“Megjöttem New Yorkból, hoztam magammal egy Fender-zongorát, és vele együtt egy vadonatúj zenét” – Szakcsi Lakatos Bélára emlékezünk

A magyar jazz ikonikus alakja volt, az improvizáció mestere, akinek a személye összefonódott a hazai jazz fejlődésével és kiteljesedésével. A Rákfogó, majd a Saturnus együttes tagjaként fontos szerepe volt a fúziós zene hazai terjedésében, nem félt kísérletezni, ötvözte a komolyzenét és a jazz, cigány musicalt írt, megteremtette a cigány jazzt. Szakcsi Lakatos Bélával többször készített interjút a 061.hu, ezekből szemezgetve emlékezünk rá.

MM – 061.hu

“Kezdetben azt mondták, hogy elárultam a jazzt, nem értették, mit csinálunk”

Szakcsi Lakatos Bélával korábbi interjúnkban többek között arról beszélgettünk, szerinte miért tarthatott évtizedeken át a hazai jazz-rock zászlóshajójának tartott Rákfogó hatása. A hetvenes évek elején kulturális forradalom volt az egész világon: új zenék jöttek be, új irányzatok hódítottak a művészetekben, mondta a zenész.

“A hetvenes évek elején megjöttem New Yorkból, hoztam magammal egy Fender-zongorát, és vele együtt egy vadonatúj zenét. Ez a zene forradalmat jelentett a jazzben. Két hét múlva megérkezett a Syrius Ausztráliából és ők is forradalmat hoztak a zenébe. Orszáczky Jackie és Ráduly Mihály átjött hozzánk a Rákfogóba, így öten (a további két tag Kőszegi Imre dobos, Babos Gyula gitáros volt) kezdtünk el együtt zenélni. Óriási sikerünk volt, sokszor nem tudtunk bemenni, mert annyian álltak sorba a koncertjeinkre. A jazz zenészek kezdetben azt mondták, hogy elárultam a jazzt, nem értették, mit csinálunk. Aztán ők is elkezdték ezt a zenét játszani. Az összes popzenész ott ült az első sorban, és minket hallgattak.”

“Tudják, hogy Európában is van jó jazz, elismerik a zenészeinket”

A Kossuth-díjas művésszel a hazai jazzhelyzetről is beszélgettünk, úgy fogalmazott, hogy szétaprózódott, romlott a jazz helyzete Magyaroszágon, ugyanakkor örömmel töltötte el, hogy rengeteg tehetség van Magyarországon, mint mondta:

“Amerikában már nem úgy néznek Magyarországra, mint régen. Tudják, hogy Európában is van jó jazz, elismerik a zenészeinket. Versenyeket nyernek kint a magyarok. Ez egy nagyon nagy dolog.”

Mikor arról kérdeztük, szerinte mitől ízes a magyar jazz, azt mondta, szerinte jó alap, amit a zenésztársaival letett, és s amire a fiatalabb generációk tudnak építkezni. Ugyanakkor problémaként fogalmazta meg, hogy a magyarok kulturális téren sok esetben nem tudják kamatoztatni a tehetségüket. Mint mondta, Lengyelországban és a cseheknél is vannak olyan menedzsmentek, akik tudják nyugat és kelet felé is menedzselni a zenészeket, de itthon nincsenek.

“Nem vagyunk benne a kelet-európai vérkeringésben. Magyarország kicsi ország, ezért is kellene jobban nyitni, először szerintem Kelet-Európa felé. Most az van, hogy egy zenész csinál évi 10-12 koncertet a nagyobb városokban, és kész. Kisebb helyekre nem tud elérni a jazz. A probléma ott van, hogy Magyarországon csak “vesznek” zenészeket, de “eladni” nem tudják őket.”

Na dara! – A feketék azért ismerték el ezt a lemezt, mert ők a cigány érzést, a cigány felfogást nem tudják megjeleníteni

Szakcsi Lakatos Bélával legutóbb idén februárban beszélgettünk zeneakadémiabeli koncertje előtt, amelyen két, szintén kiváló zenésszel, Snétberger Ferenccel és Tony Lakatossal lépett fel. A Nemzet Művészét Na dara! című, kifejezetten a cigány hagyományokra építő, a cigány jazz műfajteremtő darabjának tekinthető lemezéről is kérdeztük, amelyet annak idején megmosolygott a hazai szakma, nemzetközi szinten viszont egy elismert anyag lett. A kérdésre, hogy szerinte miért van az, hogy a saját tradícióinkra épülő művészet sok esetben elismertebb külföldön, mint itthon, így válaszolt:

“Európára és Magyarországra is jellemző, hogy az emberek szívesen hallgatnak olyan jazzt, ami már hasonlít valamire, és vannak, akik egy az egyben lekoppintanak egy híres jazz zenészt. Hogyha valami újat hallanak, akkor azt megmosolyogják, vagy nem értik, mert nem hallottak még ilyet. A jazzt a feketék találták ki, sok fekete azt mondja, hogy ők az amerikai klasszikus zene megteremtői. Az amerikai fehér jazz zenészeket sem feltétlenül ismerik el, sőt feketék is vannak közöttük, akiket nem ismernek el, mert nem a New Orleans-i, templomi vonalról érkeznek. Nagyon fontos, hogy azokat az érzelmeket, amelyeket egy fekete jazz zenész átad, egy fehér jazz zenész nem tudja. A feketék azért ismerték el ezt a lemezt, mert ők viszont ezt az érzést, a cigány érzést, a cigány felfogást nem tudják megjeleníteni.”

Szakcsi Lakatos Bélával arról is beszélgettünk, szerinte hogyan viszonyul Amerika az európai jazzhez. Mint mondta:

“Ők találták ki a jazzt, de nem tudtak volna fejlődni az európai klasszikus zene nélkül. Az igazi nagy sztárok, úgy, mint Keith Jarrett, Chick Corea, vagy a Marsalis-testvérek nem tudtak volna a klasszikus zene nélkül tovább menni. Herbie Hancock-nál és a többi zongoristánál is lehet hallani például a Bartók-befolyást. Igazságtalannak tartom, hogy elfeledkeznek erről.”

Életveszélyes ideológiák mentén megosztani a művésztársadalmat

A Kossuth-díjas művészt rengeteg támadást érte, miután a Magyar Zene Háza megnyitóján belekezdett a Piros volt a paradicsom, nem sárga nótába. Mint azt a 061-nek elmondta, ez csak egy poén volt. A Piros volt a paradicsom egy cigánynóta, tette hozzá, amely független mindenkitől, senkinek nincs a birtokában. “Az ellenzék is írt rá egy szöveget…akkor lehet, hogy az ellenzéknek játszottam? Nem volt ebben semmi”, fűzte hozzá.

A zenész fontosnak tartotta kihangsúlyozni, hogy ő nem politizál, ugyanakkor szomorúan tapasztalja, hogy a művészetben is próbálják egymás ellen hangolni az embereket.

“Rengeteg kollégám van, híres művészek, akikről tudom, hogy a baloldalon vannak, ők pedig tudják, hogy az értékrendem szerint én a Fidesszel szimpatizálok. A különbség közöttünk az, hogy ők nyilvánosan is vállalják a véleményüket, és beszélnek a Fidesz ellen. Én ezt nem teszem. Egyébként Tony Lakatossal és Snétberger Ferenccel sem vagyunk azonos véleményen, mégis fellépünk együtt. Szerintem az, hogy én azt mondom, hogy Fidesz-párti vagyok, az egy normális dolog. Az a jelenség viszont nem normális, hogy megosztják a művésztársadalmat csak azért, mert valaki nem ismer el ideológiákat. Ez életveszélyes, bármelyik társaság is kormányozzon a világban, ha ideológiák mentén akarják megosztani a művészeket.”

Vezető kép: Horváth Péter Gyula