Tegnap óta attól zeng a sajtó, hogy egy bizonyos Jani Leinonen kamu gyorséttermet nyitott az Opera mellett, amellyel fel szeretné hívni a figyelmet a hajléktalanság egyre csak burjánzó problémájára, miközben az antihajléktalan törvényeket hozó politikusoknak is keményen odamondogat. Látványpékség a javából. Nem más, mint a jótékonyság köntösébe bújtatott exibicionista fricska, amit 3 hétig kénytelenek leszünk nézni, ha tetszik, ha nem. A távolról jött ember tanítja, neveli a bennszülötteket.
AMBRÓZY ÁRON – PestiMese/Nulla6egy Facebook-csoport
Ronald McDonald elrablásáról híressé vált Leinonen június 11-én kamu gyorséttermet nyitott Budapesten az Opera mellett Hunger King néven, amellyel elvileg az a célja, hogy felhívja a figyelmet a hajléktalanság problémájára. Ez mind remekül hangzik, de valójában az egész egy hatalmas bullshit, hiszen mindenki tudja, hogy Finnországban a budapesti módszereknél lényegesebben “effektívebbeket” alkalmaz az utcai “devianciák” ellen, a nálunk jóval szélsőségesebb időjárás miatt legfőképpen. Érdemes belenézni pár utcai webkamera képébe Helsinkiben, és lám, egy darab hajléktalant, kéregetőt nem találunk rajta. De persze senki nem szeret oda szarni, ahonnan eszik, így hősünk idejött, hogy megmondja majd merre hány óra. Köszönjük! Még néhány gyarmatokra induló “pedagógus”, és megtanulunk késsel-villával is enni…
A kiváló projekt lényege egyébként, hogy a Hunger Kingben a művész – a hivatalos kamu szerint – saját zsebből a napi minimálbért, azaz 3400 Ft-ot ad azoknak a szegényeknek, akik kivárják az egész napos sort (amúgy első nap még 50 embernek adott, utána már csak 20-nak). Szerinte ezzel legalizálja az utcán tartózkodást (mintha a tartózkodás, és nem az életvitelszerű ott élést nyilvánították volna szabálysértéssé), megdöbbenti a jómódú budapestieket, és jól beszól Kocsis Máté józsefvárosi polgármesternek, aki pár éve azt nyilatkozta: „Ha nem szorítjuk ki a hajléktalanokat, akkor ők szorítják ki a józsefvárosiakat”. A művész szerint az akció keretein belül alkalmi munkát ad a rászorulóknak, azzal, hogy egész nap várakoztatja őket. Mi viszont úgy gondoljuk, a dolog egyrészt megalázó, másrészt egy csomó olyan ötlettel is elő lehetett volna állni, melyek ténylegesen a probléma kezelésére irányulnak, és nem az indulatok felszítására. A sorban állás nem munka, amennyiben nem tartjuk követendő példának a riói utcagyerekeket, és normális munkáltatónak a jegyüzéreket.
A provokáció és az “érzékenyítés” meg pláne nem az. Az inkább csak tanácstalanság és érzéketlenség a probléma iránt, de legfőképpen megélhetési művészkedés. Persze egy művésznek feladata a provokáció, hogy felhívja a figyelmet egy problémára bármilyen akcióval. De most komolyan hiszi bárki, hogy a budapesti hajléktalanok kérdése nem volt eddig is a fősodorban?
A másik kérdés, hogy miért hozzánk jött? Vajon melyik városban bánnak kesztyűs kézzel a hajléktalanokkal? Esetleg Bukarestben nem lenne helye egy ilyen “érzékenyítő performensznek? De ha már ötletekről van szó…
Hiteles ötlet lehetne például, ha már jótékonyságnak becézik ezt a provokációt, hogy nyit egy tényleges gyorséttermet, ahol az átlagnál drágább hamburgerek bevételeit fordítja jótékony célokra, vagy mondjuk adjon nekik ingyen ételt. Vagy valóban foglalkoztassa őket. Álljon össze egy területen dolgozó intézménnyel, és rehabilitációs munka keretében alkalmazza őket pincérként, konyhásként, takarítóként. A lehetőségek száma végtelen, az ifjú tehetségnek viszont úgy tűnik a magamutogatás és a hírnév jóval fontosabb, mint maguk a hajléktalanok, akiknek a hátán igen nagy tehetséggel kapaszkodik fel a twitterliberálisok és SZTK-keretes szemüvegben Gozsdu udvarozó fiatalok körében.
Hogy aztán hazaérve bemutathassa a portfóliót, és kérhessen támogatást a következő projektjére.