Kevés olyan filmtörténeti pillanatot élhetett át a plázamozik közönsége, mint a District 9 című sci-fi. Ha emlékszünk, a rendező Neil Blomkamp nem a jó „öreg” Egyesült Államokat, hanem saját szülőföldjét, Dél-Afrikát jelölte ki a filmbéli harmadik típusú találkozó helyszínéül. Nos, ha időnként rácsodálkoznánk, hogy lám, nagy dolgok márpedig megeshetnek a világ más vidékein is, az amcsi filmesek rendet raknak a fejekben. A Preacher-sorozat második évadában a déli államok mélymucsai világában száll földre a Teremtő. Tiltakozhatnánk, de nem akarunk.

MAPET – 061.hu

A sorozatgyárak jóvoltából Hollywood Amerikája, a történelem kohója, a glóbusz őrzője újabb és újabb spirituális minőségeiben mutatkozik be a képernyőn. Az Amerikai istenekben például mint az istenek pandemóniuma, csata- és játszótere, amivel nincs is baj, hiszen a Coca-Cola feltalálása óta mindannyian egy picit amerikaiak vagyunk. A tavaly nagy sikerrel debütált, jelenleg második évadát taposó Preacherben (Prédikátor) pedig maga a Mindenható választja úti céljául az ígéret földjét, miután eddig ismeretlen okból megpattant a mennyeknek országából.

Isten nyomában – Jesse Custer, a prédikátor

Akárcsak Neil Gaiman urban fantasy regényének sorozatadaptációjáról, a Preacher-képregényekéről  is elmondható, hogy az összeroskadás határáig málházza képtelenségekkel a józan észt, és a címbéli sugallat ellenére nemigen bíbelődik komolyabb vallási-ontológiai felvetésekkel. Aki nem látta volna, a Preacher első évadának felütésében a Genezis nevű, kozmikus eredetű természetfeletti entitás keresi új otthonát különböző egyházak szószólóiba furakodva, végül a csalódást keltő gazdatesteket vérfelhővé robbantva (a szcienter Tom Cruise-ra is esik utalás) sikeresen megszállja főhősünket, a texasi koszfészek prédikátorát.

Tulip, a bérgyilkoső

A hitehagyott Jesse Custer (Dominic Cooper) önmagában sem szokványos figura: ha csődöt mond a lelkisegély-szolgálat, a rovott múltú lelkész testi fenyítéssel tereli az üdvözülés útjára bárányait. Hatékonyságát csak fokozza, hogy lelkének egyszerre angyali és démoni albérlője ellenállhatatlan isteni hanggal ruházza fel, ami néha tragikus félreértésekhez vezet: a gyülekezet egyik tagja például szó szerint veszi a prédikátor tanácsát, és miután “kitárja a szívét” édesanyjának, szépen ki is rakja az asztalra.

Cassidy, az alkoholista, drogos ír vámpír

Míg a kultképregény egy utazás történetét meséli el, amelyben az exbűnöző prédikátor szó szerint Istent keresi társaival – Tulippal, a bérgyilkosnővel és Cassidy-vel, az alkoholista ír vámpírral (Ruth Negga és Joseph Gilgun tuti befutók Hollywoodban) -, a sorozat első évada nem sietett sehova. Kegyetlenül brutális és látványos akciójelenetekkel felpörgetve, de azért alapvetően a westernfilmek komótos tempójában hömpölygött a cselekmény. Az egyre szaporodó történetszálakat és valószerűtlen karaktereket remek alakítások, fekete humor és magával ragadó ritmus tartotta egybe, a társadalomkritika bigottságról, kirekesztésről, korrupcióról és erőszakkultuszról pedig épp elegendő fűszer volt a sűrűsödő katyvasz megízesítéséhez.

Buli után

Annville véres ecsettel festegetett texasi proliverzumában sehol egy megnyugtatóan normális karakter, de nem bántuk: ennek a sorozatnak jól áll a fékevesztett őrület. De hogy a folytatásra a történet új lendületet nyerjen, a helyben toporgástól kifulladt figuráktól – akadt köztük beteglelkű mészárszék-igazgató, mazochista családanya meg folyton kinyiffanó/rezurrektáló angyalok – az alkotók kénytelenek voltak megszabadulni, és nem finomkodtak: az első évad végén célszerűnek látták lakóival együtt metánfelhővé robbantani a tehénganéra épült települést.

Eugene, vagyis Arseface

A road movie-ba kapcsolt második évadban a prédikátoron és társain kívül jóformán csak egy fura fizimiskájú kamaszfiú maradt a kisvárosi tablóból. A Hanggal óvatlanul pokolra juttatott Eugene – akinek szájnyílását egy puskalövés plasztikázta ánuszszerűvé – történetszála nem kevésbé szórakoztató, mint a szökevény Isten nyomába iramodott, közben egy cowboyforma pokolfajzat elől menekülő triumvirátusé. Amikor alvilági jelenetekben az elkárhozott lelkek között Hitler is feltűnik (Noah Taylor már a 2002-es Max című filmben is remekül hozta a figurát), arcizom nem marad rendületlenül. Nem is hinnék,  mi a Führer legszörnyebb emléke, amelynek folyamatos megidézésével a pokol bv-intézményében kínozzák szegényt.

Hitler a pokolban

A mérsékelten vicces, mariskafüstös vígjátékairól ismert Seth Rogen és Evan Goldberg alkotópárosnak – illetve a forgatókönyvet jegyző Sam Catlinnek, a hibátlan Breaking Bad sorozat egyik atyjának – továbbra is jár az elismerés. Nemcsak a remek megvalósításért, hanem mert gátlástalanul és merészen felkarolták az igencsak vitatott alapanyag korábban többször lepasszolt sorozattervét.

 

Fotó: AMC