Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 143
  •  
    143
    Shares

Izgalmas tematikával, még a 2017-es Arany emlékévhez kapcsolódóan március 15-én egy új időszaki tárlattal lepte meg látogatóit a belvárosi Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM). Petőfi Sándor legjobb barátjáról szóló kiállítás az Ország(h), város, híres ember- Arany János és a fényképezés címet viseli, amely több izgalmas felfedezést is rejt magában, ugyanis amellett, hogy idáig Csipkerózsika álmot alvó, az Arany családot megörökítő eredeti kópiát nézhetünk meg, a kép készítőjével, Országh Antallal is megismerkedhetünk. Fény derül arra is, hogy Arany neve miként fonódik össze korszakának fotográfiájával, és hogy az egyik legnagyobb költőnk mit csinált a szabadságharc idején. A kiállítás kurátorával, E. Csorba Csillával beszélgettünk. 

SZABÓ FRUZSINA ANNA – 061.hu

Ha az Ország(h), város, híres ember-kiállítás képzeletbeli középpontjára kéne mutatni, akkor mi lenne az?
A kiállítás központjába Országh Antal képe, az Arany Jánost és családját ábrázoló fotográfia került. Ezt az eredeti kópiát tavaly, az Arany emlékév kapcsán vásárolta meg a múzeum egy magángyűjtőtől. Országh egyébként egy teljesen elfeledett művész, amelyről részben önmaga is tehet, ugyanis rövid ideig működő műtermét Porcelán műteremként szignálta. Az intézmény új tárlatán kiállított fotó egy különleges eljárással készült porcelán papírkép, ennek a technológiának Magyarországon Országh Antal volt az abszolút úttörője. E módszerrel készült fotó nem barna színű, mint a 19. századi felvételek nagy többsége, hanem éles, részlet gazdag dús tónusú fekete- fehér, inkább a korabeli metszetekre emlékeztet. Ez a kép így egyszerre unikális az Arany család vonatkozásában, valamint fotótörténeti szempontból is, és utat nyit nekünk egy addig ismeretlennek tűnő életmű felé. 

Országh Antal műtermében készült fotók: Feleky Miklós és Mizsey Mária színművészek (Országos Színháztörténeti Múzeum tulajdona)

Arany János nevét nem szokták összehozni a fotózás témakörével, ám hatással volt életére ez a művészeti ág. De mégis hogyan? 
A  központi térben helyt kapó  Arany János és a fényképezés témakör nem arról szól, hogy hány portré készült a költőről, hiszen köztudott, hogy Arany idegenkedett a fotografálástól, nem szívesen ült a kamera elé. Ám az élet mégis úgy hozta, hogy hivatalból, az Magyar Tudományos Akadémia főtitkáraként foglalkozni kellett a fényképezéssel és annak különböző ágaival. Számos kép volt, amelyet ő rendelt meg az akadémia számára, vagy épp ő archiváltatta azokat. Például 1865-ben az országnak lehetősége nyílt az Esterházy képtár megvásárlására, és bemutatására az akadémia palotájában. Ennek költöztetését, szállítását, kicsomagolását és kihelyezését többek között Arany vezényelte le, így feltételezhető, hogy azzal kapcsolatban is volt feladata, hogy a közönség számára minél előbb elkészüljön egy kézbe vehető kiadvány. Ebbe a kiadványba a gyűjtemény darabjait nem a hagyományos metszet formájában örökítették meg, hanem a fotográfiát hívták segítségül. Ezeket a képeket aztán árusították, amelyből bevétele is származott az akadémiának. Bizonyítható tény, hogy Arany költséghatékony módon annak is utánanézett, hogy a metszet vagy a fotográfia az olcsóbb. De a kiállítási térben helyet kap Schrecker Ignác albuma is, amelyet a Magyar Tudományos Akadémia 1865-ös megnyitására készített, és az összes akadémikus portréja szerepel benne. Ennek a szervezésében is nagy szerepe volt Aranynak.

A kiállítás címének második hívószava a város. Miért?
Ennek a szónak ez esetben fotótörténeti vonatkozása van, ugyanis ebben az időben készültek az első városfotók. Megpróbáltam ezeket úgy összeválogatni, hogy felelevenítsék azt az útvonalat, amelyen Arany munkába ment, illetve azt, amelyet a költő az Akadémia ablakából szemlélt nap mint nap, mint például a Margitsziget, a Dunát, a Lánchidat. 

Királyi Palota és a Lánchíd utca házai a Dunáról nézve. A felvétel 1865 körül készült. Forrás: Fortepan

Egy korabeli műterembe is besétálhat a PIM látogatója.
Igen, szerettük volna azt az érzést kelteni, mintha ez akár Országh Antal Kerepesi út 3 szám alatt álló stúdiója is lehetne. Ebben a térben rácsodálkozhatnak az érdeklődők például arra, hogy milyen bútorokon kellett ülni a kuncsaftoknak, milyen támasztékokat kellett bevetni a mozdulatlanság érdekében a fényképésznek, de egy kisfilmben bemutatjuk a nedves kollódiumos eljárást is Minden valamire való műteremben volt egy fogadórész, egy sötétkamra és egy műtermi rész, amelyeket Gadányi György fotótörténész rendez be számunkra a gyűjteményéből származó eredeti darabokkal.

Hogyan idézi meg a tárlat Országh Antal szellemét, életét, aki egy valódi polihisztor volt.
A harmadik térben fókuszálunk Országh Antalra, aki író, műfordító fényképész egyben. Kalandos, de szomorú élet az övé. Történésznek készül, de a család szegénysége miatt nem tanulhat, így katonának áll. Az 1848-as forradalomban átáll az olaszok oldalára, Konstantinápolyba emigrál, onnan pedig Párizsba. Itt kezdődik tulajdonképp a művészi pályája, felveszi a kapcsolatot az itthoni szerkesztőségekkel, és ellátja őket mindenféle rajzzal, fotóval, például divatképekkel. Párizsban elsajátított számos olyan technikát, amelyet Magyarországon még kevéssé ismertek, ilyen a már említett porcelán fénykép vagy épp a pannotípia (vászonra fényképezés- szerk.)  Emellett rengeteget fordított. 1853-ban a Nemzeti Színház nyolc drámát mutatott be, mindet Országh fordításában. 1863 elején nyitja meg a budapesti műtermét, ahol többségében színészeket, írókat, költőket fotózott. Különösen érdekes, hogy évtizedeken át szerkesztette, írta a  Huszt vára című albumát. Számára a Huszti rom a magyarság szimbóluma, a nemzethez való kötődését jelenti. Élete végén az az egyetlen vágya, hogy ezt az albumot a Magyar Nemzeti Múzeumban helyezzék ki, amely feltehetően akkor oda is került, hiszen a kiállításra most az Országos Széchényi Könyvtárból kapjuk kölcsön. Országh Antal életművének megőrzésre ítélt részét  ebbe a több kilós, mutatós, aranyozott, bőrkötéses albumba zárta.

E. Csorba Csilla, a kiállítás kurátora. MTI Fotó: Czimbal Gyula

A kiállítás március 15-én nyitott, de mit tudunk arról, hogy Arany János az 1848–49-es forradalom és szabadságharc  kitörésekor mit csinált, illetve milyen szerepet vállalt az események alakulásában? 
Arany nem vett részt a forradalomban, mint barátja, Petőfi Sándor 1848 áprilisában azonban megírta a Nemzetőr-dal című költeményét, amely sokakat lelkesített. Nem volt olyan erős vezető egyéniség, mint Petőfi, de a forradalom gondolataival maximálisan egyetértett. Elvállalta A nép barátja című lap szerkesztését is. Amikor a helyzet úgy kívánta, beállt nemzetőrnek Aradon, majd Szemere Bertalan által vezetett Belügyminisztériumban volt fogalmazó. Barátja, Rozvány György lerajzolta a költőt nemzetőr ruhában. Petőfi halála, majd a világosi fegyverletétel után lelkileg összeomlott, bujdosott, félt, hogy elhurcolják.  Hosszú, keserves, sok munkával járó periódus következett ezután. Különösen az őt támogató barát, Petőfi elvesztése jelentett egész életet végigkísérő traumát számára. Szinte minden versciklusában, minden évtizedben megidézi alakját egy- egy költeményben

A kiállítás megtekinthető: 2018. március 15–május 27.

A PIM Önarckép álarcokban- Arany János emlékkiállítása 2018. október 28-ig látható. 

Vezető kép: MTI Fotó: Máthé Zoltán

 

Tetszett a cikk?
  •   
  •   
  • 143
  •  
    143
    Shares