Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •  

Hatvankilenc éves korában elhunyt David Bowie brit énekes, dalszerző, producer, az elmúlt évtizedek egyik meghatározó könnyűzenei alakja, legsokoldalúbb művésze. 

MTI

 Az 1947. január 8-án Londonban David Robert Jones néven született Bowie tizenévesen kezdett szaxofonon játszani iskolai zenekarokban. Az iskolának még egy dolgot köszönhetett: egy játszótéri verekedés után (szembeszúrták a körzővel) egyik pupillája megbénult, ennek következtében két szeme más-más színű lett. Pályája nehezen indult: első albuma nem keltett visszhangot, megbukott egy filmje is, egy ideig megélhetése érdekében még kabarékban is fellépett. Immár David Bowie néven (művésznevét egy híres amerikai pionír és a róla elnevezett vadászkés ihlette) 1969 nyarán a holdra szállás kapcsán született első sikere, a Space Oddity című szám.

Folytatás azonban nem következett, és a sajtó egylemezes sztárként temette. Egy évvel később csattanós választ adott: zenekarával, amelyben a fő szerepet Mick Ronson gitáros játszotta, megjelentette a The Man Who Sold The World című lemezt, borítóján a transzvesztitának maszkírozott Bowie kihívó pózban hevert egy díványon. Ezt követte 1971-ben a populárisabb Hunky Dory, majd 1972-ben az évtized egyik legfontosabb és legnagyobb hatású lemeze, a The Rise and Fall of Ziggy Stardust and the Spiders from Mars. Bowie Ziggy Stardust-alteregójával még egy albumot adott ki Aladdin Sane címmel, majd megvált elhasznált glam rock szerepétől és gitárosától. Egy újabb tematikus lemez (Diamond Dogs) és egy addig soha nem látott méretű világturné a hetvenes évek szupersztárjává avatta. A sikert nemcsak zenéjének, hanem a külsőségeknek is köszönhette: a fémes hangú, kifestett énekes műsorát látványos show-elemekkel körítette. Bowie ettől kezdve két-három évente váltogatta alteregóit, mindig az aktuális stílusirányzatok előtt járva egy lépéssel, méltán kiérdemelve a rockzene kaméleonja titulust.

Az 1974-ben Amerikában megjelent Young Americans című korong (rajta a Lennonnal közösen írt Fame) a Philadelphia-sound jegyében készült, az első diszkólemeznek is tekintik. 1976-ban egy új alteregó, a “sovány fehér herceg” képében készítette a Station to Stationt, amelyet sokan pályafutása legjobb lemezének tartanak. Ezután Nyugat-Berlinbe költözött, ahol a minimálzene apostola, Brian Eno társaságában elkészítette híres trilógiáját (Low, Heroes, Lodger) – ezekben az években keményen kábítószerezett, saját szavai szerint mindent lenyelt a dinamiton kívül, de sikerült úrrá lennie szenvedélyén. Ezután egy pophangzású korong, majd a diszkós Let’s Dance következett, amelyekhez emlékezetes videóklipek készültek. Felejthető albumok után újabb fordulat jött: 1989-ben heavy metal jellegű együttest alakított Tin Machine néven, de két album után feloszlatta.
 
A dzsessz és hip-hop elemeit ötvöző Black Tie, White Noise komoly siker lett, ezt több kísérletező kedvű korong követte, dolgozott ismét Enóval, az indusztriális rockot játszó Nine Inch Nails-zel. Az elsők között “költözött az internetre”, az 1999-es Hours… című albumát már csak ott terjesztette. Saját kiadót is alapított, ez jelentette meg az új évezredben a legjobb formáját idéző Heathen és Reality című lemezeit. Ezután tíz év hallgatás következett, csak 2013-ban, 66. születésnapján adott ki új albumot, a The Next Dayt, amellyel újra a listák élére került Angliában. A berlini éveket megidéző Where Are We Now számos országban listavezető lett, de a címadó számhoz készült klipet rövid időre levették a YouTube videómegosztóról, majd korhatáros besorolással tették később vissza. Utolsó albuma, a Blackstar 69. születésnapján, halála előtt két nappal jelent meg.

Bowie producerként és szerzőként olyan zenészeket segített a sikerhez, mint Lou Reed (ő volt a Transformers című lemez producere, amelyen a Walk On The Wild Side megjelent) és Iggy Pop (első szólólemezének producere és társszerzője volt). A nyolcvanas években slágerlistás korongja jelent meg többek között Mick Jaggerrel, a Queennel, Bing Crosbyval és Tina Turnerrel. Hatása kimutatható számtalan zenész, köztük Gary Numan, a Human League, az Ultravox, a Culture Club, Prince és Madonna zenéjében. 1996-ban lett a rock halhatatlanja, 2006-ban életművéért Grammy-díjat kapott és van csillaga a Hírességek sétányán Hollywoodban. Az egyik legsikeresebb előadóművészként mintegy 140 millió lemeze kelt el, a Rolling Stone magazin minden idők 23. legjobb énekesének választotta meg.

A zene mellett sokoldalú művész is volt. Elismerést aratott színészként is: eljátszotta a Broadwayn az Elefántember címszerepét és szerepelt Brecht Baaljában, a filmvásznon láthatta a közönség az Éhség című horrorban, az Abszolút kezdők című zenés filmben, A Földre zuhant ember című sci-fiben és a Csak egy dzsigolóban, amelyben Marlene Dietrich volt a partnere. A Boldog karácsonyt Mr. Lawrence-ben angol katonatiszt, a Krisztus utolsó megkísértésében Pilátus volt, 2000-ben Andy Warholt jelenítette meg, A presztízs című alkotásban egy 19. századi angol mágus szerepébe bújt – a kritika mindig dicsérte. Több könyvet írt, festőként is sikeres volt és még számítógépes játékokhoz is írt zenét. Az évtizedeken át a legelegánsabban öltözködő férfiak közé választott Bowie életéről és műveiből 2013-ban kiállítást rendeztek a londoni Victoria és Albert Múzeumban, amely az intézmény történetének legsikeresebb tárlata lett.

Sokáig a róla kialakított kép része volt meghatározhatatlan nemisége és ő maga is sejttette biszexuális hajlamait. Idővel lehiggadt, boldog házasságban élt a szupermodell Imannal, fia, Duncan Jones sikeres filmrendező. Bowie Magyarországon is többször járt: először 1990-ben, aztán 1997-ben. Egészségi állapotáról másfél éve keringtek pletykák, a rákkal vívott küzdelmet január 10-én vesztette el.

Fotó: MTI/AP/Matt Dunham

 


Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  •  
  •