Hosszabb szünet után, Csillagból emberré címmel adott ki új lemezt tavaly ősszel a magyar rockzenei szcéna egyik legjobb csapata, a Turbo. A zenekart hamarosan A Dal 2020 című műsorban láthatjuk, ahol Iránytű című számukat mutatják be. Tanka Balázs énekes és a banda basszusgitárosa, Jero válaszolt kérdéseinkre. Arról beszélgettünk, miért lehet jó platform egy rockzenekar számára ez a műsor, és arról is, miért döntöttek úgy, hogy négy angol nyelvű lemez után a magyarra váltanak.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Kinek az ötlete volt, hogy jelentkezzetek a Dal 2020-ba?
Balázs: Jeróé!

Jero: Igen? Vagy Jávoré (Delov Jávor a zenekar dobosa – a szerk.). Igazából úgy voltam vele, hogy ha már az új lemez magyarul született, és az Iránytű című szám, amivel neveztünk, közérthetőbb, mint általában a Turbo-számok, miért ne próbáljuk meg szélesíteni a bázist.

Mindenki egyből rábólintott a műsorra?
J.: Azért el kellett gondolkodnunk. Picit ambivalens a dolog, mert ez egy olyan fórum, ahol alternatív rockzenekar nem nagyon szokott megjelenni. Főleg mi, akik eléggé „dzsungába” nyomjuk tíz éve, és a közönségünk sincs ahhoz szokva, hogy – minden bántás nélkül – Takács Nicolas-szal lásson minket egy platformon. Lehet, hogy lesz olyan, aki emiatt elpártol tőlünk, ugyanakkor ha elmegy száz ember, de jön helyette ezer új, akkor szerintem már nyertünk a dologgal.

B.: Jelen pillanatban Magyarországon, ha nem áll mögötted egy kiadó, önmagunk kiadói vagyunk, akkor nagyon nehéz eljutnod bárhova. Vagy fizetsz a Facebooknak, vagy valakinek, hogy szétnyomják veled a netet, de ez nagyon sokba kerül. Hiába rakod ki a Youtube-ra, senki nem kattint rá, mert egyszerűen nem látják az emberek. Mi ezzel most szembesültünk, ilyen szempontból neandervölgyiek vagyunk, teljesen kiestünk a bizniszből… Más kommunikációs csatorna nem igazán van itthon: nincs rockrádió, vagy olyan megjelenési platform, ahol megnyomnának egy ilyen albumot. Azt viszont mindenképp meg akartuk nézni, mit szólnak az emberek a magyar nyelvű anyagunkhoz. Igaz, emögött sem volt olyan nagy koncepció: nem azért írtunk magyar nyelvű dalokat, hogy többen meghallgassák a lemezt, szimplán ki akartuk próbálni, mert ilyet még nem csináltunk. Úgy gondoltuk, visszatérőnek tök jó lenne ez a fajta megújulás, és végülis igazunk lett. Az album promotálására pedig tökéletes ez a műsor. Ott leszünk tévében, nyilván születni fognak cikkek is rólunk, talán ez jelent annyit, hogy akit érdekel ez a műfaj, az majd rákattint a mi nótánkra is. De megnyugtatok mindenkit, a lottóshow-ban ezután sem fogunk feltűnni.

Fotó: Horváth Péter Gyula

A döntésetekben közrejátszott az, vagy bátorított titeket, hogy az utóbbi években gyakrabban tűnnek fel tévés tehetségkutatókban rock és a metál zenekarok? Az AWS megnyerte a Dal 2018-at, aztán az Apey and the Pea a Nagy-Szín-Padot. Ez adott egyfajta löketet nektek?
B.: Persze, én örülök, hogy feltűnt az AWS, vagy a Leander Kills ezekben a műsorokban, ráadásul tök jó haverjaink. Szerintem meg kell mutatni a közszolgálati tévében is, hogy van magyar nyelvű rockzene, nincs ezzel semmi probléma, és nekik sincs semmi szégyellnivalójuk ezzel kapcsolatban. Más zenekaroknak van, de ez ilyen. Ma a mainstreamben sok olyan zenekar van, ami szerintem gáz, vagy nem elfogadható, amit csinálnak, mégis imádják az emberek. Nem vagyunk egyformák, ezt el kell fogadni. A legfőbb célunk ezzel a műsorral, hogy ránk találjanak olyanok is, akiknek eddig kimaradt az életükből a Turbo.

J.: Ha tudatosan nem is játszott közre a döntésünkben, de lehet, hogy valahol bennünk volt, hogy volt már rockzene ezekben a műsorokban. Mellesleg a Nagy-Szín-Pad című műsorban mi is indultunk egyszer. Szerintem ott az utolsó előttiek lettünk, de nem adjuk fel, itt vagyunk tíz évvel később, most megmutatjuk! (nevet)

B.: Igen, de ott már eleve működő zenekarok indultak el, az Irie Maffia is, azt hiszem, szóval hozzánk képest nagy nevek is szerepeltek benne. Nem hiszem, hogy valaha megtöltünk egy tízezer fős stadiont, de ki tudja… Alapvetően az A38-ra vagyunk kalibrálva, azt általában megtöltjük, imádunk ott játszani. Aztán lehet, hogy A Dal 2020 után majd nyílnak az arénák és a stadionok.

J.: Az is elképzelhető, hogy eljutunk a csabai kolbászfesztiválra.

Az, hogy legyen új lemez, és hogy magyar nyelvű legyen, egyértelmű volt mindannyiótoknak?
J.: Ez egy egyszerű dolog: ha a zenekarban valamiről ugyanazt gondoljuk, akkor az lesz, ha meg nem, akkor nem. Hosszú kihagyás után, 2017. április 1-jén volt egy koncertünk, utána eltelt egy év, amikor nem is nagyon találkoztunk. A zenélés viszont mindannyiunknak hiányzott, és mi másért is jönnénk össze, ha nem azért, hogy számokat írjunk közösen. A magyar nyelv meg csak úgy jött, kíváncsiság volt bennünk.

B.: Tényleg így működünk, eléggé egyszerre kezdjük beérezni a dolgokat, és könnyen be tudjuk hergelni egymást, hogy hú, ez jó ötlet, csináljuk. A Turbo mindannyiunknak egy szerelemprojekt, boldoggá tesz bennünket. Még akkor is, ha mindannyian szanaszét vagyunk a világban… Valahol legbelül érezzük, hogy tök jó lenne, ha csak ezzel foglalkozhatnánk. Sokszor eljátszottunk a gondolattal, valószínűleg egy csomó olyan hülyeséget kellett volna ehhez csinálni, amit nem csináltunk meg, de pont ezért, mert mind az öten azt gondoltuk, hogy ez a helyes irány, amin most vagyunk. Ha nyolcperces számot akarunk írni, amit egy rádió sem játszik, akkor nyolcperces számot írunk, mert az tesz minket boldoggá. Ha a Dalban elindulunk egy háromperces számmal, akkor meg az. Most éppen ebben a korszakunkban vagyunk. Lehet, hogy hetvenévesen tizenöt perces űrodüsszeiát fogunk csinálni, ki tudja. Nagyon jó, hogy soha nem volt közöttünk feszkó vagy ilyesmi. Apróságok igen, de olyan, hogy van egy góré, aki rátelepszik a zenekarra, és megmondja, hogy ezt vagy azt kell csinálni, olyan nem volt.

Most otthon, egyénileg is többet foglalkoztatok az anyaggal. A másabb munkametódus érződik a lemezen?
B.: A vége most is ugyanaz volt a munkának, összejöttünk, és együtt fejeztük be. De az igaz, hogy amíg az előző lemezeken főleg Dávid és Jero írta a szövegeket, elsősorban azért, mert ők jobban beszélnek angolul, most én írtam a szövegek gerincét. Ez a folyamat, és az énekdallamok is nagyjából otthon születtek. De amikor felvettük, az már közösen történt egy otthoni stúdióban. Érdekes, hogy a munka végére kezdtem azt érezni, hogy na, most csinálnék egy lemezt magyarul. A Csillagból emberré megírása inkább egy tanulófolyamat volt, egészen máshová tette, kicsit a magyar rock irányába terelte a zenekart.

J.: Azt hozzá kell tenni, hogy azokban a hónapokban is születtek ötletek, amikor nem találkoztunk, sőt, sokszor komplett számokkal mentünk a próbaterembe, ahol aztán kibontottuk, csiszolgattuk őket. Persze, a közös jammelés nem maradt el, csak időként már készebb koncepciókkal érkeztünk.

Fotó: Polonyi András

A magyar nyelvű rockzene más kapukat, más dimenziókat nyit meg, mint az angol. Őszintébbnek érzem, nem csak az anyanyelv miatt, egyszerűen a zene és a nyelv másfajta harmóniába kerül egymással. Éppen ezért az új anyagot nem is tudom összehasonlítani az előző Turbo-lemezekkel.
J.: Ez azért is lehet, mert ez az album zeneileg is egyszerűbb lett, kevesebb időnk volt bonyolítani.

B.: Igen, hozzátartozik a dologhoz, hogy nyertünk egy pályázaton, ahol ugyebár vannak határidők. De ez jó, mert be tudtuk osztani az időnket. Az, hogy határidőre elkészüljünk a lemezzel, azért meggyorsította a folyamatokat. Lehet, hogy ez egy picit érződik a lemezen. Visszakanyarodva a kérdésre, én is hallom, hogy teljesen más karaktert kapott a zenénk, és egyetértek azzal, amit te is mondtál, hogy kapukat nyitott ki. Én nagyon sok lehetőséget látok ebben. Lehet, hogy kicsit most az egyszerűbb oldaláról fogtuk meg a dolgot, de ez nem baj, sőt, pont ettől lehet népszerűbb a magyar rockzenét kedvelők körében. Nagy eséllyel a következő anyagunk is magyar nyelvű lesz.

Az új lemezen a nyolcvanas évek rockzenéje is érezhető, és, ahogy Jero fogalmazott, egy-két „pronyóbb” metál szám is van rajta. Jero, ez alatt pontosan mit értesz?
J.: Hallgasd meg a Végtelen benned című számot, de a Túl a fényeken bevezetője is ilyen, kicsit Metallica-utánérzés.

B.: Dávidot három év goa, chill, és fényt kapott tudatállapot után elkapta az érzés, hogy neki most metálra van szüksége, és ezt a két ötletet hozta először. Ez már zeneileg is nagy váltás, mert a Turbo-ra ezidáig inkább az utazós, elszállós, pszichedelikus vonal volt a jellemző, ez a két szám meg olyan, mint egy tehervonat, ami elüt. Tényleg metallicás, és erre jön rá a magyar ének, a kettő együtt tényleg elég fura… A csajom például azt mondta, ebből biztosan nem lesz lemez, mert ez kábé Pokolgép. Én meg mondtam neki, hogy nyugodjon meg, a végeredmény turbós lesz, és szerintem tényleg az lett. A Túl a fényekent például ezzel az erős vizuál klippel egyáltalán nem sorolnám a motoros rock halmazba, mert vannak benne pszichedelikus rock elemek is. De amit Jero mond, azt én is érzem: hogy a pátoszos, kitartott hangú magyar ének egy ilyen szövegvilággal, és a nagy metál riffekkel, valóban egy picit a nyolcvanas évek rock hatásait hozza. Azért remélem, hogy hangzásban érződik rajta, hogy ez egy 2020-nak megfelelő történet. Egyébként azt látom, hogy tetszik a közönségnek.

J.: Az Iránytű című dalunkat például nagyon szeretik.

B.: Igen, pedig ez egy nagyon megosztó dal… Közeli barátaim szerint olyan, mint egy Homonyik Sándor dal (nevet).

A vizuális elemeket tekintve is megújultatok – a lemezbemutató koncerten foszforeszkáló mintákat festettetek magatokra. Ez is a koncepció része, vagy csak pillanatnyi fellángolás volt?
J.: A Túl a fényeken című számra készült egy klip, ott látható ez az imidzs, ezt mentettük át a koncertre. Megpróbáltuk A Dal 2020-ban is elsütni, de ott végül nem lesz, igaz?

B.: Nem, mert ebben a műsorban olyan fényerővel dolgoznak a kamerák, hogy nem jön át annyira. Teljesen sötétet nem tudnak csinálni, mert utánunk jön egy másik előadó, és nem tudják átállítani a kamerákat. Helyette kozmikus űrködben fogunk játszani természetesen a ránk jellemző elszállós, pszichedelikus hátterekkel, amit valószínűleg Dávid csinál majd. Az ő digitális művészete meghatározza az egész zenekart, úgyhogy szerintem nyomokban goát is fog tartalmazni a színpadkép.

Mik a tervek a Dal után?
B.: Ez nálunk tényleg olyan, hogy jön egy impulzus, akár egy pályázat, vagy egy gondolat, vagy Dávid úgy kel fel, hogy írt egy számot, és ez már elég ahhoz, hogy leüljünk zenélni. Megpróbáljuk most kirezgetni ezt a lemezt, és remélem, hogy egy kicsit a nyári fesztiválokba is bele tudunk kóstolni.

Ezek szerint nyárra van már leszervezve koncert?
J.: Annyira nem szervezünk. Lehet, hogy ezzel el fogunk késni, de novemberben, a lemezbemutató után leültünk, és arra jutottunk, hogy most a zenekar egyéb felületeken való promotálására fektetünk hangsúlyt, a Dal pedig egy jó fórumnak tűnik erre.

B.: Nem hajt minket a tatár. Másfél évvel ezelőtt nem tudtad volna összehozni ezt az interjút, mert senki nem ért volna rá, mindenkinek fontosabb lett volna a gyerekülés vásárlás, vagy a goa buli szervezés, vagy a Random Trip… Most mindannyian ráálltunk a Turbora, ki így, ki úgy. Mi Jeroval bevállaltuk a médiát, Dávid a vizuált tartja rendben, Dure a technikai részt tartja kézben. Szerintem erre most ráéreztük, hogy ezt csak így lehet csinálni. És tök jó, hogy nem kell egymást cseszegetni.

J.: Ami még aktualitás, hogy az Iránytű című számra jövő héten forgatunk klipet.

B.: Ez lesz az első nagyobb költségvetésű klipünk, nagyon reméljük, hogy az adásra elkészül.

Vezető kép: Horváth Péter Gyula