Mesés Kelet – Hat pompás filmklasszikus az Ezeregyéjszaka meséiről

A héten mutatták be a mozik a legsikeresebb Disney-rajzfilmek élőszereplős feldolgozását, az 1992-es Aladdin Guy Ritchie-féle adaptációját a kékre mázolt Will Smith-szel. Ahelyett, hogy az általában szinte szóról szóra, gegről gegre átültetett produkciók között mazsoláznánk, heti filmösszeállításunkban az ősforrás, a világirodalom talán legszebb mesegyűjteménye, azaz az Ezeregyéjszaka meséi alapján készült filmek közül válogattunk.

061.hu

A bagdadi tolvaj (1940)

A mese első filmes adaptációja, a Douglas Fairbanks-féle, Raoul Walsh rendezte 1924-es amerikai némafilm a főszereplőn kívül kreatív trükkjeivel is meghódította a közönséget. A trükkmesterek a Metropolis legendás rendezője, a német expresszionista Fritz Lang Az éjféli vándor című filmjéből is jócskán merítettek (Der müde Tod, 1921). A történet szerint a bagdadi tolvaj hercegnek öltözik, hogy meghódítsa a hercegnőt, de lelepleződik, az életét pedig csak egy értékes varázsláda ellopásával mentheti meg. Az Államok Kongresszusi Könyvtára kulturális jelentősége miatt a filmet 1996-ban beválasztotta a különösen óvandó filmalkotások közé. Két feldolgozása volt, a második, 1961-es verzió a leggyengébb, az 1940-es folytatás azonban örökzöld: a kevés filmek egyike, amely felnőttnek és gyereknek egyaránt élvezetes meggyőző erővel jeleníti meg az Ezeregyéjszaka varázslatos arab világát. Az angol remake-et Korda Sándor filmvállalata, a London Films készítette. A forgatást Angliában kezdték, de a második világháború kitörése miatt Kaliforniában fejezték be. Bár az eredeti verzióval mutat hasonlóságot, jelentős különbségek is vannak: a tolvaj és a herceg Kordáék verziójában két külön karakterré vált. A filmtrükkök és a Technicolor alkalmazása lenyűgözték a korabeli közönséget, és ma is érdekesek lehetnek a CGI-látványorgiákban megerőszakolt szemnek. A film a legjobb operatőr, a legjobb látványtervezés és a legjobb speciális effektusok kategóriában is elnyerte az Oscar-díjat, valamint jelölték a legjobb eredeti filmzene Oscar-díjára is.

Szindbád hetedik utazása (1958)

A Szindbád hetedik utazása is igazi klasszikus és trükkökkel teli látványos családi kalandfilm a mitológiai ihletésű hollywoodi szuperprodukciók hőskorából, kár, hogy a kusza forgatókönyv és a jóképű, ám ritka tehetségtelen főszereplő, Kerwin Mathews némileg lerontja a filmélményt. A Szindbádot persze nem színészgárda és a pocsék dialógusok és a történetszálak összekuszálása, hanem Ray Harryhausen (Titánok harca) örökbecsű trükkjei miatt érdemes elsősorban megnézni. A stop-motion technika atyaúristene minden eleve elcseszett fantasy filmbe képes volt életet lehelni a látványos trükkjeivel, nem csoda, hogy örökre beírta magát a filmtörténelembe, mint területének hibátlan ismerője, aki valódi művészetté emelte a stop-motion animációt, és gyakorlatilag egymaga életben tartotta azt évtizedeken át. A történet szerint a legendás Szindbád veszélyekkel teli útra indul, hogy eljusson a titokzatos kolosszus szigetére, és legyőzze a varázslót, aki sötét átokkal sújtotta a hős kedvesét, a szépséges hercegnőt. Útja során számos veszéllyel kell szembenéznie: le kell győznie az emberevő Küklopszot, a szablyával kaszaboló csontvázat, a kétfejű gyilkos madárszörnyet és a tűzokádó sárkányt. A folytatásokban – a Szindbád arany utazása és a Szindbád és a Tigris szeme – újfent megkapjuk a hülye papírmasé karaktereket, az ócska rendezést és színészeket meg az összehányt forgatókönyv ostoba párbeszédeit, de a trashélmény mégis értelmet nyer Harryhausen bácsi csodálatos munkája nyomán.

Az Ezeregyéjszaka virágai (1974)

Pier Paolo Pasolini Pasolini filmje a befejező része az olasz  rendezőlegenda Az Élet trilógiája összefoglaló címmel ismert műveinek (előzményei az 1971-es Dekameron és az 1972-ben bemutatott Canterbury mesék) A rengeteg forrásból összeírt Ezeregyéjszaka történeteinek nagy részét a mohamedán böjthónap, a Ramadán éjjelein mesélték, hogy a koplalást feledtessék. A mesemondók erősen dramatizálva adták elő mondandójukat, a film pedig ezt az elevenséget próbálta felidézni. Az Ezeregyéjszaka a keresztes hadjáratok révén számtalan európai szerzőre is hatott, sőt valószínűleg ez adta a Pasolini Dekameron gondolatát is. Így a három film egysége még szorosabb lett. A mesegyűjteménnyel ellentétben nem Seherezádé és Sahriár király, hanem Zumurrud és Nuredin (a könyvben: Ali Sár) szerelmi története alkotja a keretet. Nuredin szerepére Pasolini egy amatőrt választott Franco Merli személyében, aki korábban benzinkutas volt. Zumurrud szerepét a színes bőrű Ines Pellegrini kelti életre, fontos szerepet játszik még a produkcióban a rendező két állandó színész barátja, Ninetto Davoli és Franco Citti. Pasolini Jemenben, Etiópiban, Indiában, Iránban és Nepálban forgatott, a felvételek két hónap alatt lezajlottak, a szerepek túlnyomó többségét pedig a helyszíneken kiválasztott színes bőrű amatőrök alakítják. A filmet az 1974-es cannes-i filmfesztiválon mutatták be, ahol elnyerte a zsűri különdíját. A kritikai fogadtatás viszont langyos volt, ezért végül egy rövidebb változat került nemzetközi forgalmazásra. Az Egyesült Államokban a film sokáig X kategóriás volt, mivel erekcióban lévő férfi nemi szervet is mutatnak benne.

Aladdin (1992)

A rajzfilmet 1992. november 25-én mutatták be, és rövidesen az 1992-es év legsikeresebb filmjévé vált. A siker egyik oka az volt, hogy a dzsinnek Robin Williams kölcsönözte a hangját, a magyar szinkronban pedig Mikó István könyvelhetett el hasonló sikert a hangjával. A sok elemét felhasználja az 1940-es A bagdadi tolvajnak. Hiába telt már el közel 30 év a bemutató óta, semmit sem öregedett ez az alkotás, amelyben ott van a barátság, a szerelem, a hatalomvágy, az erkölcsi mondanivaló, a valódi mágia, ami páratlan humorral vegyülve idézi meg az Ezeregyéjszaka minden csodáját. Arról nem beszélve, hogy Jázmin az első igazán dögös Disney-főhősnő, akinek az alakját nem egy könyvtárosnéniről modellezték a rajzolók. Az Aladdin-mesét egyébként először Antoine Galland közölte a Les mille et une nuits című Az Ezeregyéjszaka meséi-fordításában. A történetet 1709-ben egy aleppói szírtől hallotta, akit egy francia utazó vitt Párizsba. Bár a történet a Közel-Keletről származik, az eredeti helyszíne mégis Kína, Aladdin pedig kínai. (Benedek Elek azt írta, „Kína egyik nagy városában élt egy szabó, akinek Musztafa Aladdin volt a neve). A szereplők azonban mind muszlimok (kivéve egy zsidó kereskedőt), a nevek arabok, az uralkodó is inkább tűnik muszlimnak, mintsem hasonlatosnak a kínai császárhoz. Egyesek Turkesztánt vélik a történet helyszínének, ahová a mai modern, muszlimok lakta Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület is tartozik, de a színhelyválasztás feltehetően inkább szimbolikus, a messzi keletet hivatott reprezentálni szemben a Magreb városa (a rajzfilmben a fiktív Agraba) szimbolizálta „nyugattal”, ahonnan a varázsló igen hosszú utat tesz meg a lámpásért, ami a csapdákkal teli rejtett barlangban van elrejtve. Európában is bőven akadnak ilyen jellegű történetek, így találunk példát rá magyar népmesékben is.

Az ezeregy éjszaka meséi (2000)

A Hallmark csatorna kétrészes minisorozata a kerettörténetből és öt meséből áll, így megtartja az Ezeregyéjszaka hagyományos felépítését. A történet Seherezádéról szól, Dzsafar nagyvezír bátor lányáról, aki minden éjjel elmesél egy csodálatos, és mindenekfelett érdekfeszítő mesét az őrület határán lévő Sahriár szultánnak, aki fondorlatos felesége halála után, a merénylőktől félve, képtelen elaludni. Seherezádé tudja, az életével fizet, ha a szultán ráun a történetekre, ezért egy hivatásos mesélőhöz fordul segítségért. Hogy lekösse az uralkodó figyelmét, mesél Aladdinról, a tolvajfiúról, aki egy hatalmas dzsint tesz szolgájává, Ali Babáról, a jószívű szabóról és a negyven rablóról, mesél a szultán bohócának, Berbeknek az utolsó tréfájáról, Abu Bashidról, a gonosz szultánról és nem utolsó sorban Billah szultán három fiáról. A kiváló sminkmesteri munkáért Emmy-díjat nyert filmben olyan ismert színészek is játszottak, mint Alan Bates, John Leguizamo (kettős szerepben), Tchéky Karyo, Rufus Sewell, Andy Serkis, Jason Scott Lee és Vanessa Mae.

Szinbád – A hét tenger legendája (2003)

Fürge vitorlás szeli a végtelen habokat. Rajta a kalózok utolsó nagy fogásukra készülnek. Vezérük, Szindbád, a legendás hajós és tolvaj azt ígérte: ha sikerül elrabolniuk a Béke Könyvét, szögre akaszthatják szablyáikat, tőreiket, mordályaikat, falábukat és irány egy trópusi sziget, az örök nyaralás! Csakhogy a Könyvet nem más őrzi, mint Szindbád gyermekkori barátja, Próteusz. És hogy a helyzet még zűrösebb legyen, a tengerből hatalmas szörny bukkan fel, akit Erisz, a viszály istennője küldött hőseink nyakába. A DreamWorks rajzfilmje a hagyományos és a számítógépes animáció ötvözésével egy látványos, rendkívül izgalmas, humoros, fordulatos, sodró lendületű romantikus kalandot varázsol a mozivászonra. A forgatókönyv A gladiátorét is jegyző John Logan munkája, a hősök eredeti hangját pedig olyan sztárok adják, mint Brad Pitt, Joseph Fiennes, Michelle Pfeiffer és Catherine Zeta-Jones. A viszonylagos kereskedelmi kudarc után (az USA-ban „csak” 26,5 millió dollár bevételt hozott, világszerte 70 milliót) a gyártó DreamWorks felhagyott a hagyományos rajzfilmek gyártásával, és áttért a számítógépes animációval létrehozott filmek készítésére. Így a Szinbád maradt a gyártásukban készült utolsó “kézműves” rajzfilm.

 

2019-05-28T06:07:11+02:00 2019. május 26.|