Menekülj végre! – A Tűnj el! című amerikai thrillerről

A Tűnj el! az év egyik meglepetésfilmje, ami vetésforgóban keveri a szezont a fazonnal, van itt minden, mint a fehér liberális elit garázsvásáraiban, van itt rasszizmus kritika, társadalmi dráma, lovestory, horror és vígjáték is. Azonban mégis egy afféle klasszikus thrillerről van szó, ahol aztán senki nem az, aminek látszik. A liberálisról kiderül, hogy rasszista, de a színes bőrűek sem azok, akiknek látszanak.  

PZL – 061.hu

Íme itt egy tiszta, egyenes vonalvezetésű, izgalmas thriller, ami úgy indul, mint egy kamaradráma: a történet afroamerikai főhőse, Chris Washington (Daniel Kaluuya) és a GAP-modellre emlékeztető fehér barátnője, Rose Armitage (Allison Williams) vizitelni mennek a lány szüleinek erdei villájába, ami csak a fiú számára tűnik problémásnak, Rose szerint az Obamára szavazó liberális szüleinek semmi gondjuk nem lesz azzal, hogy Chris történetesen fekete. És látszólag nem is akadnak ki ezen, sőt, kissé bizalmaskodva támogató gesztusokat is tesznek a fiatalok irányában.

Chris számára már ez a nyájasság is gyanús lesz, ahogy az is, hogy az utcahosszú liberalizmussal felvértezett szülők, a hipnoterapeuta Missy (Catherine Keener) és Dean (Bradley Whitford) csak színes bőrűeket alkalmaznak cselédnek és kertésznek, akik annyira alázatosak, mintha Alex Haley Gyökerek című filmjében látnánk a gyapotszedő honfitársainkat. Aztán, ahogy Chris haverja, a szintén színes bőrű Rod Williams ( Lil Rel Howery) a kiábrándult közlekedésbiztonsági ügynök egy telefonbeszélgetés során megállapítja: „Úgy tűnik, egy rakás tesó tűnt el ezen a környéken.”

A film visszaidézi a thriller kilencvenes évekbeli fénykorát, sőt hatásmechanizmusaiban számtalanszor utal Hitchcock művészetére, ugyanakkor a film zsánere olyan, mintha egy M. Night Shyamalan-féle mozit néznénk. De a filmet Jordan Peele, az Emmy-díjas komikus rendezte, akiről közismert, hogy nagy horror-rajongó, szerinte a rettegés és a humor egy tőről fakad, és ennek bizonyítására készítette el a Tűnj el! című kis költségvetésű társadalmi thrillert. A családlátogatás kulisszái között játszódó moziban kiderül, hogy mindenki beépített figura, mindenki játssza a maga szerepét, egyedül Chris a kívülálló, de hát a család máson sem fáradozik, mint azon, hogy ő sem maradjon civil ebben a történetben.

A film alapsztorija tipikus történet, számtalan vígjáték épül arra, hogy a szülőknek bemutatja a lány az új barátját, aki zsidó, görög, muszlim, stb. És ebből adódnak bizonyos vicces bonyodalmak. Itt viszont a dolog annyira bedurvul, hogy a nézők nem tudják, hogy ez most thrillerbe oltott vígjáték, vagy egy társadalmi kísérletbe tekert sci-fi, némi lobotómiával és hipnózissal megküldve. A film használja az etnikai konfliktust, de nem él vissza a témával, nem moralizál feleslegesen, mert nem azért vagyunk a moziban, hogy utána egy békejelet formázzunk a Hősök terén, azért ültünk a vetítőterembe, hogy Chris-szel együtt megoldjunk egy rejtélyt, és ugyanúgy izguljunk, ahogy ő.