Ole Giaever fiatal, norvég filmrendező készített egy filmet a harmincas, enyhén kiégett apukák tépelődéseiről, és az egész mögé berakta a gyönyörű skandináv tájat. Röviden így foglalhatjuk össze a Magam ura című filmet. Tépelődjünk együtt!
ZALKA SZILVIA – nullahategy
A film műfaji besorolása: tragikomédia. Na, ez az, ami eszembe sem jutott a nyolcvan perc alatt. A főszereplőnk, Martin, olyan rezzenéstelen arccal szenvedi (?) végig az egészet, hogy talán csak a mozi végén kapunk némi információt arról, hogy mennyire szar is neki.
Kevés párbeszéd, és kevés akció jellemzi a Magam ura című filmet, ami igazából arról szól, hogy egy harmincas éveiben járó apuka elhúz a családjától egy hétvégére, egyedül a természetbe, hogy gondolkodjon egy kicsit. Közben a monológjait hallgatjuk, és látjuk az elő-elő bukkanó fantáziaképeit. Esetlenül kifogásokat keres, mikor le akarja mondani az esti sörözést a munkatársaival, bénázik a feleségével is, pedig legszívesebben megdugná a konyhapulton. Az erdőben is bosszantja néhány dolog, és lassan kezd totál idegbeteg lenni, de ezt természetesen ne egy dél-olasz vendéglős habitusával képzeljük el.
Martin töketlen, de épp annyira, hogy lássuk: nem volt mindig ilyen. Azt hitte, hogy jól csinált mindent: szerelmes volt a feleségébe, akarta a gyerekét, a szép életét, és most mégsem érti, mi a francot ronthatott el. Közben unja a munkáját, a Megasztárt, a rendszeres vacsorákat, a megjátszott, udvarias párbeszédeket; lelkiismeret furdalása van, hogy a sportboltos eladó csajról fantáziál, és iszonyúan hiányzik neki, hogy valaki csak simán ölbe vegye.
És pontosan ezek azok a dolgok, amik miatt nem tudunk szívből röhögni a filmen, legfeljebb elmosolyodni, mikor az átázott gatyája miatt Martin alul semmiben fut át a norvég tájon. (A meztelenség és a maszturbáció egyébként gyakori elem a filmben, ami nélkül simán meglennénk, mert hát kicsit öncélú.)
A film csúcspontja, amikor egy sikertelen egyéjszakázás-kísérlet után Martin megpróbálja elásni magát a tőzeg moha alá, aztán nekiront egy siheder fának, de nyilván nem lesz semmi baja. Muszáj lesz hazamennie, és folytatnia az életét.
A Magam ura nem kínál megoldásokat, a főszereplő nem bocsátkozik mély fejtegetésekbe, jórészt csak fekszik a gyönyörű tájban, és elmélázgat az élet dolgain. A filmet azok a férfiak nézzék meg, akik legalább egyszer hibáztatták már magukat azért, hogy valamit nagyon nem jól csinálnak a feleség-gyerek-család rendszerben, és azoknak a nőknek is ajánljuk, akik hajlamosak elfelejteni, hogy „a csúnya fiúknak is van szívük”.
Magam ura
színes, feliratos, norvég vígjáték, 80 perc, 2014
rendező: Ole Giaever
forgalmazó: Cinefil Co / magyarhangya