csúszott a szinkron minősége. Gyorsan kell dolgozni egyre kevesebb pénzért, a felvétel próba nélkül, gépiesen, azonnal zajlik és a szinkronszakma is felhígult. Elvétve azért előfordul, hogy szinkronizálok. Most például a Szeretlek Ramón! című mexikói szappanopera-sorozatban adom a címszereplő magyar hangját. Elég vicces, nagyon élvezem. Egyébként nagy bánatom, hogy a Trainspotting folytatásában lecserélték szinkronhangokat. A film trailerében még én voltam a Beteg Srác.

A Momentán Társulat alapító tagja vagy, filmekben is szerepeltél: Eperjes Károly unokáját játszottad az Eldorádóban, A legényanyában a fiát. Melyik elfoglaltság tölt be fontosabb szerepet az életedben?
Azt hiszem, a film valamivel fontosabb számomra a színháznál. A csúcs az, ha a rendezés mellett a forgatókönyvet is én jegyezhetem, de ez manapság sajnos luxusnak számít a hazai filmkészítésben.

A vezető kép az Újratervezés forgatásán készült
Fotó: Varga Gábor

2019-01-16T06:43:18+00:00 2019. január 15.|