Az AWS eurovíziós sikere után újabb magyar zenekar bizonyította be, hogy a metálnak van létjogosultsága a kis magyar zenei piacon, a Nagy-szín-pad! tehetségkutatót ugyanis a hazai metál szcéna legjobbja, az Apey & The Pea nyerte péntek este. Áron Andris zenekara persze eddig sem volt ismeretlen, régóta uralják a hazai stoner-doom-sludge színteret, metálzenekari mércével nézve hamar felküzdötték magukat az undergroundból. Kihúzták a műfajt a magyar posványból, díjakat söpörtek be, a honi zúzda megkerülhetetlen alakjaivá váltak. A siker persze annak is köszönhető, hogy Áron Andris, alias ‘Apey’ okosan gazdálkodik a tehetségével. Több lábon áll, szólóban is aktív, a tehetségkutató döntőjének legyűrése után például átszaladt az Akvárium kisszínpadára, hogy másik formációjával, a grunge-osabb hangzást preferáló Trillionnal is letolhasson egy bulit.

MÉNES MÁRTA – 061.hu

Az Apey & The Pea receptje egyszerűnek tűnhet – végy egyszerű, betonbiztos témákat, lassú és súlyos riffeket, pakold őket egymás mellé, feszes tempóban építkezz, néhol keverj bele szutykos hangzást, és kész is. Ennél azonban sokkal többről van szó: Apey-ék szuperül érzik az arányokat, nem tolják túl a bringát, a hátborzongatóan sötét és nyers témák szépen lassan döngölnek egyre mélyebbre és mélyebbre, és mikor már végleg elmerülnél a mocsárban, akkor kapsz egy kijózanító tockost, hogy aztán újra együtt cammoghass a középtempós témák térdig taposott ösvényén.

 

Mindehhez egy olyan énekhang párosul, ami előtt maga Phil Anselmo is megemelné a kalapját. Apey úgy üvölt, hogy a fal beleremeg, máskor pedig a kilencvenes évek Seattle-je hallatszik a torkából. Ez a kettősség teszi Áron Andrist izgalmas előadóvá. Az Apey & The Pea profizmusa kétségbevonhatatlan, emellett a srác akusztikus projektje is értékes. Ritkán sikerül a pusztító erejű metál és az egyszálgitáros, könnyedebb műfaj közötti egyensúlyozás, egy biztos, Apey-nak ez jól megy. S ha már az akusztik Apey-koncertek lelkes-szerelmes lányközönsége kiegészül egy-két hardcore metálossal, akkor Áron Andris elégedetten hátradőlhet.

Száz százalékos frontember, grimaszol, vicsorog, tudja, mi kell a népnek. Péntek este is tudta, a nagyszínpados műsor szép számúra duzzadt közönsége teljes extázisba esett a húszperces minishow alatt, igazán meglepődtünk volna, ha nem ők nyerik meg a versenyt. Elhangzott a Slaves, a Hex és a Methusalem is, a legutóbbi, HEX című album húzó dalai. A zenekarnak egyébként jó tett az idő, a Devil’s Nectar gyermekbetegségeit kinövő további albumok a Hellish, és elsősorban a Hex már sokkal egységesebb, mint elődei, és ezt a rajongók is érzik, értékelik. Áron Andris így fogalmazott a tavaly megjelent lemezről egy interjúban: “Ez lett a legundorítóbb lemez, amit csináltunk, a hideg ráz tőle még mindig.”

Egészen pontosan ez történt velünk is, aztán az őrület folytatódott. Apey átvágtatott az Akvárium kistermébe, nagyjából tíz perc alatt átrázódott és belecsaptak a Trillionnal. Ezt a formációt Apey, a Grand Mexican Warlockból ismert Szabó Laci és Mohácsi Matyi alkotják, egy ideje pedig az ék frontembere, Lee Olivér is oszlopos tagja a bandának. Egy albumuk jelent meg Dreaming Black címmel, e lemez dalai mellett két új ígéretes szerzemény is elhangzott pénteken. A fiúk többször elmondták, hogy ez a projekt tét nélküli, fesztelen, tiszta örömzene. Épp oly eklektikus, amilyen más személyiségek a banda tagjai – az összhang viszont bitang jó. Az Alice in Chains-es hangzás mellett a Pantera-hatás is érzékelhető, de a Trillion bőven elbírja az Apey-féle nyugodt-merengős vonalat is.

Trillion

A Trillion bulija után Áron Andrisnak ismét jelenése volt a nagyszínpadon, és milyen jó, hogy visszatért, mert bejelentették, hogy az Apey & The Pea nyerte a VOLT Produkció és a Petőfi Rádió közös tehetségkutató versenyét. Így aztán a nyáron még több helyen találkozhatunk velük, sőt, a hazai feszztiválok mellett ők képviselhetik Magyarországot a 2019-es Eurosonic Festivalon, illetve egy lengyel és egy cseh fesztiválon is bemutatkozhatnak.

Úgy tűnik, valami beindult a műfaj háza táján. Fut a kis magyar metálszekér, meg ne álljon sosem!

Fotók: Bodnár Dávid, Bands Through The Lens