Ha karácsonyi süteményre gondolunk, akkor nekünk, magyaroknak a bejgli, mézeskalács, szaloncukor jut eszünkbe. A karácsonyi ünnepi asztalra azonban ezektől igen különböző ételek is kerülhetek világszerte, hiszen minden nemzetnek, térségnek megvannak a maga hagyományai. Körbenéztünk, milyen karácsonyi édességeket szolgálnak fel ott, ahol nem a bejgli a divat.

 TIHANYI RITA – 061.hu 

Franciaország: bûche de Noël

A bûche de Noël, azaz karácsonyi fatörzs-torta eredete egy középkori pogány rituáléra vezethető vissza. Télűzőként egy hatalmas rönköt tettek a tűzre a leghosszabb decemberi éjszakán, majd a következő évi bő termés reményében meghintették sóval, borral, vagy egyebekkel. Mivel idővel eltűntek a házakból az igazi tűzhelyek, ahol meg lehetett gyújtani egy nagy farönköt, illetve városokban erre már egyáltalán nem volt lehetőség, így egy kreatív párizsi cukrász megalkotta az ehető rönköt, amit szinte mindenki el tud készíteni otthon. A laposra sütött piskótát csokoládés vagy kávés krémmel tekerik fel, beborítják krémmel, és kidíszítik, hogy minél inkább egy ágra hasonlítson. Gyakran használnak marcipándíszeket, leveleket, gombákat is, hogy még valósághűbb legyen az alkotás.

Dánia: risalamande

A dán rizspuding nevét úgy lehetne fordítani, hogy „rizs mandulával”, mivel a hagyomány szerint a nagy tál rizspudingban elrejtenek egy szem mandulát, és akinek ez a tányérjába kerül, az valamilyen kis ajándékot nyer. Általában tejszínhabbal és meleg meggyszósszal tálalják. Ugyan a rizspuding nem hangzik elegáns karácsonyi desszertnek, de az 1800-as években a rizs, és a rászórt fahéj nem volt elterjedt Dániában, ezért valóban ritkán készítették el. A tradíció szerint december 23-án rizskását készítenek, ez a risengrød. Ebből elöl kell hagyni egy tányérral Nisse-nek, aki egy mitikus lény, a szénapadláson lakik, és sajnos gyorsan elveszíti a türelmét, megsavanyítja a tejet és megpeneszesíti a gabonát. Ezért jó, ha kiengeszteljük egy tányér risengrød-vel. Másnap a maradék kásához hozzákeverik a tejszínhabot, cukrot, vaníliát, mandulát – és kész is a risalamande.

Új-Zéland/Ausztrália: pavlova

A két ország örökké vitázik arról, hogy végül is a híres orosz balerina, Anna Pavlova az 1920-as években tett látogatása alatt, vagy esetleg után ki nevezte el róla a már előtte is létező, habkönnyű, fehér tortát pavlovának. A pavlova „tésztája” felvert tojásfehérjéből készül, kívül ropogós, belül puha, a tetejére pedig tejszínhabot és friss gyümölcsöket tesznek. Nem is fontos, hogy ki találta fel: egy szép „pav”, ahogy odalent nevezik, bármelyik ünnepi asztal éke lehet.

Chile: Pan de Pascua

Chilében két népszerű európai karácsonyi desszert, az olasz panettone és a német stollen kombinációjából jött létre a Pan de Pascua, azaz húsvéti kenyér, ami se nem kenyér, se nem húsvéti (a chilei nyelvben a „pascua” szó utalhat húsvétra és karácsonyra is). Elődje valószínűleg a 19. század német bevándorlóival érkezett a dél-amerikai országba. A gyömbérrel, mézzel és meleg fűszerekkel ízesített puha piskótatésztába kandírozott gyümölcsöket, dióféléket, mandulát, aszalt gyümölcsöt sütnek.

Fülöp-szigetek: bibingka

A bibingka egy sült rizstortácska, amit reggelire fogyasztanak a fülöp-szigetekiek. Az ünnepek alatt a templomok környékén árulják tradicionális kerámiaedényekből, hogy a miséről vagy éppen a misére érkezőknek legyen mit enniük. Az edényt banánlevéllel bélelik ki, beletöltik a tésztát, izzó faszén fölé helyezik, majd a tetejére is banánlevél jön és parázs. A végeredmény egy puha, lapos torta, ami mindkét oldalán megpörkölődött, és magába szívta a banánlevél különleges aromáját. A tetejére vajat, cukrot, sajtot, kókuszt szórnak.

Karib-térség: rumtorta

A Karib-térségben népszerű rumtorta igazi fúziós desszert: a britek által behozott karácsonyi pudingot addig alakították a helyiek a saját ízlésükre, amíg a végeredmény a ma is méltán népszerű édesség lett. A cukrot és az alkoholt már régóta használják a térség lakói tartósításra, hiszen a forró éghajlatnak köszönhetően minden ilyen praktikára nagy szükség van. A karácsonyi rumtorta elkészítéséhez időben kell eszmélni, hiszen érdemes az aszalt gyümölcsöket már szeptemberben alkoholba áztatni. Nem csak itt kerül azonban rum a tortába, hanem miután melegen kivettük a sütőből, még rá kell önteni egy pohárral, és mivel így akár hetekig is eláll, időnként lehet utánanedvesíteni. És igen, lehetséges, hogy pár szelet már a fejünkbe száll.

Görögország: melomakarona

Ez a fűszeres, mézbe mártott keksz igazi kedvence a görögöknek, karácsonykor mindenki ilyet készít. Gyakran durumlisztből készítik, hogy morzsás textúrája legyen, tradicionális összetevői még a narancs, olívaolaj, cukor, fahéj, szegfűszeg és konyak. Az apró ovális kekszeket még forrón mézes szirupba áztatják néhány másodpercre. A neve két részből áll: a meli mézet jelent, a makaria pedig ógörög szó, jelentése áldott. Régen ugyanis a makaria egy ovális kenyér volt, melyet a halotti tor során szolgáltak fel.

Finnország: joulutorttu

A finn karácsonyi sütemény leveles tésztából készül, csillagalakú, a közepén szilvalekvárral. Vannak, akik a tésztát ricottával készítik, így még könnyebb és izgalmasabb. Joulutorttu-t már olyan régóta készítenek karácsonykor, hogy nem is tudni, mi az eredete. A finnek szívesen fogyasztják az ünnepek alatt kávé mellé, és akkor a legfinomabb, ha frissen a sütőből kerül az asztalra.

Svájc: Chräbeli

A chräbeli meghatározó összetevője az ánizs, ezért a medvecukorízű, karomformájú kekszek elég megosztóak. Ahogy a nevéből is látható, Svájc német ajkú részein népszerű. Különlegessége, hogy akár egy napon át is hagyják a megformázott kekszeket pihenni sütés előtt, hogy „lábuk”, azaz talpuk legyen. Variációja az Änisbrötli, ami ugyanazt a receptet használja, de a tésztát díszes kekszformákkal készítik el.

Spanyolország: tortell de reis

A királyok tortája elsősorban Katalóniában elterjedt, de népszerű a spanyol ajkú népek körében, portugál megfelelője a bolo rei, és még Franciaország egyes területein is ismerik, gâteau des rois néven. A kerek brióstésztájú süteményt általában marcipánnal töltik meg, a tetejére aszalt gyümölcsöket és magokat szórnak, a közepére pedig egy papírkorona kerül. Az arany fejdísz annak jár, aki azt a szeletet kapja, amiben a belesütött királyfigura van. Van azonban még egy meglepetés elrejtve a tésztában: egy babszem, aki pedig ezt kapja, az fizeti ki a jövő évi tortell-t. Eltérően az eddigiektől, ezt az édességet hagyományosan január 6-án, Karácsony tizenkét napjának befejezéseként fogyasztják.