Magyarország egyik legsikeresebb könnyűzenei produkciójának számító Halott Pénz több mint tíz évvel ezelőtt a pécsi Marsalkó Dávid egyszemélyes produkciójaként indult. Ahogy mondja, „önterápiaként” írta a szövegeket, saját problémáit öntötte dalba, hogy megszabaduljon tőlük. Most újabb siker várományos dalok kerültek az éterbe, mert megjelent a Halott Pénz új albuma, az Ülni, örülni, megőrülni. Marsalkó Dáviddal beszélgettünk.
LEIRER TÍMEA – 061.hu
Korábban a neved volt a zenekar neve. Még szólíthatunk Halott Pénznek, vagy ez most már csak a formáció neve?
Én most már inkább Dávid vagyok a Halott Pénzből. Még mindig én vagyok a zenekar mozgatórugója, de igyekszem odafigyelni arra, hogy a most már három éve stabilan működő zenekar többi tagja is előtérbe kerüljön. A fő input még mindig én vagyok, de a Halott Pénz mára egy állandó tagsággal működő valódi zenekar lett.
Amikor először láttam a zenekart élőben a Petőfi Rádió Akusztik felvételén, nem gondoltam volna, hogy sztár leszel majd. Ott állt egy magas, félénk srác, napszemüvegben, aki alig lépett ki a mikrofon állvány jótékony „takarásából”. Jók voltatok, de látszott, hogy rengeteg benned a gátlás és a kétség.
Persze, hogyne lett volna. Mindig afféle visszahúzódó srác voltam, ennek a gyökerei – népszerűség ide vagy oda – a mai napig megmaradtak. A gátlásos srác most is bennem él, de azért az elmúlt évek több száz koncertje megtette a hatását. Sokat segített a közönség, az elmúlt pár év, és a rengeteg koncert, hogy kinyíljak, felszabadultabb legyek. Az ember megszokja a színpadi létet, megtanul szerepelni, ráadásul nagyon sok szeretet kap, ami növeli az önbizalmát. A színpadi rutin és a felénk érkező energiák sokat dobtak rajtunk, hogy profi előadóvá válhassunk.
Azt mondtad, a dalok mind a mai napig terápiás céllal készülnek.
Én csak így tudok dolgozni. Az, hogy terápiás céllal készülnek a számok, azt jelenti, hogy nagyon sok a saját sztori, a dalok olyasmiről íródnak, amik vagy velem, vagy hozzám nagyon közel álló emberekkel történtek. Azzal, hogy kiírom magamból a sztorikat és a hozzá fűződő érzelmeket, könnyebben el tudom fogadni a dolgokat. Ez remekül működő terápia, ezért is tartom nagyon fontosnak, hogy mindenkinek legyen valamiféle kreatív tevékenysége az életében, ami kikapcsolja, elvonja a figyelmét a problémákról. Legyen az festés, zenélés, éneklés, varrás vagy kertészkedés, a lényeg az, hogy segítsen levezetni a hétköznapi feszültséget.
Milyen típusú szerző vagy? Leülsz és „kipattan belőled” a nagy mű, vagy hónapokig nyűglődsz egy-egy számon?
Nincs állandó, minden esetben jellemző szerzői folyamat. A rap műfaji sajátosságai miatt nyilván sokkal több szövegre van szükség, mint egy normál pop vagy rock dal esetében. Az alkotói folyamat mindig a zene irányából indul el, mindig a kezdetleges zenei alapok készülnek el először, aztán a dallam inspirálja a gondolatokat. A zenével megvan egy hangulat, egy tempó és általában azzal indul a szöveg.
Még mindig egyedül csinálsz mindent?
Alapvetően én maradtam a fő zenei input. Később bekapcsolódik a zenekar is, majd elkészül a szöveg, ami száz százalékban az én munkám. Utána pedig jön az utómunka, ebből is kiveszem a részem rendesen. Szeretem az elejétől a végéig rajta tartani a szemem a produkción.
Az első két, kevésbé sikeres albumod megjelenése után állítólag már megvolt a repülőjegyed Bristolba, ott kezdtél volna valami polgári foglalkozást. Tényleg elmentél volna Angliába?
Nem voltam boldog akkoriban. Több helyen is dolgoztam, egyikkel sem voltam elégedett, és a zenei dolgaim sem alakultak jól. Nem tudom, hogy mivé lett volna az életem, ha akkor elmegyek, de biztos, hogy egészen más irányban indultam volna zenei téren is. Nem akartam abbahagyni a zenélést, de más formában nyomnám, az biztos.
Mi volt a visszatartó erő, ami miatt maradtál? Az, hogy a Feneked a gyengém című dalt játszani kezdte a rádió?
Az volt az egyik érv, a másik pedig az Angard című dal, amihez videoklip készült, és ami nagyon jó szakmai kritikákat kapott. Ezek után még egy esélyt adtam magamnak itthon.
Bejött, hiszen kevesen írnak le két-három év alatt olyan ívet, mint ti.
Azt hiszem, azért ez a két-három év nem így alakult volna, ha az előtte lévő tíz kimarad. Ezért én inkább 12-13 éves intervallumban gondolkodom. Ahhoz, hogy olyan dalok szülessenek, mint a Valami van a levegőben, vagy az Ugyanúgy hallasz, nagyon sok gyakorlásra, tanulásra, tapasztalatra volt szükség. Bár nehéz időszak volt, most már nagyon hasznosnak vélem az első tíz évet. Ennek a sikerekben finoman szólva sem bővelkedő évtizednek a tapasztalata kellett ahhoz, hogy ma ilyen zenéket tudjak csinálni és ennyire népszerű legyen a Halott Pénz zenéje.
Mikor kaptad az első pozitív visszajelzéseket?
Az első lemez 2009-ben jött ki. Alapvetően kevés emberhez jutott el, de közülük mindenki azt emelte ki, hogy mennyire más, mint bármely más előadó zenei világa. A második, úgyszintén kisebb hallgatósághoz eljutó album esetében is ugyanez volt a vélemény. Aztán jött az Angard című dal, aminél már a szöveg egyediségét, a hip-hop zenében amúgy nem megszokott gitáros alapot is kiemelték. Végül a Feneked a gyengém 2012-ben már a bulik kedvence is lett. Underground közegből, hip-hop kultúrából jött, mégis táncoltak rá és buliztak rá az emberek, talán ettől lett olyan nagy durranás.
Az állandó dicséret azóta is az maradt veled kapcsolatban, hogy „más” vagy, mint a többiek, másféle zenei alapok, másféle szövegek.
Semmi direkt, semmi előre meghatározott nincs a zenémben. Tény, hogy ma már sokkal több a komolyabb hangvételű szám a repertoárban, de ez csak az idő múlásának köszönhető, nincs benne tudatosság. Én is egyre tapasztaltabb lettem, már másféle dolgok foglalkoztatnak, mint két, három vagy négy évvel ezelőtt. Mindig azt írom, ami éppen a szívemből, a lelkemből szól, soha nincs benne semmiféle előre elgondolás és tervezés.
Milyen érzés rajongóktól visszahallani, vagy idézetként olvasni a szövegeidet?
Nagyon durva azt látni, hogy mennyien tudják kívülről és mennyire érzik magukénak a szövegeket. Nagyon sok visszajelzés érkezik, de a közönségen érzi az ember a koncerteken, hogy megérinti őket egy-egy szöveg. Fantasztikus energiák áramolnak felénk a nézőtér felől, elképesztő érzés.
Fültanúja voltam, amikor az egyik rádió reggeli műsorában, a születésnapodon meglepetésként felhívták édesapádat és élő adásban beszélgettetek. A szüleid figyelemmel kísérik a pályafutásodat, ők is tudják a szövegeidet?
Mindig édesapám az első, akinek megmutatom, elküldöm az elkészült dalokat, és ő el is mondja a véleményét. Egyébként mindketten rendszeres Halott Pénz koncertlátogatók, a pécsi bulikra mindig eljönnek, de a nagyobb budapesti koncertekről sem szeretnek lemaradni.
Az új album, az Ülni, örülni, megőrülni dalai – azon kívül, hogy több a komolyabb dalszöveg, miben mások, mint az előző lemezé?
Három évvel ezelőtt jelent meg a Szólj anyunak, hogy a városban vagyok album, azóta pedig több klipes dalt is készítettünk, ezek is helyet kaptak az új albumon. Tavaly tavasszal kezdtünk el dolgozni a vadonatúj felvételeken. Nagyon sűrű, rengeteg koncertet, koprodukciót és médiaszerepelést felölelő év volt. Ebben az időszakban születtek a dalok, fárasztó, de egyben nagyon inspiráló is volt az a pörgés, amiben részem, amiben részünk volt.
Maradt a Halott Pénzre jellemző rockosabb vonal?
Persze, a gitár ezúttal is főszerepet kapott, sőt kicsit kísérletezgettem a hangszereléssel, bátrabban és sokkal több hangszert szerepeltettem, mint korábban. Csak élő hangszerekkel, gitárokkal, dobokkal, szintetizátorokkal és fúvósokkal készültek a dalok, ettől nagyon élő az egész. A közreműködők száma kevesebb, mint eddig, viszont vendégként énekel egy dalban Bérczesi Robi, a Hiperkarma frontembere. Mindig nagy Hiperkarma rajongó voltam, boldoggá tett, hogy elvállalta a közreműködést.
Nem mehetünk el szó nélkül a Darabokra törted a szívem sikere mellett, ami 2016 első negyedévében kattintás számokat tekintve a legsikeresebb zeneszám lett. Honnan jött az átdolgozás ötlete?
Az egyik beállásnál az énekesünk, Járai Márk kezdte el énekelni. Aztán később eszembe jutott, hogy még sohasem csináltunk feldolgozást, beugrott a dal… Arra gondoltam, miért ne lehetne ez a mi első feldolgozásunk? Újabb kör volt, amikor engedélyt kellett kérnünk, én beszéltem – remegő lábakkal – Demjén Ferenccel, aki nagyon kedves volt és azonnal beleegyezett az átdolgozásba. Nagyon szeretném, ha ez a dal a generációk közötti átjárást jelentené, ha ez lenne az a sláger, amit minden korosztály a magáénak érez.
Fotók: Halott Pénz-archív, Fűrész Zsolt, Orbán Péter